Seres Zsuzsa marketingszakértő, a Modern Üzleti Szakközépiskola vezetője a közös munka, a tanár és diákok együttműködésének a híve, amely során a tanuló gyakorlati ismeretekkel gazdagodik. S megtapasztalja a kommunikáció, a projektmunka fontosságát.
http://www.licium.hu/ - Az idén 100 éve született Örkény Istvántól származik az örök igazság: „Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.” Seres Zsuzsa marketingszakértő, a Modern Üzleti Szakközépiskola vezetője a közös munka, a tanár és diákok együttműködésének a híve, amely során a tanuló gyakorlati ismeretekkel gazdagodik, és megtapasztalja a kommunikáció, a projektmunka fontosságát.
Napjaink gazdasági nehézségei közepette egy új kezdeményezés, egy új oktatási intézmény megalapítása más emberek számára is ösztönzően hat. Milyen cél motiválta abban, hogy iskolát létesítsen, indítson útjára?
Az iskola alapítója nem én vagyok, hanem a berettyóújfalui, illetve a bihari térség két rendkívül tapasztalt, s különösen a szakképzésben jártas szakember. Az iskola fenntartója pedig egy alapítvány, amelynek tagjai berettyóújfalui és bihari térségi vállalkozók. Nekik nincsen tapasztalatuk az oktatásban, viszont azt szeretnék, ha a térség hozna egy újfajta szellemiséget, friss vért pumpálna a szakképzésbe. Én a fenntartók megbízásából vezetem az iskolát, illetve eljártam az ügyben, hogy ez az iskola létrejöhessen, működési engedélyt kaphasson. Ez nagy szakmai munkát igénylő tevékenység, illetve feladat volt. A szakmai irányítás az én feladatom. Akadályok szerencsére nem merültek fel: eldöntöttük, létrehoztuk. A kormányhivatal befogadta a kérelmünket, nyilvántartásba vett bennünket, működési engedélyt kaptunk, hiánypótlást sem kellett tennünk. Szakértő véleményezte a szakmai programunkat, nem talált benne kifogást. Szépen, gördülékenyen indultunk.
Miért kapta az intézmény a Modern Üzleti Szakközépiskola nevet?
Itt a modern szó az érdekes. Kétféle jelentésben értjük ebben a kontextusban. A modern szót elsősorban az iskolához párosítanám, nem az üzletihez. Modern pedagógiai nézeteket vallok, ami a gyakorlatban azt jelenti: nagy figyelmet szentelek minden egyes tanulóra, minden tanulót személyesen ismerek, s nagy gondot fordítok arra, hogy akik nálunk tanítanak, igazi pedagógusok legyenek. Lényeges, hogy ők is elfogadják: minden tanuló érték, minden diák szellemi kincset hordoz magában, és fontos, hogy továbbfejlesszük a tanulók képességeit, tudását. Az iskola hitvallása az, hogy elsősorban kézségeket fejleszt, és másodsorban – de kötelező módon – természetesen információt, ismereteket nyújt. Ez alapvető, e nélkül nem lehet működni. Azt gondolom, hogy az iskola ebben lehet egy kicsit különb, egy kicsit más, mint a többi intézmény. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor lesz helyünk és létjogosultságunk az igazán túlzsúfolt oktatási piacon.
Szeretném, ha iskolánk megtartaná családias jellegét. Nem igazán törekszünk arra, hogy nagyon felfejlesszük a tanulói létszámot. Szerintem a négy évfolyamos, száznál több lelket számláló iskola még megtarthatja ezt a bensőséges jellegét; még meg lehet ismerni alaposan minden tanulót, lehet mindenkivel külön is foglalkozni, törődni. A diákjainknak már fiatalon rengeteg problémájuk van, különösen a bihari térségben; ott a lakosság nagy százalékban munkanélküli. Meg kell érteni a családi problémákat, a különféle hátrányos helyzeteket. A diákok már dolgoznak, sokan az egész családjukat diákként tartják el. Nagyon nagy feladatok hárulnak rájuk. A gondtalan diákéletet nem sokan tudják kiélvezni; egy-két tanulóm van, akinek ez megadatik, a többiek munka után szaladgálnak. Ezt a helyzetet nem látni: vétek, mert ha nem látod, nem a valóság alapján értékeled a munkáját. Úgy gondolom, a fejlesztés lehetősége ott kezdődik, amikor a tanulót, mint személyt ismerem.
