www.licium.hu - Ez
a vidám és mosolygós mackó kívánt jó éjszakát a gyerekeknek estéről
estére. Meséskönyvet olvasott, fürdött, fogat mosott, megnézte az esti mesét, majd nyugovóra tért. De 19 évnyi hű szolgálat után lecserélték, mondván, haladni kell a korral.
A régi mackó helyett rögtön két új macit kaptak a gyerekek, akik egyáltalán nem tekinthetők példaértékűnek. Minden olyasmi szerepel a „Maci tévé"-ben ami a gyerekeket nem a jó irányba fogja terelni. Sok ismerősömtől hallottam már, hogy teljesen fel vannak háborodva ezen a dolgon és követelik vissza az ő jól megszokott macijukat. Én is így vagyok ezzel, de nincs mit tenni.
Furcsa, hogy mindenhonnan azt halljuk, hogy a számítógép butítja a gyerekeket, ebben a műsorban mégis az az első az egyik új macinak – személy szerint a fiúnak –, hogy lehajítja a cipőjét és megy a gép elé. Mit ne mondjak, nem a legjobb példa a gyerekeknek. Majd a hugicája, mert hiszen testvérek (vagy mégsem?), megrázza a karját, hogy inkább TV-t nézzenek. De az sem egy egyszerű TV ám, hanem vadiúj LCD – síkképernyő, távirányító, HD-felbontás és még sorolhatnám.
Néha elgondolkodom, hogy azok a gyerekek, akik csak egy egyszerű TV elé ülnek le, mit érezhetnek? Kirekesztettséget? Szomorúságot? Mintha nem is az átlagembernek készült volna ez a műsor, hanem az eliteknek.
Ezekben a macikban semmi nincs meg, ami a régiben. A gyerekek nem azt látják, hogy mi a jó és helyes, éppen az ellenkezőjét. Szanaszét hagyott ruhadarabok, se puszi, se pá egymásnak. Pedig ugyebár, mint említettem, testvérek lennének – elvileg. Aztán végül is együtt leülnek mesét nézni, de sem előtte sem utána nem látjuk, hogy elvégeznék az esti teendőiket vagy esetleg rendet raknának. Szó sincs róla. Mese után sem aludni mennek, hanem leülnek rajzolni. Ezek után a gyerek, aki ezt látja, mit fog gondolni? Azt, hogy ez a normális és neki is így kell viselkednie. Talán ezzel a rajzolósdival hangsúlyozzák az alkotók azt a végén, amit az elején elrontottak. Ez lehetne az egyetlen példaértékű rész az egészben, akkor persze, ha egy délutáni rajzfilm matiné után lennének azok a macik és nem lefekvés előtt.
Egyébként maguk a szereplők kedvesek és aranyosak, külsőre semmi gond velük, de valahogy mégsem az igazi a dolog. Nem értem, hogy ha valami bevált, miért kell hozni egy újat, ami mindent elront. Értem én, hogy modernebbé kell tenni mindent és csúcs szuperré, de nekem ez mégis furcsa. Legalább kicsit meghagyhattak volna az eredetiből, gondolok itt például a főcímzenére. Mindenki szerette és kívülről fújta, de ennek az újnak őszintén megmondva nem sok dallama van. A régi maci bár a valóságot mutatta, mégis egy másik világba kalauzolta el a nézőt. Még a felnőttek is szívesen nézték, ahogy ez a kedves mackó koma elvégzi esti teendőit, egy rendes gyerekhez illően, majd leül esti mesét nézni.
Meg kell mondanom, hogy az a felirat is nevetséges: Maci tévé. Hova lett a jó öreg Esti mese? Hiszen úgy tudom, azt néznek, de már nem vagyok benne biztos. Paprika Jancsi is eltűnt, a hű barát, aki annyi éven át a mackó társa volt a képernyőn. Neki is menni kellett.
