Bokor Balázs nagykövet, Los Angeles-i magyar főkonzul nem csak diplomataként ismert, hanem íróként is felfigyeltek rá a magyarság sorsát, életét figyelemmel kísérő olvasók. A „Távolban Magyar” című könyve már a harmadik kötete, melyben 56 olyan személyt szólaltat meg, akik a tengerentúlon, az Amerikai Egyesült Államok nyugati partján keresték a megélhetésüket, szerencséjüket.
A könyv szerzője a magyar kultúra támogatója is egyben. Egy olyan ember, aki ismeri a kint élő magyarok életét, helyzetét és azonosulni tud a mindennapjaik örömeivel, gondjaival. A könyv értékét növeli, hogy nemcsak jó nevű, elismert emberek kaptak helyet benne, hanem azok az egyszerű kivándorlók is, akik kétkezi munkával teremtették meg maguknak az újvilágban megélhetésüket, jövőjüket. Los Angeles főkonzuljával, a magyar kultúra mecénásával Tamás István az Amerikai Magyar Hírújság tudósítója beszélgetett.
- Kezdjük mindjárt az elején a gyerekkornál. Milyen volt gyereknek, kamasznak, hogyan teltek fiatal évei?
- Szerencsém volt, mert mind az általános iskolát, mind pedig a gimnáziumot a legendás Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskolában és Gimnáziumban végezhettem el. A gimnázium hosszú évtizedek óta legjobb magyar középiskolának számít. A nagyszerű tanárok, az iskola fantasztikus hagyományai, és az igazán komoly színvonalú oktatás, no meg családi hátterem tágra nyitották szememet. Nagyon korán elkezdtem a világ dolgai iránt érdeklődni. A történelem, a külpolitikai történések valóban lekötötték figyelmemet. Ez a gimnázium megtanított arra, hogy mindig optimizmussal, pozitívan kell a dolgokhoz viszonyulni, csapatmunkát kell végezni, és persze tudni kell megdolgozni a sikerért. Nagyon sok volt Fazekasos bizonyította már saját példájával, hogy ez az iskola valóban az életre nevelt, nem is akármilyenre. Visszaemlékezve nagyon jó és tartalmas gyermek-, illetve kamaszkorom volt.
- Szerencsém volt, mert mind az általános iskolát, mind pedig a gimnáziumot a legendás Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskolában és Gimnáziumban végezhettem el. A gimnázium hosszú évtizedek óta legjobb magyar középiskolának számít. A nagyszerű tanárok, az iskola fantasztikus hagyományai, és az igazán komoly színvonalú oktatás, no meg családi hátterem tágra nyitották szememet. Nagyon korán elkezdtem a világ dolgai iránt érdeklődni. A történelem, a külpolitikai történések valóban lekötötték figyelmemet. Ez a gimnázium megtanított arra, hogy mindig optimizmussal, pozitívan kell a dolgokhoz viszonyulni, csapatmunkát kell végezni, és persze tudni kell megdolgozni a sikerért. Nagyon sok volt Fazekasos bizonyította már saját példájával, hogy ez az iskola valóban az életre nevelt, nem is akármilyenre. Visszaemlékezve nagyon jó és tartalmas gyermek-, illetve kamaszkorom volt.
- A középiskolában mi volt a fő érdeklődése, és milyen főiskolára, egyetemre járt ezt követően? Mikor fogalmazódott meg önben, hogy a diplomácia az, amivel szívesen foglalkozna?
- A nyelvek és a történelem. Nyelvi tagozatra jártam, angolt és oroszt tanultam. Mellettük második gimnazista koromtól kezdve a TIT-nél, azaz a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnál japánt is tanultam, fantasztikusan érdekelt a távoli ország. Nemrégiben találtam meg egy „rejtett” dobozban történelem jegyzeteimet. A nagy tiszteletnek örvendett néhai Kottay tanár úr tudásának hatalmas tárházából leírtak a mai napig lebilincselően érdekesek számomra. Gyakorlatilag a nyelvek és a történelem, meg a világ iránti éhség eleve meghatározta életem folyását. Két évvel idősebb gimnazista barátaimtól hallottam igazán először a diplomáciáról. Ők a világrészünk akkori egyetlen „diplomataképzőjébe”, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe, közismertebb nevén a MGIMO-ba jelentkeztek egyetemre. Az érettségim előtti utolsó vakáción, együtt mentünk velük a Balatonra nyaralni, és nagyon sokat meséltek tapasztalataikról, az egyetemről, a távoli moszkvai életről. Akkor határoztam el, hogy én is oda jelentkezem.
