E könyvemben a következőt állítom és bizonyítom:
1. Egy nép 40.000 esztendővel ezelőtt már széltében-hosszában belakta Európát. Sok nyomuk maradt a legrégebbi időkből is. Például írások, számjelek, és az önmagukban is nagy műveltséget sejtető, remekbe sikerült festmények, grafikák.
2. Több mint 32.000 évvel később, azaz 8-6.000 évvel ezelőtt új nép jelent meg Európa földén. E későn jövő telepesek a ma összefoglaló néven indoeurópaiaknak nevezettek kisebb-nagyobb foltokban az ősnépre, vagy azok mellé telepedtek. Szükségszerűen sokat átvettek Európa akkori egységes nyelvéből, és nyilván műveltségéből is. Ebből következik, hogy az indoeurópainak nevezett nyelvek közös rétegének legalább egy része onnan ered, hogy úgyan abból a nyelvből merítettek mind. Még a latin áttétel is ide sorolandó, mert a latin is az európai ősnyelvet magába szíva terebélyesedett ki, mint ahogy az ógörög is.
3. Semmiképp sem lehet meglepő ezek után, hogy Európa őslakóinak nyelve nem csak véletlenszerő, részbeni, ám mindenképp jelentős indoeurópai átvételként, hanem emellett egyenes ági folytatásként érintetlen állapotában is fennmaradt mindmáig.
Európa lényegileg nem változott, legalább 40.000 év óta itt lévő ősnyelvét ma magyar nyelvnek nevezzük. (3) (Magyarnak talán csak az 1.200-as évek óta nevezik. Súlyos logikai hiba tehát ezen összegző elnevezés általános kivetítése ennél régebbi időkre, habár akkor is voltak magyarok.)
1. 29.000 éves nagy női ruhatár is maradt fenn, megtalálója szerint a ruhák némelyike valóságos „ruhaköltemény“. (Olga Schäffer régész, Chicago.)
2. Az indoeurópaiak az ősnyelv részeinek átvételével tettek szert a szanszkríttal közös rétegre is, tehát nem közvetlen és szerves örökség az. Úgy találom továbbá, hogy az ősnyelv egységes befogadása keltette régebben azt a látszatot, hogy létezne egységes „indoeurópai nyelvcsalád“.
3. Ezt a nyelvet beszélték az etruszkok, és a kelták is (a szkíták és a hunok is), de az ő történetük nem az örökkön helyben maradók, hanem az eltávozók-visszatérők bővérű történetéhez tartozik.
4. Állítom továbbá és széles körűen bizonyítom is e könyv lapjain, hogy az az ősnyelv, amelyet ma magyarnak nevezünk, kitalált nyelv, s 40.000 évvel ezelőtt már készen volt.
A kezdeti teljes szókincs jelentős részét sikerült is feltárnom. Ezen nem kell meghökkenni, mert koránt sem olyan lehetetlen, mint elso pillanatban látszik: ugyanis kitalálásának pillanatában aligha indult 40-nél több szóval ez a nyelv, jómagam 20-30-ra teszem a kezdeti alapszavak számát. Vagyis nem kellett szavak százezreivel reménytelen harcba bocsátkozni. Elegendő csak e pár szó nyomába eredni. Tehát az általam már azonosított 16 alapszó ekként valóban a szókincs jelentős részének mondható. Nagyjából a fele.
A 40, mint felső határ jól igazolható, és a Szógyökök száma című fejezetben be is mutatom a szinte pofon egyszerű, meghökkentően kézen fekvő bizonyítást. Tulajdon képpen nem is értem, miért nem jött már rá erre valaki.
Ami pedig a nyelvek kitalálását illeti: nyelvek kitalálása Ázsiában ma is szokásos. Feltételezhetjük, hogy régebben ez még inkább így volt. Ekként tehát ezt mondhatjuk: mindig is találtak ki nyelveket, ám egyszer az egyik olyan jól sikerült, hogy már legalább 40.000 esztendőt is túlélt: még ma is beszélik.
Pontosabban: beszéljük még mindig a Kárpát-medencében.
5. Állítom, hogy ezt az ősi nyelvet nem csak úgy, hanem az írásbeliségével együtt találták ki. Tehát nem levegőben lógó nyelv, hanem nagyon mélyen átgondolt rendszer véglegesült egykoron egy adott napon, legalább 40.000 évvel ezelott.
