A Vajdaságból, Erdélyből, valamint a szomszédos Szlovéniából és Ausztriából is várnak fazekasokat Magyarszombatfára, ahol ezen a hétvégén rendezik meg a Nemzetközi Fazekas Találkozót.
Magyarszombatfán, ahol évtizedekig kerámiagyár is működött, ma is nagy hagyományai vannak a népi fazekas mesterségnek, a község számára pedig turisztikai szempontból is kitörési pont, hogy sokan a fazekasok, vagy ahogy errefelé mondják gelencsérek igényes munkái miatt keresik fel a települést és viszik tovább jó hírét - mondta el az MTI-nek Albert Attila, a mindössze háromszáz lelket számláló Vas megyei község polgármestere.
A fazekasnapok rendezvénysorozata idén is a Kárpát-medencei népi fazekasságot kívánja bemutatni, a találkozóra ebben az évben legalább 30-40 hazai és külhoni fazekast, népi iparművészt várnak. A hivatalos megnyitót pénteken délután tartják, de már csütörtökön is dolgozott egy neves szakemberekből álló zsűri, amely az 59 magyarszombatfai termékből mindössze kettőt nem talált megfelelőnek, 57-nek azonban kiváló és jó minősítést adott - közölte a polgármester, aki civilben maga is gelencsér, sőt családjában generációk óta apáról fiúra öröklődik ez a mesterség.
Pénteken délután a magyarszombatfai kultúrházban V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára nyitja meg a kiállítást, amelyen az érkező és a helyi fazekasok legjobb munkáit láthatják az érdeklődők. Az idei fazekasnapokon kiállítással emlékeznek Papp Vilmos nemrég elhunyt magyarszombatfai fazekasra, népi iparművészre is - mondta el a polgármester.
Szombaton 11 órakor nyitják meg Magyarszombatfán a hagyományos népi iparművészeti vásárt, amelynek részeként gulyásfőzőversenyt is hirdettek, délutánonként pedig népzenei és néptáncegyüttesek szórakoztatják a vásározókat.
Fazekasság
A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. A fazekas mestert tájnyelven gelencsérnek (szláv) vagy gerencsérnek vagy gölöncsérnek is nevezik. Az iparművészet egyik, talán a legősibb válfaja. A középső kőkorszak, a mezolitikum vége felé a mezőgazdaság kialakulásának kezdetével egyidejűleg jelenik meg a történelemben. A növénytermesztés és állattenyésztés már biztosít ételfelesleget, amit tárolni kell. A letelepült életforma pedig helyet ad a tároláshoz. Így szükségszerű volt a fazekasság létrejötte i.e. 8000 körül.
A fazekas (gerencsér, gölöncsér) mester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak stb. képlékeny állagú agyagból készülnek, amelynek anyaga a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló anyaggá válik. Ebben az állapotában a cserép a folyadékot átengedi magán, ezért az edényeket legtöbb esetben mázzal vonják be. Az így kapott szilárd bevonat lehetővé teszi, hogy az edényben folyadékot is tárolni lehessen.
A fazekasságból fejlődött ki a kerámia, kerámia művészet. A kerámia készítő művészt egyszerűen keramikusnak vagy keramikusművésznek nevezzük. A régészet egyes kultúrákat sok esetben az agyagedények és kerámiák formája és díszítése alapján említi. Például harangedényes kultúra, szalagkerámiás kultúra, zsinórdíszes kerámia kultúrája.
A bőséges, jó minőségű agyag lehetővé tette az ókori fazekasmesterség korai kibontakozását. Az összességükben kedvezőtlen természeti adottságok arra késztették az itt élőket, hogy úgymond "több lábon állással" teremtsék meg megélhetésük feltételit, Az agyagos talaj gyenge termőképességű. Csupán a földművelés, állattartás, erdőművelés nem biztosított kellő anyagi hátteret a megélhetéshez. A mélyebb rétegekben nagy mennyiségben, kiváló tulajdonságokkal bíró agyag felhasználása jelentette a fazekasmesterség kialakulásának alapjait. A kezdeti időkben -mint a mezőgazdaságban is az önellátás biztosítása volt a cél: konyhai edények, tároló edények készültek agyagból.
A magyar parasztháztartásokban a legutóbbi időkig, nélkülözhetetlen terméknek számított a cserépedény. Elsősorban folyadék tárolására, főzésre használták. Ezeket az edényeket, agyagból, égetéssel a fazekasok készítették. A fazekasmester a falu közösségében élt, de csak a maga mesterségét űzte. Olyan sokféle munkát kellett elvégeznie, hogy nem művelt földet.A családtagok segítettek a munkában, vásárra szállították, árusították az edényeket. Az, hogy a cserép törékeny, biztosította az áru kelendőségét, a kereslet folyamatosságát.