- A nyelvek és a történelem. Nyelvi tagozatra jártam, angolt és oroszt tanultam. Mellettük második gimnazista koromtól kezdve a TIT-nél, azaz a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnál japánt is tanultam, fantasztikusan érdekelt a távoli ország. Nemrégiben találtam meg egy „rejtett” dobozban történelem jegyzeteimet. A nagy tiszteletnek örvendett néhai Kottay tanár úr tudásának hatalmas tárházából leírtak a mai napig lebilincselően érdekesek számomra. Gyakorlatilag a nyelvek és a történelem, meg a világ iránti éhség eleve meghatározta életem folyását. Két évvel idősebb gimnazista barátaimtól hallottam igazán először a diplomáciáról. Ők a világrészünk akkori egyetlen „diplomataképzőjébe”, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe, közismertebb nevén a MGIMO-ba jelentkeztek egyetemre. Az érettségim előtti utolsó vakáción, együtt mentünk velük a Balatonra nyaralni, és nagyon sokat meséltek tapasztalataikról, az egyetemről, a távoli moszkvai életről. Akkor határoztam el, hogy én is oda jelentkezem.
Felvettek, a Külügyminisztérium ösztöndíjasa lettem. Arab szakra kerültem, az egyetemi évek alatt kb. ötven tárgyat tanultam. A számtalan politikai, gazdasági, nemzetközi jogi, történelmi tárgy közül csak egy-két „extrémet” emelek ki, mint a nemzetközi tengerjog, a kelet vallási és kulturális hagyományai, a nemzetközi kapcsolatok logikája és kommunikációs alapjai, a diplomáciai szolgálat alapszabályai. Persze voltak olyan tantárgyak is, amelyeket a vizsga után a „szemétbe” lehetett dobni, sajátos ideológiai tartalmuk miatt már egy, a 80-as évek elején szakmai pályáját megkezdő magyarnak is egyértelműen használhatatlannak bizonyultak. Az egyetem miatt semmi szégyenkeznivalóm soha nem volt és ma sincs. A világ egyik legjobb színvonalú szakmai intézménye, amelyben ma rengeteg külföldi, köztük számos amerikai is tanul. Az egyetemen az én időmben és ma is 56 külföldi nyelvet oktatnak. Jogelődje az 1815-ben megalapított híres, Keleti Tudományok Lazarev Intézete volt. A nemzetközi kapcsolatokból szerzett orosz diplomám mellé 1981-ben a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen a nemzetközi szakos közgazda diplomát érdemeltem ki.
- Mi történt az egyetem elvégzése után, hová sodorta az élet?
- 1981- ben a Külügyminisztériumban kezdtem el dolgozni. Azóta is ez az első és egyetlen munkahelyem. Az első huszonöt évemet a Közel-Kelettel közvetlen kapcsolatban töltöttem el. A diplomáciai ranglétrán egyre emelkedve dolgoztam a jemeni, a líbiai, a szíriai nagykövetségeinken. Rendszerváltás után az Antal-kormány kinevezett rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek Libanonba. Én voltam a magyar diplomáciatörténet akkori legfiatalabb nagykövete, mindössze 35 évesen. Később ciprusi nagykövet is lettem. 1997-től a Külügyminisztérium Közel-keleti és Afrikai Főosztályának főosztályvezető-helyettesi beosztásába kerültem. 1999-től pedig ugyanezt a főosztályt vezettem. 2000-ben ismét nagyköveti megbízatást kaptam, Szíriában és Jordániában képviseltem Magyarországot 2005-ig. Ekkor a Külügyminisztérium protokollfőnöke lettem, majd onnan kerültem ki Los Angelesbe. Mint látható számos kormány idején sikerült bizonyítanom szakmaiságomat, amit nagy örömömre széles körben, mindig is elismertek. Karrierdiplomata vagyok.