Az írásjeleket és az alapszavakat oly módon találták ki egyszerre, hogy minden egyes kitalált írásjelhez egy-egy fogalmat jelölo szót (gyököt) rendeltek. Ekként a rendszer eleve nem lehetett parttalan, hanem csak annyi szó és jel született meg, amennyi feltétlenül szükséges és elégséges. S a "minden a legegyszerűbb állapotból fejlődik ki" axiómára támaszkodva eleve azt kell gondolnunk, hogy csakis néhány szó és jel lehetett az alapko, semmiképp sem megjegyezhetetlenül, kezelhetetlenül sok.
A rövidséghez, az általánosan használhatósághoz pedig egy alapelv, pontosan meghatározott igény és cél szükségeltetik. Nem sikerült még kitalálnom, mi lehetett ez. A megoldáshoz a teljes nyelvünket át kell majd fésülni. Hogy mennyire nem reménytelen a kezdet kutatása, e könyvből kiderül.
Kovács Imre Barnának (a Titkos tanítások társszerzojének, a kőkori szellemi világ kutatójának) köszönhető a fenti felismeréseim lényegét érintő azon észrevétel, mely szerint e nyelvet akkor bizonyára a tudomány nyelvéül találták ki. S valóban, apránként kiderült, hogy az írásjelekhez rendelt szavak a lehetséges legrövidebb axiómáknak tekinthetők. S ami még ennél is fontosabb: mindegyik alapszó közvetlenül ellenőrizhető KÉPet, látványt fogalmaz meg.
4. Erre igyekeztem felhívni a figyelmet már a A kőkor élő nyelve című könyvemben is, ezt ismételve rendszeresen: "a kőkor szava: kép".
Tehát ezek az alapszavak olyan igazságokat foglalnak magukba, amelyek valóságossága nem lehet vita tárgya. Például:
HAR minden, ami eroteljesen kiemelkedik, legyen az hegy, vagy illat, testrész vagy akár hang is.
MOR (<mál-vál) minden, ami részekre válik, vagy éppen rész, vagy elválik, elvált valami valamitől. Lehet az málna is, válasz is, vagy akár gyerek is.
GUR minden, ami kör alakú, vagy ilyen pályát ír le, vagy legelvontabb lényege a körrel kifejezhető. És így tovább.
Egy ilyen alapokon nyugvó, eleve axiómákra, mégpedig elvont képi axiómákra épülő nyelv csakis a valóságot fejezheti ki (belőle a legelvontabb részeket is), s aligha készülhetett másra, mint a világ lényegének kutatására és kifejezésére. Az igazság keresésére, közvetítésére és megtartására.
Következés képpen már első lépésben sem mondható okosabb, mint hogy nyelvünk tudományos célok szolgálatára teremtett nyelv.
Nem képezik e könyv témáját, de szükséges az előzőek alátámasztásához megemlítenem az alábbiakat is, hogy láthatóvá váljon a teljes rendszer:
6. Úgy tűnik, az írásjelek illesztési lehetőségei szabták meg, hogy milyenné terebélyesedhetett ez a pár szóra épülő nyelv. Nyelvünk legsajátabb jellemzője, a gyökökbol való építkezés tehát innen indult, s az írásbeliség szabta módszer ez.
Az úgynevezett "ligatúra" betűk rajzi egybeépítése a legkorábbi leleten is bőségesen megtalálható. Feltételezheto tehát, hogy az ősi jelkészlet azért vonalas, hogy ligatúrák legyenek építhetők. (Ismétlem: a ligatúra 40.000 évvel ezelőtt már létezett.
7. A kőkor nyelvével, szellemi világával való közvetlen köteléket igazolja a számokkal kapcsolatos magyar jel és fogalomrendszer is.
A számok életbevágó fontosságának kifejeződése ugyanaz, mint a 17.000 évvel ezelőtti és a még régebbi időkben. (Pl. száműzött, számkivetett, számbeliek, számomra stb.)
A legalább 10.000, ám bizonyos szempontból 17.000 évig visszavezethető számneveink is nyelvünk kitalálásának tudományos célját igazolják a nagy időhézag ellenére is: számneveink a számírással foglalkozók elmés szakzsargonjai, s nem pedig "igazi" számnevek: nem a számot, hanem a szám felírásának módját, avagy két számnév esetében (nyolc és kilenc) e két számnak a körrel kapcsolatos számolásokban betöltött szerepét fejezik ki.