Magyarországon elsősorban olyan helyeken alakultak ki jelentős fazekasközpontok, ahol a megfelelő minőségű alapanyag az agyag bőségesen állt rendelkezésre. Ilyen központok voltak például a Felvidéken, Gömör megye Rimaszombat, Bélapátfalva, Hollóháza, Telkibánya, Sárospatak, Gyöngyös, Pásztó. A Dunántúlon: - Veszprém, Csákvár, Tata, Baja, Mórágy, Szekszárd, Siklós, Sümeg, Mohács, Óbánya. Az Alföldön és környékén nem alakult ki fazekasság, mert nem volt megfelelő agyag. Sem fazekas központ sem fazekasság nem létezett. Az itt élő emberek mezőgazdasággal foglalkoztak és a vásárokra ide érkező fazekasokkal cserélték el terményeiket, így jutottak edényekhez. Ennek a vidéknek nincs saját stílusa. Ezért más tájegységek stílusai között kell válogatnia az itt élő kevés fazekasnak.
A XX. század első évtizedeiben szinte minden házban foglalkoztak agyag edények készítésével. A későbbiekben már csak a legjobbak folytatták a tevékenységert. Így is a 20-as 30-as években több mint 100 fazekas dolgozott a Veleméri-völgy falvaiban. A népi mondás szerint Szombatfán "mindenki gerencsér, csak a biru bugyigacsinyálu" (vizeskorsó). A helyi piac telítettsége miatt a mesterek arra kényszerültek, hogy termékeikkel Zala, Somogy, Baranya megyékbe menjenek, terményekért cserébe adják el azokat (lovaskocsival 3-4 hétig járták a falvakat).
Az 1953. évben létrejött Háziipari Szövetkezet, majd a Kerámiagyár működése megváltoztatta a fazekasság helyzetét, többségük üzemi dolgozó lett. Tevékenységük elsősorban díszműáru gyártására irányult. Az 1980-as évek közepétől kezdődően erősödött ismét a fazekasműhelyek tevékenysége. A Kerámaigyár bezárása óta meghatározó megélhetési forrás a fazekasság. Termékeiket kiállításokon, vásárokon, műhelyeikben ismerheti meg az érdeklődő közönség.
A Fazekas Napok Nemzetközi Fazekas Találkozó a szakma nemzetközi nagyszemléje, kulturális nagyrendezvény a falu és vele a Veleméri-völgy életének, hagyományainak, értékeinek bemutatkozása.
A foglalkoztatásban 1998 óta jelentős gondok vannak. Az egykor Európában hírnévre szert tett Kerámiagyár bezárása után az ősi fazekas-mesterség lett a legjelentősebb megélhetési forrás és egyben idegenforgalmi vonzerő. Más vidékek vállalkozói honosították meg a kecsketartást- és sajtgyártást, egyre többen foglalkoznak a turisták fogadására alkalmas szálláshelyek biztosításával.
Az utóbbi években a gyár MAT Kerámia néven újból termel és a környék egyik jelentős foglalkoztatójává vált. Fő tevékenységük a cserépkályha-elemek gyártása.
A fazekasnapok rendezvénysorozata idén is a Kárpát-medencei népi fazekasságot kívánja bemutatni, a találkozóra ebben az évben legalább 30-40 hazai és külhoni fazekast, népi iparművészt várnak. A hivatalos megnyitót pénteken délután tartják, de már csütörtökön is dolgozott egy neves szakemberekből álló zsűri, amely az 59 magyarszombatfai termékből mindössze kettőt nem talált megfelelőnek, 57-nek azonban kiváló és jó minősítést adott - közölte a polgármester, aki civilben maga is gelencsér, sőt családjában generációk óta apáról fiúra öröklődik ez a mesterség.
Pénteken délután a magyarszombatfai kultúrházban V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára nyitja meg a kiállítást, amelyen az érkező és a helyi fazekasok legjobb munkáit láthatják az érdeklődők. Az idei fazekasnapokon kiállítással emlékeznek Papp Vilmos nemrég elhunyt magyarszombatfai fazekasra, népi iparművészre is - mondta el a polgármester.
Szombaton 11 órakor nyitják meg Magyarszombatfán a hagyományos népi iparművészeti vásárt, amelynek részeként gulyásfőzőversenyt is hirdettek, délutánonként pedig népzenei és néptáncegyüttesek szórakoztatják a vásározókat.
Fazekasság
A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. A fazekas mestert tájnyelven gelencsérnek (szláv) vagy gerencsérnek vagy gölöncsérnek is nevezik. Az iparművészet egyik, talán a legősibb válfaja. A középső kőkorszak, a mezolitikum vége felé a mezőgazdaság kialakulásának kezdetével egyidejűleg jelenik meg a történelemben. A növénytermesztés és állattenyésztés már biztosít ételfelesleget, amit tárolni kell. A letelepült életforma pedig helyet ad a tároláshoz. Így szükségszerű volt a fazekasság létrejötte i.e. 8000 körül.
A fazekas (gerencsér, gölöncsér) mester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak stb. képlékeny állagú agyagból készülnek, amelynek anyaga a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló anyaggá válik. Ebben az állapotában a cserép a folyadékot átengedi magán, ezért az edényeket legtöbb esetben mázzal vonják be. Az így kapott szilárd bevonat lehetővé teszi, hogy az edényben folyadékot is tárolni lehessen.