A régi maci már nem fog visszajönni, de őt nem lehet pótolni. Azt hiszem, ebben a dologban azonban az igazi kritikusok egyedül a gyerekek lehetnek.
A régi mackó helyett rögtön két új macit kaptak a gyerekek, akik egyáltalán nem tekinthetők példaértékűnek. Minden olyasmi szerepel a „Maci tévé"-ben ami a gyerekeket nem a jó irányba fogja terelni. Sok ismerősömtől hallottam már, hogy teljesen fel vannak háborodva ezen a dolgon és követelik vissza az ő jól megszokott macijukat. Én is így vagyok ezzel, de nincs mit tenni.
Furcsa, hogy mindenhonnan azt halljuk, hogy a számítógép butítja a gyerekeket, ebben a műsorban mégis az az első az egyik új macinak – személy szerint a fiúnak –, hogy lehajítja a cipőjét és megy a gép elé. Mit ne mondjak, nem a legjobb példa a gyerekeknek. Majd a hugicája, mert hiszen testvérek (vagy mégsem?), megrázza a karját, hogy inkább TV-t nézzenek. De az sem egy egyszerű TV ám, hanem vadiúj LCD – síkképernyő, távirányító, HD-felbontás és még sorolhatnám.
Néha elgondolkodom, hogy azok a gyerekek, akik csak egy egyszerű TV elé ülnek le, mit érezhetnek? Kirekesztettséget? Szomorúságot? Mintha nem is az átlagembernek készült volna ez a műsor, hanem az eliteknek.
Ezekben a macikban semmi nincs meg, ami a régiben. A gyerekek nem azt látják, hogy mi a jó és helyes, éppen az ellenkezőjét. Szanaszét hagyott ruhadarabok, se puszi, se pá egymásnak. Pedig ugyebár, mint említettem, testvérek lennének – elvileg. Aztán végül is együtt leülnek mesét nézni, de sem előtte sem utána nem látjuk, hogy elvégeznék az esti teendőiket vagy esetleg rendet raknának. Szó sincs róla. Mese után sem aludni mennek, hanem leülnek rajzolni. Ezek után a gyerek, aki ezt látja, mit fog gondolni? Azt, hogy ez a normális és neki is így kell viselkednie. Talán ezzel a rajzolósdival hangsúlyozzák az alkotók azt a végén, amit az elején elrontottak. Ez lehetne az egyetlen példaértékű rész az egészben, akkor persze, ha egy délutáni rajzfilm matiné után lennének azok a macik és nem lefekvés előtt.
Egyébként maguk a szereplők kedvesek és aranyosak, külsőre semmi gond velük, de valahogy mégsem az igazi a dolog. Nem értem, hogy ha valami bevált, miért kell hozni egy újat, ami mindent elront. Értem én, hogy modernebbé kell tenni mindent és csúcs szuperré, de nekem ez mégis furcsa. Legalább kicsit meghagyhattak volna az eredetiből, gondolok itt például a főcímzenére. Mindenki szerette és kívülről fújta, de ennek az újnak őszintén megmondva nem sok dallama van. A régi maci bár a valóságot mutatta, mégis egy másik világba kalauzolta el a nézőt. Még a felnőttek is szívesen nézték, ahogy ez a kedves mackó koma elvégzi esti teendőit, egy rendes gyerekhez illően, majd leül esti mesét nézni.
Meg kell mondanom, hogy az a felirat is nevetséges: Maci tévé. Hova lett a jó öreg Esti mese? Hiszen úgy tudom, azt néznek, de már nem vagyok benne biztos. Paprika Jancsi is eltűnt, a hű barát, aki annyi éven át a mackó társa volt a képernyőn. Neki is menni kellett.
A régi maci már nem fog visszajönni, de őt nem lehet pótolni. Azt hiszem, ebben a dologban azonban az igazi kritikusok egyedül a gyerekek lehetnek.
Barabás Fruzsina
0 Megjegyzések