Az Iharkúton található késő kréta kori gerinceslelőhelyen minden bizonnyal egy eddig ismeretlen, kihalt teknősfaj ősére bukkantak az Ősi Attila vezette MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport tagjai. Az új őshüllőt Foxemys trabanti névre keresztelték, a felfedezésről Rabi Márton, Botfalvai Gábor és HaiyanTong számolt be a Geological Magazine című szakfolyóiratban.

A Bakonyban található iharkúti ásatási helyszínen a Foxemys nemzetséghez közel álló, azonban eddig ismeretlen ősi teknősfajt fedeztek fel. Az Ősi Attila, őslénykutató által vezetett csoport az elmúlt évek során gyűjtött számos koponya-, részleges páncél- és csontvázelemet feltárva és rekonstruálva megállapította, hogy az új faj a nyakfordító (Pleurodira) teknősök mára már kihalt Bothremydidae családjába tartozik. Az ősi állatot a kutatók az iharkúti ásatások nélkülözhetetlen, elnyűhetetlen és hűséges terepjárói után nevezték el Foxemys trabanti-nak.

Az újonnan felfedezett Foxemys trabanti egyedeinek rekonstruált fosszíliái alapján megállapítható, hogy a nagyméretű állatok a mai amazonasi Podocnemis unifilishez hasonlóan a folyók mélyebb, nagyobb sodrású szakaszain éltek. Külső jegyeik és táplálkozásuk alapján azonban különböznek tőle; az őshüllő széles koponyája és állkapcsának rágófelülete specializált táplálékra utal, ami vélhetően kemény páncélú csigákból, kagylókból és rákokból állt.

A kutatók vizsgálatai szerint a késő kréta kori Bothremydidae család tagjai Afrikából vándoroltak Európába, mely akkoriban merőben más ősföldrajzi képet mutatott, és az egykori Magyarország területét is beleértve egy kiterjedt szigettenger alkotta. "A Foxemyshez hasonló teknősöket már jól ismerjük különböző francia és spanyol lelőhelyekről, azonban Európa keleti feléről egyedül az iharkúti előfordulásukról van tudomásunk. Ráadásul ezek a leletek a család jóval korábbi európai megjelenéséről tanúskodnak" – mondta Botfalvai Gábor.

A teknősök legalább két különböző hullámban érték el Európát, minden bizonnyal tengeri úton. Bár a Foxemys és a hozzá közel álló fajok alapvetően édesvízi életmódot folytattak, közvetlen afrikai rokonaik sekélytengeriek voltak, így valószínű, hogy az európai fajok is képesek voltak a sós víz korlátozott mértékű elviselésére. "Ennek az adottságuknak köszönhetően könnyedén elterjedhettek az egykori szigettenger területén" – tette hozzá Ősi Attila.

Rabi Márton elmondta: "Az európai késő kréta gerinces faunában nagyon kevés az afrikai vagy dél-amerikai (úgynevezett gondwanai) elem. A Foxemys trabanti leletei a legteljesebb olyan maradványok Európa keleti feléről, amelyek ezt a dél felől érkező bevándorlási hullámot bizonyítják."

A kutatócsoport munkáját többek között az OTKA, a Geovolán Kft., a Bakonyi Bauxitbánya Kft., a Magyar Természettudományi Múzeum és a Hantken Miksa Alapítvány támogatta.