A fazekasságból fejlődött ki a kerámia, kerámia művészet. A kerámia készítő művészt egyszerűen keramikusnak vagy keramikusművésznek nevezzük. A régészet egyes kultúrákat sok esetben az agyagedények és kerámiák formája és díszítése alapján említi. Például harangedényes kultúra, szalagkerámiás kultúra, zsinórdíszes kerámia kultúrája.
A bőséges, jó minőségű agyag lehetővé tette az ókori fazekasmesterség korai kibontakozását. Az összességükben kedvezőtlen természeti adottságok arra késztették az itt élőket, hogy úgymond "több lábon állással" teremtsék meg megélhetésük feltételit, Az agyagos talaj gyenge termőképességű. Csupán a földművelés, állattartás, erdőművelés nem biztosított kellő anyagi hátteret a megélhetéshez. A mélyebb rétegekben nagy mennyiségben, kiváló tulajdonságokkal bíró agyag felhasználása jelentette a fazekasmesterség kialakulásának alapjait. A kezdeti időkben -mint a mezőgazdaságban is az önellátás biztosítása volt a cél: konyhai edények, tároló edények készültek agyagból.
A magyar parasztháztartásokban a legutóbbi időkig, nélkülözhetetlen terméknek számított a cserépedény. Elsősorban folyadék tárolására, főzésre használták. Ezeket az edényeket, agyagból, égetéssel a fazekasok készítették. A fazekasmester a falu közösségében élt, de csak a maga mesterségét űzte. Olyan sokféle munkát kellett elvégeznie, hogy nem művelt földet.A családtagok segítettek a munkában, vásárra szállították, árusították az edényeket. Az, hogy a cserép törékeny, biztosította az áru kelendőségét, a kereslet folyamatosságát.
Magyarországon elsősorban olyan helyeken alakultak ki jelentős fazekasközpontok, ahol a megfelelő minőségű alapanyag az agyag bőségesen állt rendelkezésre. Ilyen központok voltak például a Felvidéken, Gömör megye Rimaszombat, Bélapátfalva, Hollóháza, Telkibánya, Sárospatak, Gyöngyös, Pásztó. A Dunántúlon: - Veszprém, Csákvár, Tata, Baja, Mórágy, Szekszárd, Siklós, Sümeg, Mohács, Óbánya. Az Alföldön és környékén nem alakult ki fazekasság, mert nem volt megfelelő agyag. Sem fazekas központ sem fazekasság nem létezett. Az itt élő emberek mezőgazdasággal foglalkoztak és a vásárokra ide érkező fazekasokkal cserélték el terményeiket, így jutottak edényekhez. Ennek a vidéknek nincs saját stílusa. Ezért más tájegységek stílusai között kell válogatnia az itt élő kevés fazekasnak.
A XX. század első évtizedeiben szinte minden házban foglalkoztak agyag edények készítésével. A későbbiekben már csak a legjobbak folytatták a tevékenységert. Így is a 20-as 30-as években több mint 100 fazekas dolgozott a Veleméri-völgy falvaiban. A népi mondás szerint Szombatfán "mindenki gerencsér, csak a biru bugyigacsinyálu" (vizeskorsó). A helyi piac telítettsége miatt a mesterek arra kényszerültek, hogy termékeikkel Zala, Somogy, Baranya megyékbe menjenek, terményekért cserébe adják el azokat (lovaskocsival 3-4 hétig járták a falvakat).
Az 1953. évben létrejött Háziipari Szövetkezet, majd a Kerámiagyár működése megváltoztatta a fazekasság helyzetét, többségük üzemi dolgozó lett. Tevékenységük elsősorban díszműáru gyártására irányult. Az 1980-as évek közepétől kezdődően erősödött ismét a fazekasműhelyek tevékenysége. A Kerámaigyár bezárása óta meghatározó megélhetési forrás a fazekasság. Termékeiket kiállításokon, vásárokon, műhelyeikben ismerheti meg az érdeklődő közönség.
A Fazekas Napok Nemzetközi Fazekas Találkozó a szakma nemzetközi nagyszemléje, kulturális nagyrendezvény a falu és vele a Veleméri-völgy életének, hagyományainak, értékeinek bemutatkozása.
A foglalkoztatásban 1998 óta jelentős gondok vannak. Az egykor Európában hírnévre szert tett Kerámiagyár bezárása után az ősi fazekas-mesterség lett a legjelentősebb megélhetési forrás és egyben idegenforgalmi vonzerő. Más vidékek vállalkozói honosították meg a kecsketartást- és sajtgyártást, egyre többen foglalkoznak a turisták fogadására alkalmas szálláshelyek biztosításával.
Az utóbbi években a gyár MAT Kerámia néven újból termel és a környék egyik jelentős foglalkoztatójává vált. Fő tevékenységük a cserépkályha-elemek gyártása.
0 Megjegyzések