Milyen képzésekben vehetnek részt az intézménybe jelentkező diákok? Milyen képességek, milyen tudás birtokában jelentkezhetnek a továbbtanulni vágyók?
18–23 éves korig lehet nappali képzésre járni. Semmilyen előfeltétele nincs annak, hogy ki milyen szakra iratkozik be, csak a törvényességi feltételeknek kell megfelelni: az érettségire épülő képzések esetében érettségi bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, illetve egyes szakok esetében 10 évfolyam sikeres elvégzése a feltétel. Mindenkit felveszünk, aki jelentkezik, és amikor megismerjük őket, már van lehetőségünk arra, hogy esetleg felajánljuk valakinek: más szakot válasszon; vagy éppen megerősítsük őt abban, hogy jó lesz számára ez a képzés, vagy segítjük őt majd a további tanulásában. Akinek teljesítményén látjuk, hogy van nyelvérzéke, ingyenes angol- és németnyelv-oktatást is igénybe vehet. Ez nem kötelező, de aki szeretné fejleszteni, illetve feleleveníteni nyelvtudását, részt vehet nyelvi foglalkozásokon. Ez a sikerélmény miatt is fontos, ez a fajta motiváció, a siker érzete ugyanis lényeges a tanulásban.
Fontosnak tartottuk, hogy ne csak érettségire épülő képzések legyenek, hanem adjunk esélyt olyanoknak is, akik nem szereztek érettségi bizonyítványt. Az irodai asszisztens kétéves képzés ilyen. Ezen a szakon főleg informatikát, ügyvitelt, kommunikációt és gazdasági tárgyat tanulnak. A második év végén olyan szakmai bizonyítványt szereznek, amellyel adminisztratív munkakörben tudnak elhelyezkedni.
A másik érdekes képzésünk a pedagógiai asszisztens. Az új köznevelési törvény lehetőséget ad arra, hogy minden óvodában és iskolában alkalmazzanak pedagógiai asszisztenseket. Ezt a törvényt ismerve kezdtük el ezt a képzést. 11–15 tanulóval indultunk, s mire vége lett a tanévnek, negyvenre duzzadtunk, keresztféléves osztályt is kellett indítanunk. Véleményem szerint nagyon jó a képzés: a tantárgyak között szerepel neveléselmélet, pedagógia, pszichológia, iskolai adminisztráció, egy kis törvényismeret, egészségvédelem – tehát szerethető az oktatás. Sikerült együttműködést teremtenünk óvodákkal, általános iskolákkal, ahova az év során gyakorlatra jártak a fiatalok, bent dolgoztak óvodai csoportban, tanító mellett az iskolában. A képzés elő is írja ezt, mert a gyakorlati vizsga része az is, hogy óvodában és iskolában teljesítenek gyakorlatot. Lehetőséget adtunk arra, hogy mindenki a saját környezetében keressen gyakorlati helyet, ezért megteremtettük azt a kapcsolati rendszert is, amiben tanuló, a későbbi munkavállaló mozoghat. Vannak is tanulóink, akik már időközben el tudtak helyezkedni, munkanélküliként, közmunkaprogramban, de pedagógiai asszisztensként. Arra várnak, hogy majd ez a törvény életbe lép, és kiírják a pályázatokat. Addigra meglesz a képesítésük, gyakorlatuk. Nagy lépéselőnnyel indulnak a többi pályázóval szemben.
Vannak-e olyanok, akik úgy jelentkeztek a képzésekre, hogy már van valamilyen diplomájuk?