8. A feltételezhetően az alapszavakkal és a betűkkel együtt kitalált, de 40.000 évvel ezelőtt már mindenképp alkalmazott, s általam "pont-pont-vesszocské"-nek elnevezett számírás a XX. század elején még ismert volt Erdélyben.
Úgyan akkor ez a számírás Egyiptom írásbeliségének is része volt a belátható kezdetek óta Egyiptom megszüntéig változatlanul. Mielott azonban ide eljutott volna, némi átalakuláson esett át. Kb. 10.000 évvel ezelőtt 10-es számrendszerre tették át, egy új jel (a 10-es) bevezetésével. Számneveink sora az Egyiptomban fennmaradt számírás pontos, mégpedig egészen pontos tükörképe.
5. További írásbeli szabályok is felismerhetők. Ezek egyike a jel ismétlésével való fokozás. Bár igaz, még nem sikerült megállapítanom, hogy mikor vezették be például, hogy bármelyik jel kettőzése többes szám, háromszorozása pedig "minden az" értelmű természetesen az adott jelre vonatkozóan. Csak annyi állapítható meg az eddigi leletek alapján, hogy ez az eljárás 12.000 évvel ezelőtt már biztosan létezett.
6. A "már" szokásos tudományos fordulat, de roppant félrevezeto, hamis útra vezet komolyan vétele. Múltkor hallottam a rádióban, hogy "az emberek MÁR több ezer évvel ezelőtt is használták a mézet". Vajon nem maflaság-e egy ilyen mondat: "a medvék már több ezer évvel ezelőtt is ették a mézet". Nem, a medvék azóta kedvelik a mézet, amióta léteznek. S vajon nem ez mondható-e az emberre is? A hamis fejlődéselmélet fő támasza ez a MÁR. Vele teremthető meg legegyszerűbben a felsőbbrendűség látszata. Hogy egy mai kultúrkör lenne a világegyetem célja és csúcspontja.
1. Egy nép 40.000 esztendővel ezelőtt már széltében-hosszában belakta Európát. Sok nyomuk maradt a legrégebbi időkből is. Például írások, számjelek, és az önmagukban is nagy műveltséget sejtető, remekbe sikerült festmények, grafikák.
2. Több mint 32.000 évvel később, azaz 8-6.000 évvel ezelőtt új nép jelent meg Európa földén. E későn jövő telepesek a ma összefoglaló néven indoeurópaiaknak nevezettek kisebb-nagyobb foltokban az ősnépre, vagy azok mellé telepedtek. Szükségszerűen sokat átvettek Európa akkori egységes nyelvéből, és nyilván műveltségéből is. Ebből következik, hogy az indoeurópainak nevezett nyelvek közös rétegének legalább egy része onnan ered, hogy úgyan abból a nyelvből merítettek mind. Még a latin áttétel is ide sorolandó, mert a latin is az európai ősnyelvet magába szíva terebélyesedett ki, mint ahogy az ógörög is.
3. Semmiképp sem lehet meglepő ezek után, hogy Európa őslakóinak nyelve nem csak véletlenszerő, részbeni, ám mindenképp jelentős indoeurópai átvételként, hanem emellett egyenes ági folytatásként érintetlen állapotában is fennmaradt mindmáig.
Európa lényegileg nem változott, legalább 40.000 év óta itt lévő ősnyelvét ma magyar nyelvnek nevezzük. (3) (Magyarnak talán csak az 1.200-as évek óta nevezik. Súlyos logikai hiba tehát ezen összegző elnevezés általános kivetítése ennél régebbi időkre, habár akkor is voltak magyarok.)
1. 29.000 éves nagy női ruhatár is maradt fenn, megtalálója szerint a ruhák némelyike valóságos „ruhaköltemény“. (Olga Schäffer régész, Chicago.)
2. Az indoeurópaiak az ősnyelv részeinek átvételével tettek szert a szanszkríttal közös rétegre is, tehát nem közvetlen és szerves örökség az. Úgy találom továbbá, hogy az ősnyelv egységes befogadása keltette régebben azt a látszatot, hogy létezne egységes „indoeurópai nyelvcsalád“.
3. Ezt a nyelvet beszélték az etruszkok, és a kelták is (a szkíták és a hunok is), de az ő történetük nem az örökkön helyben maradók, hanem az eltávozók-visszatérők bővérű történetéhez tartozik.