- 1981- ben a Külügyminisztériumban kezdtem el dolgozni. Azóta is ez az első és egyetlen munkahelyem. Az első huszonöt évemet a Közel-Kelettel közvetlen kapcsolatban töltöttem el. A diplomáciai ranglétrán egyre emelkedve dolgoztam a jemeni, a líbiai, a szíriai nagykövetségeinken. Rendszerváltás után az Antal-kormány kinevezett rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek Libanonba. Én voltam a magyar diplomáciatörténet akkori legfiatalabb nagykövete, mindössze 35 évesen. Később ciprusi nagykövet is lettem. 1997-től a Külügyminisztérium Közel-keleti és Afrikai Főosztályának főosztályvezető-helyettesi beosztásába kerültem. 1999-től pedig ugyanezt a főosztályt vezettem. 2000-ben ismét nagyköveti megbízatást kaptam, Szíriában és Jordániában képviseltem Magyarországot 2005-ig. Ekkor a Külügyminisztérium protokollfőnöke lettem, majd onnan kerültem ki Los Angelesbe. Mint látható számos kormány idején sikerült bizonyítanom szakmaiságomat, amit nagy örömömre széles körben, mindig is elismertek. Karrierdiplomata vagyok.
- Mióta Los Angeles-i főkonzul, és hány szövetségi állam tartozik az Ön munkaköréhez?
- 2007 júniusában érkeztem Los Angelesbe. 2011-ben lejárt a diplomáciában szokásos négyéves kiküldetésem, ám a kormány meghosszabbította ezt a megbízatásomat. Várhatóan öt év után, 2012 közepén kapok majd új megbízatást. A Los Angeles-i magyar főkonzul hatásköri területe 19 amerikai szövetségi államot ölel át. Viccesen azt szoktam mondani, hogy a Mississippitől nyugatra minden hozzám tartozik. Valójában keleten Texastól Észak-Dakotáig húzódik a „záróvonal”, a másik oldalon pedig Alaszka és Hawaii a legtávolabbi két pont. Rendkívül érdekes terület.
- 2007 júniusában érkeztem Los Angelesbe. 2011-ben lejárt a diplomáciában szokásos négyéves kiküldetésem, ám a kormány meghosszabbította ezt a megbízatásomat. Várhatóan öt év után, 2012 közepén kapok majd új megbízatást. A Los Angeles-i magyar főkonzul hatásköri területe 19 amerikai szövetségi államot ölel át. Viccesen azt szoktam mondani, hogy a Mississippitől nyugatra minden hozzám tartozik. Valójában keleten Texastól Észak-Dakotáig húzódik a „záróvonal”, a másik oldalon pedig Alaszka és Hawaii a legtávolabbi két pont. Rendkívül érdekes terület.
- Mikor határozta el, hogy könyvet ír, és mi volt első munkájának témája, ihletadója?
- Mi is lehetett volna más, mint a diplomácia, az én életem, a hobbim. A hosszú évek alatt rengeteg élményanyag gyülemlett fel. Nem titkolom, egyfajta tudatos módon folyamatosan gyűjtöttem az anyagokat. Olyan gyűjtögető típus vagyok, mindig, mindent elteszek, hátha egyszer még valamire jó lesz. Szakmai szempontból is számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem árt, ha saját érdekünkben minden, pontosan felidézhető. 2005-ben egy csúnya baleset közel két hónapra „kivont a forgalomból” és akkor tengernyi időm akadt kényszerűségből. Akkor kezdetem elírni a „Római tál New Yorkban, avagy egy diplomata történetei” című könyvemet. A következő könyv 2009-ben került kiadásra, a „Diplomáciai csalétkek” címet viseli és természetesen a diplomácia kulisszái mögé viszi az olvasót.
- Mi is lehetett volna más, mint a diplomácia, az én életem, a hobbim. A hosszú évek alatt rengeteg élményanyag gyülemlett fel. Nem titkolom, egyfajta tudatos módon folyamatosan gyűjtöttem az anyagokat. Olyan gyűjtögető típus vagyok, mindig, mindent elteszek, hátha egyszer még valamire jó lesz. Szakmai szempontból is számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem árt, ha saját érdekünkben minden, pontosan felidézhető. 2005-ben egy csúnya baleset közel két hónapra „kivont a forgalomból” és akkor tengernyi időm akadt kényszerűségből. Akkor kezdetem elírni a „Római tál New Yorkban, avagy egy diplomata történetei” című könyvemet. A következő könyv 2009-ben került kiadásra, a „Diplomáciai csalétkek” címet viseli és természetesen a diplomácia kulisszái mögé viszi az olvasót.
- A harmadik kötetében 56 interjúalanyt vesz górcső alá, kérdez, faggat. Minek alapján döntött úgy, hogy megírja ezt a könyvet?