Még nincsenek olyanok, akik diplomával jelentkeztek, de őket is szeretnénk magunkhoz vonzani. Amikor érettségi utáni szakképzésben tanítottam, nagyon sok olyan diákom volt, aki egyetem mellett vagy egyetem után járt hozzám. Azt gondolom, okos döntés volt, mert az egyetem elsősorban elméleti szakembereket képez, ez a szakmai képzés pedig gyakorlatorientált – ha az iskola jól végzi a dolgát. Mint marketingszakos tanárhoz jártak hozzám kommunikáció és bölcsész szakosok, tanítók. Nagyon jól tették, mert e szakok mellé jó tenni egy üzleti végzettséget. Jöttek bölcsész szakosok, akik attól féltek, hogy nem lesz piacképes a diplomájuk. Érkeztek szerencsére olyanok, akik párosították a meglévő szakjukat egy pénzügyi, marketing szakkal. Az agrárról megkerestek pénzügy-számviteles hallgatók, akik úgy gondoltak: ahhoz a pénzügyi szemlélethez, amelyet megkapnak, nagyon jó egy gazdasági, gyakorlatorientált képzés.
A nyelvszakosok számára ajánlanám intézményünk bármilyen gazdasági képzését: pénzügy-számvitelt, kereskedelem-marketing szakot. A kommunikáció szakosoknak ajánlom az újságíró-képzésünket, nyomtatott sajtó szakirányon. Érdekes, hogy aki nappali szakos egyetemista, annak nem jár családi pótlék, aki viszont nálunk tanul, annak igen.
Mennyire tudja az oktatás valamennyire orvosolni a fiatalokban lévő kételyeket? Hogyan lehet visszaadni számukra a jövőbe vetett reményt? Milyen hitvallást követ a tanítás során?
Azt gondolom, hogy nem is tudnám végezni a munkámat, ha nem lenne meg a hitem abban, amit csinálok. Úgy vélem, hogy amíg az ember sugározza magából a reményt, a pozitív életszemléletet, addig érdemes csinálni. Vannak gondok – nagyon sok probléma van. Talán az egyik legnagyobb nehézséget magukban a fiatalokban látom. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Azt látom, hogy nagyon sokan cél nélküliek, elkeseredettek, nem látják a kiutat, 18–20 évesen nincs jövőképük. Hitem az, hogy akkor lehet szakmai képzésben jó és hasznosítható ismeretet, tapasztalatot szerezni, ha együtt dolgozunk. A közös munka híve vagyok: nem a hagyományos tanórai foglalkozásnak, hanem a közös munkán alapuló projektfoglalkozásnak. Az értékelésnél ki-ki a munkájának megfelelően szerezhet érdemjegyet. Ez azért fontos, mert így egyrészt nem lesz probléma a kommunikáció, mert beszélnie kell, nem lesz ismeretlen a csapatmunka, mert együtt kell dolgoznunk. Kicsit szokatlan lesz, hogy nem tanár-diák viszony van, hanem főnök-beosztott – ami szerintem sokszor erősebb, mint a tanár-diák viszony – de azért megtartom az anyaszerepet. Negyedévenként mindig kérek visszajelzést: elmondhatják, hogy mit szeretnének másképp, min változtassunk esetleg. Egy éven vagyunk túl, nem úgy sikerült persze rögtön minden, mint ahogyan szerettük volna, de egy valamire büszke vagyok: olyan tanárok csatlakoztak hozzám, akik ezt a fajta hitvallást el tudják fogadni, és azt gondolom, hogy minden évünk egyre jobb és jobb lesz ebben a formában. Nehéz volt Berettyóújfaluban ismeretlenül tanárokat keresni, de aztán év végén, közös értekezleten megkérdeztem a véleményüket; az egyik tanár úgy értékelte az évet, hogy egy 1-től 5-ig terjedő skálán 5-öst kap az iskolánk… Ez nekem nagy büszkeség! Hogy miképp fogunk működni, mennyi diákunk lesz – nehéz megmondani, mert még nem ismernek bennünket, még nincs meg a nevünk.