4. Állítom továbbá és széles körűen bizonyítom is e könyv lapjain, hogy az az ősnyelv, amelyet ma magyarnak nevezünk, kitalált nyelv, s 40.000 évvel ezelőtt már készen volt.
A kezdeti teljes szókincs jelentős részét sikerült is feltárnom. Ezen nem kell meghökkenni, mert koránt sem olyan lehetetlen, mint elso pillanatban látszik: ugyanis kitalálásának pillanatában aligha indult 40-nél több szóval ez a nyelv, jómagam 20-30-ra teszem a kezdeti alapszavak számát. Vagyis nem kellett szavak százezreivel reménytelen harcba bocsátkozni. Elegendő csak e pár szó nyomába eredni. Tehát az általam már azonosított 16 alapszó ekként valóban a szókincs jelentős részének mondható. Nagyjából a fele.
A 40, mint felső határ jól igazolható, és a Szógyökök száma című fejezetben be is mutatom a szinte pofon egyszerű, meghökkentően kézen fekvő bizonyítást. Tulajdon képpen nem is értem, miért nem jött már rá erre valaki.
Ami pedig a nyelvek kitalálását illeti: nyelvek kitalálása Ázsiában ma is szokásos. Feltételezhetjük, hogy régebben ez még inkább így volt. Ekként tehát ezt mondhatjuk: mindig is találtak ki nyelveket, ám egyszer az egyik olyan jól sikerült, hogy már legalább 40.000 esztendőt is túlélt: még ma is beszélik.
Pontosabban: beszéljük még mindig a Kárpát-medencében.
5. Állítom, hogy ezt az ősi nyelvet nem csak úgy, hanem az írásbeliségével együtt találták ki. Tehát nem levegőben lógó nyelv, hanem nagyon mélyen átgondolt rendszer véglegesült egykoron egy adott napon, legalább 40.000 évvel ezelott.
Az írásjeleket és az alapszavakat oly módon találták ki egyszerre, hogy minden egyes kitalált írásjelhez egy-egy fogalmat jelölo szót (gyököt) rendeltek. Ekként a rendszer eleve nem lehetett parttalan, hanem csak annyi szó és jel született meg, amennyi feltétlenül szükséges és elégséges. S a "minden a legegyszerűbb állapotból fejlődik ki" axiómára támaszkodva eleve azt kell gondolnunk, hogy csakis néhány szó és jel lehetett az alapko, semmiképp sem megjegyezhetetlenül, kezelhetetlenül sok.
A rövidséghez, az általánosan használhatósághoz pedig egy alapelv, pontosan meghatározott igény és cél szükségeltetik. Nem sikerült még kitalálnom, mi lehetett ez. A megoldáshoz a teljes nyelvünket át kell majd fésülni. Hogy mennyire nem reménytelen a kezdet kutatása, e könyvből kiderül.
Kovács Imre Barnának (a Titkos tanítások társszerzojének, a kőkori szellemi világ kutatójának) köszönhető a fenti felismeréseim lényegét érintő azon észrevétel, mely szerint e nyelvet akkor bizonyára a tudomány nyelvéül találták ki. S valóban, apránként kiderült, hogy az írásjelekhez rendelt szavak a lehetséges legrövidebb axiómáknak tekinthetők. S ami még ennél is fontosabb: mindegyik alapszó közvetlenül ellenőrizhető KÉPet, látványt fogalmaz meg.
4. Erre igyekeztem felhívni a figyelmet már a A kőkor élő nyelve című könyvemben is, ezt ismételve rendszeresen: "a kőkor szava: kép".
Tehát ezek az alapszavak olyan igazságokat foglalnak magukba, amelyek valóságossága nem lehet vita tárgya. Például:
HAR minden, ami eroteljesen kiemelkedik, legyen az hegy, vagy illat, testrész vagy akár hang is.
MOR (<mál-vál) minden, ami részekre válik, vagy éppen rész, vagy elválik, elvált valami valamitől. Lehet az málna is, válasz is, vagy akár gyerek is.
GUR minden, ami kör alakú, vagy ilyen pályát ír le, vagy legelvontabb lényege a körrel kifejezhető. És így tovább.