- Los Angeles-i megbízatásom során hallatlanul érdekes emberekkel ismerkedtem meg. Kétségtelenül a nyugatipart intellektuális, tudományos, oktatási, kulturális, szórakoztatóipar-béli lehetőségei eleve tágabb teret adnak az érdekes, egyedi sorsoknak, sajátos karriereknek. Mindig öröm volt, ha hosszasan elbeszélgethettem ilyen személyekkel. Egy idő után már szó szerint nyomasztani kezdett az a tudat, hogy az ilyen fantasztikus történeteket nem ismerik meg széles körben az emberek, és előbb-utóbb az élet természetes volta miatt ezek a szereplők elviszik magukkal történeteiket. Ezek után egyszer csak megszületett a döntés, majd én összegyűjtök néhány történetet és közzéteszem azokat. Így kezdődtek meg a célirányos beszélgetések.
- Los Angeles-i megbízatásom során hallatlanul érdekes emberekkel ismerkedtem meg. Kétségtelenül a nyugatipart intellektuális, tudományos, oktatási, kulturális, szórakoztatóipar-béli lehetőségei eleve tágabb teret adnak az érdekes, egyedi sorsoknak, sajátos karriereknek. Mindig öröm volt, ha hosszasan elbeszélgethettem ilyen személyekkel. Egy idő után már szó szerint nyomasztani kezdett az a tudat, hogy az ilyen fantasztikus történeteket nem ismerik meg széles körben az emberek, és előbb-utóbb az élet természetes volta miatt ezek a szereplők elviszik magukkal történeteiket. Ezek után egyszer csak megszületett a döntés, majd én összegyűjtök néhány történetet és közzéteszem azokat. Így kezdődtek meg a célirányos beszélgetések.
- A könyv már megjelent. Mérhető már, hogy sikere lesz, vagy még korai erről beszélni?
- A siker mindig relatív dolog. Természetesen azt szeretném a kiadóval együtt, hogy minél több ember elolvassa ezt a könyvet. Hiszen akkor valósul meg az eredeti cél, akkor ismernek meg minél többen olyan magyarokat, olyan élettörténeteket, olyan példákat, amiket e könyv nélkül nem biztos, hogy megismerhetnének. Volt már könyvbemutató Los Angelesben, New Yorkban, Seattleben, San Franciscóban, Honoluluban, Houstonban és persze Magyarországon is: Budapesten, Szegeden, Miskolcon, Nyíregyházán, Kalocsán. Több újság írt már róla, a magyar televízióban is bemutatták. A tavaly nyári, balatonlellei Magyarok Világtalálkozóján is szerepet kapott. Rajtam nem fog múlni, hogy minél többen megismerjék.
- A siker mindig relatív dolog. Természetesen azt szeretném a kiadóval együtt, hogy minél több ember elolvassa ezt a könyvet. Hiszen akkor valósul meg az eredeti cél, akkor ismernek meg minél többen olyan magyarokat, olyan élettörténeteket, olyan példákat, amiket e könyv nélkül nem biztos, hogy megismerhetnének. Volt már könyvbemutató Los Angelesben, New Yorkban, Seattleben, San Franciscóban, Honoluluban, Houstonban és persze Magyarországon is: Budapesten, Szegeden, Miskolcon, Nyíregyházán, Kalocsán. Több újság írt már róla, a magyar televízióban is bemutatták. A tavaly nyári, balatonlellei Magyarok Világtalálkozóján is szerepet kapott. Rajtam nem fog múlni, hogy minél többen megismerjék.
- Gondolom sok munkájába, fáradságába került több mint, félszáz embert megszólaltatni. Említene az olvasóknak egy pár ismertebb személyt is az interjúalanyai közül?
- Legszívesebben mindannyijukat felsorolnám, hiszen valamennyien egyformán fontosak és értékesek számomra. Szúrópróbaszerűen azért néhányat „kihúzok a kalapból”. Bob Ivany, a Houston-i Szent Tamás Egyetem elnöke, amerikai tábornok, Reagan elnök volt szárnysegédje. Elek Zoltán Oscar-díjas sminkmester. Bejczy Antal professzor, a Mars-járó robot egyik alkotója. Nagy P. Tibor amerikai nagykövet, Afrika-szakértő. Andrew Friedman, Los Angeles-i tűzoltó biztos, ügyvéd. Csupó Gábor rajzfilm-guru, rendező, a Simpson család egyik kitalálója. Pereházy Miklós, a Los Angeles-i Magyar Ház elnöke. Daday Ferenc 98 éves festőművész, Evita Peron egykori festője. Ez csak étvágycsináló, még további 48 érdekes személy szerepel a könyvben. Ezért is érdemes megvenni!