Elismerés az iskolának, hogy pedagógiai asszisztens vizsgánk szakmai elnöke Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona Professzor Emerita volt: a szakmában nem kaphattunk volna nagyobb tekintélyt egy pedagógusvizsgán, a Pedagógiai Társaságtól delegált tagok pedig azzal távoztak a vizsga végén, hogy mindennel meg voltak elégedve!
http://www.licium.hu/ - Az idén 100 éve született Örkény Istvántól származik az örök igazság: „Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.” Seres Zsuzsa marketingszakértő, a Modern Üzleti Szakközépiskola vezetője a közös munka, a tanár és diákok együttműködésének a híve, amely során a tanuló gyakorlati ismeretekkel gazdagodik, és megtapasztalja a kommunikáció, a projektmunka fontosságát.
Napjaink gazdasági nehézségei közepette egy új kezdeményezés, egy új oktatási intézmény megalapítása más emberek számára is ösztönzően hat. Milyen cél motiválta abban, hogy iskolát létesítsen, indítson útjára?
Az iskola alapítója nem én vagyok, hanem a berettyóújfalui, illetve a bihari térség két rendkívül tapasztalt, s különösen a szakképzésben jártas szakember. Az iskola fenntartója pedig egy alapítvány, amelynek tagjai berettyóújfalui és bihari térségi vállalkozók. Nekik nincsen tapasztalatuk az oktatásban, viszont azt szeretnék, ha a térség hozna egy újfajta szellemiséget, friss vért pumpálna a szakképzésbe. Én a fenntartók megbízásából vezetem az iskolát, illetve eljártam az ügyben, hogy ez az iskola létrejöhessen, működési engedélyt kaphasson. Ez nagy szakmai munkát igénylő tevékenység, illetve feladat volt. A szakmai irányítás az én feladatom. Akadályok szerencsére nem merültek fel: eldöntöttük, létrehoztuk. A kormányhivatal befogadta a kérelmünket, nyilvántartásba vett bennünket, működési engedélyt kaptunk, hiánypótlást sem kellett tennünk. Szakértő véleményezte a szakmai programunkat, nem talált benne kifogást. Szépen, gördülékenyen indultunk.Miért kapta az intézmény a Modern Üzleti Szakközépiskola nevet?
Itt a modern szó az érdekes. Kétféle jelentésben értjük ebben a kontextusban. A modern szót elsősorban az iskolához párosítanám, nem az üzletihez. Modern pedagógiai nézeteket vallok, ami a gyakorlatban azt jelenti: nagy figyelmet szentelek minden egyes tanulóra, minden tanulót személyesen ismerek, s nagy gondot fordítok arra, hogy akik nálunk tanítanak, igazi pedagógusok legyenek. Lényeges, hogy ők is elfogadják: minden tanuló érték, minden diák szellemi kincset hordoz magában, és fontos, hogy továbbfejlesszük a tanulók képességeit, tudását. Az iskola hitvallása az, hogy elsősorban kézségeket fejleszt, és másodsorban – de kötelező módon – természetesen információt, ismereteket nyújt. Ez alapvető, e nélkül nem lehet működni. Azt gondolom, hogy az iskola ebben lehet egy kicsit különb, egy kicsit más, mint a többi intézmény. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor lesz helyünk és létjogosultságunk az igazán túlzsúfolt oktatási piacon.
Szeretném, ha iskolánk megtartaná családias jellegét. Nem igazán törekszünk arra, hogy nagyon felfejlesszük a tanulói létszámot. Szerintem a négy évfolyamos, száznál több lelket számláló iskola még megtarthatja ezt a bensőséges jellegét; még meg lehet ismerni alaposan minden tanulót, lehet mindenkivel külön is foglalkozni, törődni. A diákjainknak már fiatalon rengeteg problémájuk van, különösen a bihari térségben; ott a lakosság nagy százalékban munkanélküli. Meg kell érteni a családi problémákat, a különféle hátrányos helyzeteket. A diákok már dolgoznak, sokan az egész családjukat diákként tartják el. Nagyon nagy feladatok hárulnak rájuk. A gondtalan diákéletet nem sokan tudják kiélvezni; egy-két tanulóm van, akinek ez megadatik, a többiek munka után szaladgálnak. Ezt a helyzetet nem látni: vétek, mert ha nem látod, nem a valóság alapján értékeled a munkáját. Úgy gondolom, a fejlesztés lehetősége ott kezdődik, amikor a tanulót, mint személyt ismerem.