Egy ilyen alapokon nyugvó, eleve axiómákra, mégpedig elvont képi axiómákra épülő nyelv csakis a valóságot fejezheti ki (belőle a legelvontabb részeket is), s aligha készülhetett másra, mint a világ lényegének kutatására és kifejezésére. Az igazság keresésére, közvetítésére és megtartására.
Következés képpen már első lépésben sem mondható okosabb, mint hogy nyelvünk tudományos célok szolgálatára teremtett nyelv.
Nem képezik e könyv témáját, de szükséges az előzőek alátámasztásához megemlítenem az alábbiakat is, hogy láthatóvá váljon a teljes rendszer:
6. Úgy tűnik, az írásjelek illesztési lehetőségei szabták meg, hogy milyenné terebélyesedhetett ez a pár szóra épülő nyelv. Nyelvünk legsajátabb jellemzője, a gyökökbol való építkezés tehát innen indult, s az írásbeliség szabta módszer ez.
Az úgynevezett "ligatúra" betűk rajzi egybeépítése a legkorábbi leleten is bőségesen megtalálható. Feltételezheto tehát, hogy az ősi jelkészlet azért vonalas, hogy ligatúrák legyenek építhetők. (Ismétlem: a ligatúra 40.000 évvel ezelőtt már létezett.
7. A kőkor nyelvével, szellemi világával való közvetlen köteléket igazolja a számokkal kapcsolatos magyar jel és fogalomrendszer is.
A számok életbevágó fontosságának kifejeződése ugyanaz, mint a 17.000 évvel ezelőtti és a még régebbi időkben. (Pl. száműzött, számkivetett, számbeliek, számomra stb.)
A legalább 10.000, ám bizonyos szempontból 17.000 évig visszavezethető számneveink is nyelvünk kitalálásának tudományos célját igazolják a nagy időhézag ellenére is: számneveink a számírással foglalkozók elmés szakzsargonjai, s nem pedig "igazi" számnevek: nem a számot, hanem a szám felírásának módját, avagy két számnév esetében (nyolc és kilenc) e két számnak a körrel kapcsolatos számolásokban betöltött szerepét fejezik ki.
8. A feltételezhetően az alapszavakkal és a betűkkel együtt kitalált, de 40.000 évvel ezelőtt már mindenképp alkalmazott, s általam "pont-pont-vesszocské"-nek elnevezett számírás a XX. század elején még ismert volt Erdélyben.
Úgyan akkor ez a számírás Egyiptom írásbeliségének is része volt a belátható kezdetek óta Egyiptom megszüntéig változatlanul. Mielott azonban ide eljutott volna, némi átalakuláson esett át. Kb. 10.000 évvel ezelőtt 10-es számrendszerre tették át, egy új jel (a 10-es) bevezetésével. Számneveink sora az Egyiptomban fennmaradt számírás pontos, mégpedig egészen pontos tükörképe.
5. További írásbeli szabályok is felismerhetők. Ezek egyike a jel ismétlésével való fokozás. Bár igaz, még nem sikerült megállapítanom, hogy mikor vezették be például, hogy bármelyik jel kettőzése többes szám, háromszorozása pedig "minden az" értelmű természetesen az adott jelre vonatkozóan. Csak annyi állapítható meg az eddigi leletek alapján, hogy ez az eljárás 12.000 évvel ezelőtt már biztosan létezett.
6. A "már" szokásos tudományos fordulat, de roppant félrevezeto, hamis útra vezet komolyan vétele. Múltkor hallottam a rádióban, hogy "az emberek MÁR több ezer évvel ezelőtt is használták a mézet". Vajon nem maflaság-e egy ilyen mondat: "a medvék már több ezer évvel ezelőtt is ették a mézet". Nem, a medvék azóta kedvelik a mézet, amióta léteznek. S vajon nem ez mondható-e az emberre is? A hamis fejlődéselmélet fő támasza ez a MÁR. Vele teremthető meg legegyszerűbben a felsőbbrendűség látszata. Hogy egy mai kultúrkör lenne a világegyetem célja és csúcspontja.
Emiatt bizonyítottnak kell tekintenünk, hogy nyelvünkön zajlott a számírásnak még a némi átalakítása is akkoron. De figyelemre méltó, hogy e számírás változatlan, eredeti formáját is mi őriztük meg a XX. század elejéig. (Ez azt sejteti, hogy 10.000 évvel ezelőtt több, egyaránt nyelvünket beszélő kultúrkör élt egymás mellett.)
