Wittner Mária ’56-os halálraítélt is megkoszorúzta Mansfeld Péter poznani emléktábláját. Hazánkból azért utazott küldöttség Lengyelországba, hogy a kommunizmus ottani áldozatairól megemlékezzen.
Tisztelgés a hősök előtt Poznanban
Wittner Mária szerint a barátság nem olyan, mint a kampány, hogy amikor szükségem van rá, előveszem, és megmutatom a világnak
„Magyarország utat mutat, kövessük a magyar utat!” – ez állt a lengyel transzparensek egyikén a március 15-i Kossuth téri nagygyűlésen. A lengyel gesztusra reagálva az 1956-os Magyarok Világszövetsége és az 1956-os Pesti Srác Alapítvány nyolctagú küldöttsége Poznanba látogatott, hogy a lengyel ’56-osokkal megemlékezzenek a poznani „júniusi események” áldozatainak emlékművénél.
Tisztelgés a hősök előtt Poznanban
Wittner Mária szerint a barátság nem olyan, mint a kampány, hogy amikor szükségem van rá, előveszem, és megmutatom a világnak
„Magyarország utat mutat, kövessük a magyar utat!” – ez állt a lengyel transzparensek egyikén a március 15-i Kossuth téri nagygyűlésen. A lengyel gesztusra reagálva az 1956-os Magyarok Világszövetsége és az 1956-os Pesti Srác Alapítvány nyolctagú küldöttsége Poznanba látogatott, hogy a lengyel ’56-osokkal megemlékezzenek a poznani „júniusi események” áldozatainak emlékművénél.
A magyarok nyolctagú küldöttsége június végén Lengyelországba utazott, hogy tisztelegjen az ottani ’56-os hősök emléke előtt. „A lengyelektől csak szeretet kaptunk, nagy örömmel fogadtak minket. Hihetetlen volt látni, annak ellenére, hogy Lengyelországban 1956-ban mindössze egy napig tartott a forradalom, múzeumot és számos emlékművet állítottak Poznanban, többek között Mansfeld Péter tiszteletére is” – mondta el lapunknak Trencsényi László, az 1956-os Magyarok Világszövetségének ügyvezető elnöke, aki maga is a küldöttség tagja volt. Hozzátette, a lengyel júniusi események előrevetítették a mi ’56-os forradalmunkat. Akkor sok transzparensen állt a következő szöveg: „…úgy, mint a lengyelek”.
Trencsényi László elmondta, Wittner Máriával koszorúkat helyeztek el Mansfeld Péter Poznanban állított emléktáblájánál, illetve az ottani ’56-os emlékműnél is. „A Mansfeld Péter és Romek Strzalkowszki tiszteletére állított táblákat két egymásba futó utcában állították ki. Romek tizenhárom évesen az elsők között vesztette életét a felkelésen ’56-ban, amikor a helyi ÁVH a tömegbe lőtt” – mondta az elnök. Kifejtette, mind a lengyelek, mind a magyar küldöttség tagjai kitüntetéseket vehettek át, az ’56-os forradalom alatt tanúsított tetteik méltatásaképp. „Mélyen megrendített, amikor a poznani emlékműnél megállt egy zsidó rabbi, levette a kalapját, és letett egy szál virágot a többi közé. Ott mindenki fejet hajt a hősök előtt” – emlékezett Trencsényi László. Lapunknak beszámolt arról is, hogy a lengyel–magyar összefogás részeként hagyomány született, így közösen tisztelegnek évről évre egymás nemzeti hősei előtt. Így az idei október 23-i megemlékezésekre is eljönnek a lengyelek.
Trencsényi László hozzátette, az utazás létrejöttéhez Pokorni Zoltán fideszes országgyűlési képviselő, a XII. kerület polgármestere is nagyban hozzájárult, aki — az ügyvezető elnök elmondása szerint — amikor csak lehet, segíti az ’56-os szervezetet.
A poznani látogatáson részt vett Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, ’56-os halálraítélt is, aki úgy fogalmazott lapunk kérdésére, hogy a lengyel ’56-os emlékmű méltó, égbetörő alkotás, amely hűen tükrözi a forradalom szellemiségét. „A poznani ’56-os múzeum számára két zászlót adtunk át, a későbbi koszorúzásra pedig a Gazeta Polska munkatársainak kíséretében mentünk, akik a márciusi békemeneten is részt vettek” – mondta Wittner Mária. Hangsúlyozta, olyan hagyomány alakul ki, amelynek a lengyel oldalról nincs akadálya, viszont az összetartást magyar részről is táplálni kell. „A barátság nem olyan, mint a kampány, hogy amikor szükségem van rá, előveszem, és megmutatom a világnak. A lengyel–magyar összetartozásnak történelme van, és ezt ápolni kell” – emelte ki Wittner Mária.
Trencsényi László elmondta, Wittner Máriával koszorúkat helyeztek el Mansfeld Péter Poznanban állított emléktáblájánál, illetve az ottani ’56-os emlékműnél is. „A Mansfeld Péter és Romek Strzalkowszki tiszteletére állított táblákat két egymásba futó utcában állították ki. Romek tizenhárom évesen az elsők között vesztette életét a felkelésen ’56-ban, amikor a helyi ÁVH a tömegbe lőtt” – mondta az elnök. Kifejtette, mind a lengyelek, mind a magyar küldöttség tagjai kitüntetéseket vehettek át, az ’56-os forradalom alatt tanúsított tetteik méltatásaképp. „Mélyen megrendített, amikor a poznani emlékműnél megállt egy zsidó rabbi, levette a kalapját, és letett egy szál virágot a többi közé. Ott mindenki fejet hajt a hősök előtt” – emlékezett Trencsényi László. Lapunknak beszámolt arról is, hogy a lengyel–magyar összefogás részeként hagyomány született, így közösen tisztelegnek évről évre egymás nemzeti hősei előtt. Így az idei október 23-i megemlékezésekre is eljönnek a lengyelek.
Trencsényi László hozzátette, az utazás létrejöttéhez Pokorni Zoltán fideszes országgyűlési képviselő, a XII. kerület polgármestere is nagyban hozzájárult, aki — az ügyvezető elnök elmondása szerint — amikor csak lehet, segíti az ’56-os szervezetet.
A poznani látogatáson részt vett Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, ’56-os halálraítélt is, aki úgy fogalmazott lapunk kérdésére, hogy a lengyel ’56-os emlékmű méltó, égbetörő alkotás, amely hűen tükrözi a forradalom szellemiségét. „A poznani ’56-os múzeum számára két zászlót adtunk át, a későbbi koszorúzásra pedig a Gazeta Polska munkatársainak kíséretében mentünk, akik a márciusi békemeneten is részt vettek” – mondta Wittner Mária. Hangsúlyozta, olyan hagyomány alakul ki, amelynek a lengyel oldalról nincs akadálya, viszont az összetartást magyar részről is táplálni kell. „A barátság nem olyan, mint a kampány, hogy amikor szükségem van rá, előveszem, és megmutatom a világnak. A lengyel–magyar összetartozásnak történelme van, és ezt ápolni kell” – emelte ki Wittner Mária.
Jobbágyi Zsófia, Magyar Hírlap
0 Megjegyzések