Milyen képzésekben vehetnek részt az intézménybe jelentkező diákok? Milyen képességek, milyen tudás birtokában jelentkezhetnek a továbbtanulni vágyók?
18–23 éves korig lehet nappali képzésre járni. Semmilyen előfeltétele nincs annak, hogy ki milyen szakra iratkozik be, csak a törvényességi feltételeknek kell megfelelni: az érettségire épülő képzések esetében érettségi bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, illetve egyes szakok esetében 10 évfolyam sikeres elvégzése a feltétel. Mindenkit felveszünk, aki jelentkezik, és amikor megismerjük őket, már van lehetőségünk arra, hogy esetleg felajánljuk valakinek: más szakot válasszon; vagy éppen megerősítsük őt abban, hogy jó lesz számára ez a képzés, vagy segítjük őt majd a további tanulásában. Akinek teljesítményén látjuk, hogy van nyelvérzéke, ingyenes angol- és németnyelv-oktatást is igénybe vehet. Ez nem kötelező, de aki szeretné fejleszteni, illetve feleleveníteni nyelvtudását, részt vehet nyelvi foglalkozásokon. Ez a sikerélmény miatt is fontos, ez a fajta motiváció, a siker érzete ugyanis lényeges a tanulásban.
Fontosnak tartottuk, hogy ne csak érettségire épülő képzések legyenek, hanem adjunk esélyt olyanoknak is, akik nem szereztek érettségi bizonyítványt. Az irodai asszisztens kétéves képzés ilyen. Ezen a szakon főleg informatikát, ügyvitelt, kommunikációt és gazdasági tárgyat tanulnak. A második év végén olyan szakmai bizonyítványt szereznek, amellyel adminisztratív munkakörben tudnak elhelyezkedni.
A másik érdekes képzésünk a pedagógiai asszisztens. Az új köznevelési törvény lehetőséget ad arra, hogy minden óvodában és iskolában alkalmazzanak pedagógiai asszisztenseket. Ezt a törvényt ismerve kezdtük el ezt a képzést. 11–15 tanulóval indultunk, s mire vége lett a tanévnek, negyvenre duzzadtunk, keresztféléves osztályt is kellett indítanunk. Véleményem szerint nagyon jó a képzés: a tantárgyak között szerepel neveléselmélet, pedagógia, pszichológia, iskolai adminisztráció, egy kis törvényismeret, egészségvédelem – tehát szerethető az oktatás. Sikerült együttműködést teremtenünk óvodákkal, általános iskolákkal, ahova az év során gyakorlatra jártak a fiatalok, bent dolgoztak óvodai csoportban, tanító mellett az iskolában. A képzés elő is írja ezt, mert a gyakorlati vizsga része az is, hogy óvodában és iskolában teljesítenek gyakorlatot. Lehetőséget adtunk arra, hogy mindenki a saját környezetében keressen gyakorlati helyet, ezért megteremtettük azt a kapcsolati rendszert is, amiben tanuló, a későbbi munkavállaló mozoghat. Vannak is tanulóink, akik már időközben el tudtak helyezkedni, munkanélküliként, közmunkaprogramban, de pedagógiai asszisztensként. Arra várnak, hogy majd ez a törvény életbe lép, és kiírják a pályázatokat. Addigra meglesz a képesítésük, gyakorlatuk. Nagy lépéselőnnyel indulnak a többi pályázóval szemben.
Vannak-e olyanok, akik úgy jelentkeztek a képzésekre, hogy már van valamilyen diplomájuk?