9. Nem csak a számírás és a számnevek maradtak fenn.
A nyelvvel együtt kitalált legalább 40.000 éves írásjel sor ugyancsak él.
Alig változott állapotában szkíta-hun-székely-magyar ABC-ként, s az ebből kiemelt egyik részlet a nagybetűs latin ABC-ként ismert és használatos.
S vajon meglepő-e, hogy ez az együtt kitalált: nyelv, számírás és jelsor (legalább is 40.000 éve már együtt vannak) ott maradt fenn együtt mindmáig, ahol maga a nyelv is: a Kárpát-medencében.
A mindenkori nagy szellemi hármasság:
betű, szám, nyelv.
S visszatérve arra, hogy tudományos céllal kitalált nyelvrol van szó, íme Ove Berglund svéd orvos és műfordító véleménye:
,,Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."(9)
9. Magyar Nemzet 2003.XII.2.5. o. Köszönet Harsányi Ildikónak (a remekbe szabott Kostérítő szerzőjének), hogy felhívta figyelmemet erre a mondatra.
9. Nem csak a számírás és a számnevek maradtak fenn.
A nyelvvel együtt kitalált legalább 40.000 éves írásjel sor ugyancsak él.
Alig változott állapotában szkíta-hun-székely-magyar ABC-ként, s az ebből kiemelt egyik részlet a nagybetűs latin ABC-ként ismert és használatos.
S vajon meglepő-e, hogy ez az együtt kitalált: nyelv, számírás és jelsor (legalább is 40.000 éve már együtt vannak) ott maradt fenn együtt mindmáig, ahol maga a nyelv is: a Kárpát-medencében.
A mindenkori nagy szellemi hármasság:
betű, szám, nyelv.
S visszatérve arra, hogy tudományos céllal kitalált nyelvrol van szó, íme Ove Berglund svéd orvos és műfordító véleménye:
,,Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."(9)
9. Magyar Nemzet 2003.XII.2.5. o. Köszönet Harsányi Ildikónak (a remekbe szabott Kostérítő szerzőjének), hogy felhívta figyelmemet erre a mondatra.
Ez a tömör megállapítás esetleg csak annyival finomítható, hogy a benne rejlő értelmesség nem "terméke" a logikának, hanem a logika muködésének hű tükröződése. Persze születését tekintve e nyelv valóban a logika szülötte, hiszen nyilván egy megelőző nagy tudás összegzése.
Nagy tudás azonban csakis igen sokrétű nyelven születhet meg. Ha már megvolt, amin meg is fogalmazódott a tudás, akkor miért kellett egy másik nyelv? E kérdésre nem tudom a választ.
Ám ez gyanúsan tyúk-tojás problémának tunik. Melyik volt előbb: a tyúk, vagy a tojás? Azért megválaszolhatatlan ez a kérdés, mert az egymással szembe állított tyúk és tojás nem kettő, hanem egy és ugyanaz a valami, csak két különböző időpontban tekintettünk rá. Azt hiszem ez a feloldása a nyelvvel kapcsolatban felmerült előző kérdésnek is. Ez azonban további zavarba ejtő kérdéseket vet fel. Mint lenni szokott, egy titok megoldása sok további titkot hoz felszínre. De ez a "mellékhatás" egyetlen, már megtalált és bizonyított megoldás értékét sem csorbíthatja.
Mindezt összegezve azt állítom tehát, hogy
a. A ma magyarnak nevezett nyelv kitalált nyelv.
b. Legalább 40.000 éve találták ki.
c. Negyvennél kevesebb szóból és betűből építették fel.
d. Ez Európa ősnyelve, s benne, mint bölcsőben nevelkedtek fel, váltak kultúrnyelvvé az úgynevezett indoeurópai nyelvek, beleértve az ógörögöt és a latint is.
c. A ma magyarnak nevezett nyelv csaknem teljesen tisztán őrzi eredetét, belőle visszafejtheto a kezdet.
Nem tartozik e könyv témájához, de a teljes körkép felvázolásához szükséges megemlítenem még a következoket is.
