A kollaboratív tudásépítés vizsgálata két másik kutatási terület iránt mutatott érdeklődés fellendülésével hozható párhuzamba. Ez a két terület a szociális konstruktivizmus és a számítógép által közvetített kommunikáció (computer mediated communication, CMC).
Az oktatás területén a fogalom a XX. század végén jelent meg, amikor a tanulás és a közösség szavak kezdtek összefonódni, és megjelentek olyan kifejezések, mint a „communities of learners and thinkers”, „community of inqury”.
A tudásépítő közösség (knowledge-building community) kifejezés pedig Scardamalia és Bereiter munkásságához kötődik.
A tudásépítés (knowledge building) maga pedig egy konstruktív folyamat, de a tudásépítés nem egyenlő a konstruktivizmussal. Scardamalia és Bereiter a konstruktivizmusról, mint dimenzióról számolnak be, melynek egyik pólusa a felszíni (shallow) a másik pedig a mély (deep) szintű konstruktivizmus. A felszíni, amikor a résztvevők bemutatnak egy jelenséget, azonban a nyílt ötletelés és a miértek felkutatása és ismerete nem jellemző. A mély szintű konstruktivizmus esetében, amilyen a tudásépítés egy újfajta tudás épül fel – mind közösségi, mind egyéni szinten.
De mi is az a tudás?! A közösségi tanulás megközelítésében a tudás egyfajta kollaboráció eredménye, amely a résztvevők tudásmegosztásán, valós kontextuson és számos forrás felhasználási lehetőségén alapszik.
Ábra: A tudásépítés folyama (Stahl, 2000 nyomán)
A tudásépítés folyamatát pedig Stahl (2000) olyan összetett ciklusnak értelmezi (Ábra), ahol a személyes értelmezés ciklusa egy nagyobb, a társas tudásépítés ciklusába kapcsolódhat, amint az egyéni értelmezések publikussá válnak, és interakcióba kerülnek mások értelmezéseivel.
0 Megjegyzések