Még nincsenek olyanok, akik diplomával jelentkeztek, de őket is szeretnénk magunkhoz vonzani. Amikor érettségi utáni szakképzésben tanítottam, nagyon sok olyan diákom volt, aki egyetem mellett vagy egyetem után járt hozzám. Azt gondolom, okos döntés volt, mert az egyetem elsősorban elméleti szakembereket képez, ez a szakmai képzés pedig gyakorlatorientált – ha az iskola jól végzi a dolgát. Mint marketingszakos tanárhoz jártak hozzám kommunikáció és bölcsész szakosok, tanítók. Nagyon jól tették, mert e szakok mellé jó tenni egy üzleti végzettséget. Jöttek bölcsész szakosok, akik attól féltek, hogy nem lesz piacképes a diplomájuk. Érkeztek szerencsére olyanok, akik párosították a meglévő szakjukat egy pénzügyi, marketing szakkal. Az agrárról megkerestek pénzügy-számviteles hallgatók, akik úgy gondoltak: ahhoz a pénzügyi szemlélethez, amelyet megkapnak, nagyon jó egy gazdasági, gyakorlatorientált képzés.
A nyelvszakosok számára ajánlanám intézményünk bármilyen gazdasági képzését: pénzügy-számvitelt, kereskedelem-marketing szakot. A kommunikáció szakosoknak ajánlom az újságíró-képzésünket, nyomtatott sajtó szakirányon. Érdekes, hogy aki nappali szakos egyetemista, annak nem jár családi pótlék, aki viszont nálunk tanul, annak igen.
Mennyire tudja az oktatás valamennyire orvosolni a fiatalokban lévő kételyeket? Hogyan lehet visszaadni számukra a jövőbe vetett reményt? Milyen hitvallást követ a tanítás során?
Azt gondolom, hogy nem is tudnám végezni a munkámat, ha nem lenne meg a hitem abban, amit csinálok. Úgy vélem, hogy amíg az ember sugározza magából a reményt, a pozitív életszemléletet, addig érdemes csinálni. Vannak gondok – nagyon sok probléma van. Talán az egyik legnagyobb nehézséget magukban a fiatalokban látom. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Azt látom, hogy nagyon sokan cél nélküliek, elkeseredettek, nem látják a kiutat, 18–20 évesen nincs jövőképük. Hitem az, hogy akkor lehet szakmai képzésben jó és hasznosítható ismeretet, tapasztalatot szerezni, ha együtt dolgozunk. A közös munka híve vagyok: nem a hagyományos tanórai foglalkozásnak, hanem a közös munkán alapuló projektfoglalkozásnak. Az értékelésnél ki-ki a munkájának megfelelően szerezhet érdemjegyet. Ez azért fontos, mert így egyrészt nem lesz probléma a kommunikáció, mert beszélnie kell, nem lesz ismeretlen a csapatmunka, mert együtt kell dolgoznunk. Kicsit szokatlan lesz, hogy nem tanár-diák viszony van, hanem főnök-beosztott – ami szerintem sokszor erősebb, mint a tanár-diák viszony – de azért megtartom az anyaszerepet. Negyedévenként mindig kérek visszajelzést: elmondhatják, hogy mit szeretnének másképp, min változtassunk esetleg. Egy éven vagyunk túl, nem úgy sikerült persze rögtön minden, mint ahogyan szerettük volna, de egy valamire büszke vagyok: olyan tanárok csatlakoztak hozzám, akik ezt a fajta hitvallást el tudják fogadni, és azt gondolom, hogy minden évünk egyre jobb és jobb lesz ebben a formában. Nehéz volt Berettyóújfaluban ismeretlenül tanárokat keresni, de aztán év végén, közös értekezleten megkérdeztem a véleményüket; az egyik tanár úgy értékelte az évet, hogy egy 1-től 5-ig terjedő skálán 5-öst kap az iskolánk… Ez nekem nagy büszkeség! Hogy miképp fogunk működni, mennyi diákunk lesz – nehéz megmondani, mert még nem ismernek bennünket, még nincs meg a nevünk.
Elismerés az iskolának, hogy pedagógiai asszisztens vizsgánk szakmai elnöke Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona Professzor Emerita volt: a szakmában nem kaphattunk volna nagyobb tekintélyt egy pedagógusvizsgán, a Pedagógiai Társaságtól delegált tagok pedig azzal távoztak a vizsga végén, hogy mindennel meg voltak elégedve!
Harmati Edina
0 Megjegyzések