Az ősi írásmódok és jelrendszer útját követve alapos okkal gyanítható, hogy az utóbbi 12.000 évben nagy kirajzások történtek a Kárpát-medencéből. A talán 8-7.000 évvel ezelőtti eltávozók hozták létre az un. sumér és egyiptomi birodalmat. A késobbiek, az 5-4.000 évvel ezelőttiek, de vélhetően az elozőek is, döntő hatással voltak a kínai műveltségre (és írásbeliségre). (Kb. 2.800 évvel ezelőtt is távozott egy néprész, s Egyiptomban kötöttek ki. Őket nevezik hykszoszoknak.) Írástörténeti megfontolások alapján szükséges feltételezni egy közbeeső, Egyiptom, Sumer, Kína és Kárpát-medence közé eső, és naggyá virágzott műveltséget is. Nagyon-nagyon bizonytalanul ezt a helyet az Ararát környékére teszem. (Erre sok a közvetett bizonyíték, ám közvetlen egy sincs.) Lehetséges, hogy valamelyik, már sivatagos ázsiai területen volt ez a hely, a "másik pólus", vagy itt is volt másodlagos szellemi központ.
Úgy tűnik, hogy a legmérvadóbb szellemi központ mindig hegyen, hegyvidéken volt.
A sűrű, ősi ködből lassacskán kibomló, végtelenül ősi - s 2.000 évvel ezelőtt még mindig e néven létezett - Hegyek Népe még sok meglepetést tartogat. Kinek kellemest, kinek kellemetlent.
Nagy tudás azonban csakis igen sokrétű nyelven születhet meg. Ha már megvolt, amin meg is fogalmazódott a tudás, akkor miért kellett egy másik nyelv? E kérdésre nem tudom a választ.
Ám ez gyanúsan tyúk-tojás problémának tunik. Melyik volt előbb: a tyúk, vagy a tojás? Azért megválaszolhatatlan ez a kérdés, mert az egymással szembe állított tyúk és tojás nem kettő, hanem egy és ugyanaz a valami, csak két különböző időpontban tekintettünk rá. Azt hiszem ez a feloldása a nyelvvel kapcsolatban felmerült előző kérdésnek is. Ez azonban további zavarba ejtő kérdéseket vet fel. Mint lenni szokott, egy titok megoldása sok további titkot hoz felszínre. De ez a "mellékhatás" egyetlen, már megtalált és bizonyított megoldás értékét sem csorbíthatja.
Mindezt összegezve azt állítom tehát, hogy
a. A ma magyarnak nevezett nyelv kitalált nyelv.
b. Legalább 40.000 éve találták ki.
c. Negyvennél kevesebb szóból és betűből építették fel.
d. Ez Európa ősnyelve, s benne, mint bölcsőben nevelkedtek fel, váltak kultúrnyelvvé az úgynevezett indoeurópai nyelvek, beleértve az ógörögöt és a latint is.
c. A ma magyarnak nevezett nyelv csaknem teljesen tisztán őrzi eredetét, belőle visszafejtheto a kezdet.
Nem tartozik e könyv témájához, de a teljes körkép felvázolásához szükséges megemlítenem még a következoket is.
Az ősi írásmódok és jelrendszer útját követve alapos okkal gyanítható, hogy az utóbbi 12.000 évben nagy kirajzások történtek a Kárpát-medencéből. A talán 8-7.000 évvel ezelőtti eltávozók hozták létre az un. sumér és egyiptomi birodalmat. A késobbiek, az 5-4.000 évvel ezelőttiek, de vélhetően az elozőek is, döntő hatással voltak a kínai műveltségre (és írásbeliségre). (Kb. 2.800 évvel ezelőtt is távozott egy néprész, s Egyiptomban kötöttek ki. Őket nevezik hykszoszoknak.) Írástörténeti megfontolások alapján szükséges feltételezni egy közbeeső, Egyiptom, Sumer, Kína és Kárpát-medence közé eső, és naggyá virágzott műveltséget is. Nagyon-nagyon bizonytalanul ezt a helyet az Ararát környékére teszem. (Erre sok a közvetett bizonyíték, ám közvetlen egy sincs.) Lehetséges, hogy valamelyik, már sivatagos ázsiai területen volt ez a hely, a "másik pólus", vagy itt is volt másodlagos szellemi központ.
Úgy tűnik, hogy a legmérvadóbb szellemi központ mindig hegyen, hegyvidéken volt.
A sűrű, ősi ködből lassacskán kibomló, végtelenül ősi - s 2.000 évvel ezelőtt még mindig e néven létezett - Hegyek Népe még sok meglepetést tartogat. Kinek kellemest, kinek kellemetlent.
0 Megjegyzések