- Legszívesebben mindannyijukat felsorolnám, hiszen valamennyien egyformán fontosak és értékesek számomra. Szúrópróbaszerűen azért néhányat „kihúzok a kalapból”. Bob Ivany, a Houston-i Szent Tamás Egyetem elnöke, amerikai tábornok, Reagan elnök volt szárnysegédje. Elek Zoltán Oscar-díjas sminkmester. Bejczy Antal professzor, a Mars-járó robot egyik alkotója. Nagy P. Tibor amerikai nagykövet, Afrika-szakértő. Andrew Friedman, Los Angeles-i tűzoltó biztos, ügyvéd. Csupó Gábor rajzfilm-guru, rendező, a Simpson család egyik kitalálója. Pereházy Miklós, a Los Angeles-i Magyar Ház elnöke. Daday Ferenc 98 éves festőművész, Evita Peron egykori festője. Ez csak étvágycsináló, még további 48 érdekes személy szerepel a könyvben. Ezért is érdemes megvenni!
- A kint élő emigráns emberek élettörténetének egy része már történelem, de ha még napjainkban nem is az, de a közvélemény szerint biztosan az lesz. Milyen szerepet szánt a könyvnek, van valami küldetése, üzenete?
- Igen! Korrajzok Amerika magyar világáról. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy egyfajta értékgyűjtő és értékőrző próbálkozás a könyv. Minden egyes élettörténet arra tanít, arra ösztönöz, hogy megfelelő akaraterővel, elszántsággal és odaadással mindenki képes pozitív értékeket létrehozni. A könyv minden szereplője egyúttal azt is bizonyítja saját személyén keresztül, hogy a magyarság, a magyar identitástudat megőrzése fontos és egyben lehetséges, akármilyen távol is legyünk szülőföldünktől vagy őseink földjétől.
- Igen! Korrajzok Amerika magyar világáról. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy egyfajta értékgyűjtő és értékőrző próbálkozás a könyv. Minden egyes élettörténet arra tanít, arra ösztönöz, hogy megfelelő akaraterővel, elszántsággal és odaadással mindenki képes pozitív értékeket létrehozni. A könyv minden szereplője egyúttal azt is bizonyítja saját személyén keresztül, hogy a magyarság, a magyar identitástudat megőrzése fontos és egyben lehetséges, akármilyen távol is legyünk szülőföldünktől vagy őseink földjétől.
- Az 1956 – os események miatt hazájukat elhagyni kényszerültek, mennyire játszanak szerepet az amerikai összmagyarság életében?
- Kétségtelenül az egyik legnagyobb magyar menekülthullám az 1956-os forradalom leverése miatt alakult ki. Sokan akkor érkeztek új hazájukba, Amerikába. Az 56-osok tapasztalatait, életük tanulságait mindig tisztelnünk kell akár itt, Amerikában, akár a világon másutt, akár Magyarországon. 1956 vezetett el valójában a történelmi rendszerváltáshoz, ahhoz, hogy Magyarország a NATO és az Európai Unió tagjaként egy nagy demokratikus szövetségesi rendszer elválaszthatatlan részévé vált. 1956 óta persze eltelt 55 év. Ez meglátszik az 56-osok arcán és kezén is. Egyre kevesebben vannak. Szükség van arra, hogy a náluk fiatalabbakkal együtt, közösen munkálkodjanak továbbra is az amerikai magyar közösségek fennmaradásáért.
- Kétségtelenül az egyik legnagyobb magyar menekülthullám az 1956-os forradalom leverése miatt alakult ki. Sokan akkor érkeztek új hazájukba, Amerikába. Az 56-osok tapasztalatait, életük tanulságait mindig tisztelnünk kell akár itt, Amerikában, akár a világon másutt, akár Magyarországon. 1956 vezetett el valójában a történelmi rendszerváltáshoz, ahhoz, hogy Magyarország a NATO és az Európai Unió tagjaként egy nagy demokratikus szövetségesi rendszer elválaszthatatlan részévé vált. 1956 óta persze eltelt 55 év. Ez meglátszik az 56-osok arcán és kezén is. Egyre kevesebben vannak. Szükség van arra, hogy a náluk fiatalabbakkal együtt, közösen munkálkodjanak továbbra is az amerikai magyar közösségek fennmaradásáért.
