Játékos, rehabilitációs és fejlesztő központot nyitottak Szatmárnémetiben a szatmári irgalmas Nővérek. Az intézmény hiánypótló, hiszen nem csak Szatmáron, hanem Románia észak-nyugati régiójában is igen korlátozottak voltak eddig a lehetőségek képességfejlesztésre. A központban gyógypedagógus, gyógytornász, logopédus, pszichológus, gyerekpszichiáter és szociális munkás is igyekszik rehabilitációs tevékenységeket biztosítani gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Duna TV - Romániában az állami egészségügyben szinte egyáltalán nincs lehetőség a mozgássérült, vagy a fogyatékkal élő személyek terápiájára. Ezeket a tevékenységeket civil- és segélyszervezetek igyekeznek pótolni.
A központot Boldog Scheffler Jánosról nevezték el.
A szatmári irgalmas Nővérek rendjét Hám János 170 évvel ezelőtt is azzal a céllal alapította meg, hogy a rászorulókat, betegeket segítsék. A szerzetes rendek tevékenységét abban az időben nem csak a környéken, hanem például Amerikában és Kínában is ismerték.
A kommunista hatalom idején viszont a nővéreknek el kellett hagyniuk az iskolákat és kórházakat, így segítő munkájuk is megszűnt. Egykori rendházukban iskolák működtek, nemrégiben viszont megüresedett az épület. Ekkor döntötték el, hogy egy rehabilitációs, szociális központot alakítanak ki itt.
Bár a szakemberek azt mondják, hogy a fogyatékkal élők fejlesztését minél kisebb korban el kell kezdeni, számtalan olyan felnőtt is van, aki semmiféle terápiában nem, részesül, éppen ezért a Boldog Scheffler János Rehabilitációs és Fejlesztő Központ nem csak a szatmáriakat fogadja, hanem Partium más részéről is, akiknek valamilyen mozgás-, illetve kognitív fejlesztésre van szükségük.
A központot Boldog Scheffler Jánosról nevezték el.
A szatmári irgalmas Nővérek rendjét Hám János 170 évvel ezelőtt is azzal a céllal alapította meg, hogy a rászorulókat, betegeket segítsék. A szerzetes rendek tevékenységét abban az időben nem csak a környéken, hanem például Amerikában és Kínában is ismerték.
A kommunista hatalom idején viszont a nővéreknek el kellett hagyniuk az iskolákat és kórházakat, így segítő munkájuk is megszűnt. Egykori rendházukban iskolák működtek, nemrégiben viszont megüresedett az épület. Ekkor döntötték el, hogy egy rehabilitációs, szociális központot alakítanak ki itt.
Bár a szakemberek azt mondják, hogy a fogyatékkal élők fejlesztését minél kisebb korban el kell kezdeni, számtalan olyan felnőtt is van, aki semmiféle terápiában nem, részesül, éppen ezért a Boldog Scheffler János Rehabilitációs és Fejlesztő Központ nem csak a szatmáriakat fogadja, hanem Partium más részéről is, akiknek valamilyen mozgás-, illetve kognitív fejlesztésre van szükségük.
0 Megjegyzések