- Lesz folytatása a könyvnek, vagy jelenleg mi az, amin dolgozik mindamellett, hogy ellátja a főkonzuli faladatát?
-A könyvírásra természetesen csak a hivatali feladataim ellátása után marad idő. A főkonzuli tevékenység nem szimbolikus dolog, valóban teljes körű figyelmet, sok időt és még több energiát igényel. De, miután a munkám a hobbim is, ez sohasem okozott problémát. Szerencsére későn fekvő típus vagyok, éjjel egy előtt nemigen fekszem le. Mostanában nagyon kevés szabadidőm van, ezért nagyon lassan haladok a következő projekttel: amely „Az én Hollywoodom” címet fogja viselni. Az anyag a hollywoodi szórakoztatóiparban dolgozó magyarokról szól. Ha pedig Los Angelesből elutaztam majd, akkor remélem, hogy sikerül megjelentetnem a „Főkonzul voltam Los Angelesben” című könyvemet, amely egy igazán vibráló, sokszínű történetfűzérből áll majd, feldolgozva a helyi magyarok életét, egymáshoz, a főkonzulátushoz és Magyarországhoz való viszonyát, valamint a főkonzuli tevékenységem alapelemeit, sikereit, eredményeit és a diplomáciában megszokott, néhány kellemetlenebb percét is.
-A könyvírásra természetesen csak a hivatali feladataim ellátása után marad idő. A főkonzuli tevékenység nem szimbolikus dolog, valóban teljes körű figyelmet, sok időt és még több energiát igényel. De, miután a munkám a hobbim is, ez sohasem okozott problémát. Szerencsére későn fekvő típus vagyok, éjjel egy előtt nemigen fekszem le. Mostanában nagyon kevés szabadidőm van, ezért nagyon lassan haladok a következő projekttel: amely „Az én Hollywoodom” címet fogja viselni. Az anyag a hollywoodi szórakoztatóiparban dolgozó magyarokról szól. Ha pedig Los Angelesből elutaztam majd, akkor remélem, hogy sikerül megjelentetnem a „Főkonzul voltam Los Angelesben” című könyvemet, amely egy igazán vibráló, sokszínű történetfűzérből áll majd, feldolgozva a helyi magyarok életét, egymáshoz, a főkonzulátushoz és Magyarországhoz való viszonyát, valamint a főkonzuli tevékenységem alapelemeit, sikereit, eredményeit és a diplomáciában megszokott, néhány kellemetlenebb percét is.
- Az újév kezdetén, mit üzen a világ magyarságának, hogyan látja Ön az anyaország helyzetét?
- Összefogás, együttműködés, egymás segítése, az egymás iránti tisztelet, egymás megértése, a másik sikere iránti megbecsülés és öröm, a magyarságtudat fenntartása, a magyar közösségek megőrzése iránti elkötelezettség. Ezt a néhány gondolatot tűzzük a zászlónkra! A világ jelenleg nehéz helyzetben van, Magyarország sem kivétel ez alól. Ezért az előbb felsorolt gondolatok még inkább érvényesek. Magyarországnak minden magát magyarnak valló személyre szüksége van. Szép példája ennek a kedvezményes honosítás, amelynek során közel kétszázezer személy adta be már magyar állampolgársági kérelmét. Továbbra is várunk minden érdeklődőt!
- Összefogás, együttműködés, egymás segítése, az egymás iránti tisztelet, egymás megértése, a másik sikere iránti megbecsülés és öröm, a magyarságtudat fenntartása, a magyar közösségek megőrzése iránti elkötelezettség. Ezt a néhány gondolatot tűzzük a zászlónkra! A világ jelenleg nehéz helyzetben van, Magyarország sem kivétel ez alól. Ezért az előbb felsorolt gondolatok még inkább érvényesek. Magyarországnak minden magát magyarnak valló személyre szüksége van. Szép példája ennek a kedvezményes honosítás, amelynek során közel kétszázezer személy adta be már magyar állampolgársági kérelmét. Továbbra is várunk minden érdeklődőt!
Tamás István
0 Megjegyzések