A trianoni határ közelében, a hajdú-bihari Álmosdon, feleségem szüleinél, készülődtem a 2012. évi július 15-én hajnalban lezajló Jupiterfedésre. Egy ilyen jelenség igen ritka csemege, még azoknak is, akik már sok éve szerelmesei a csodás égi világoknak.

www.licium.hu - A hazai időadatokkal mondva, hajnali három óra előtt csörgött a vekker, aztán irány a nagyon szép falusi hangulatú kertünk vége, ahol a jó öreg NDK-s Telementorral (ez egy jó régi amatőrcsillagászati lencsés távcső, speciális állványzattal), hozzávetőlegesen harmincötszörös nagyítással, és egy „gyalogsági” binokulárral, valamint órával, és lámpával felvértezve készültem fel az égi eseményre. Előtte persze egy kis falusi házi pálinka volt a hajnali (igen hideg volt ekkor) pezsdítő…

Legnagyobb örömömre 14 éves kislányom, Sára is hősiesen vállalta a felkelést, és a segítő munkát. (Nosztalgiáztam is vele, hogy jó pár éve, pontosabban 2001. november 3-án, Soma fiam a Szaturnusz fedésekor szerzett hasonló élményeket! Akkori élménybeszámolónkat lásd: http://macsed.csillagaszat.hu/z92.htm honlnaprészen.)

Meseszép volt az égbolt Álmosdon, valahonnan mulatós zene szólt, és még a romániai oldalra (a határ egészen közel van) eső vonat zakatolását is hallottam. Hajnali három óra felé a holdsarló közelében, attól balra, járt már a Jupiter, szintén balra alattuk a Vénusz, mint hajnalcsillag ragyogott, jobbra felettük a Fiastyúk, és a „Bikaszeme” tündökölt.

Azonban vészjóslóan felhősödött! Zajácz György barátommal (Magnitúdó Csillagászati Egyesület elnöke, lásd: www.macsed.csillagpark.hu ) több telefont váltottunk, szinte égett volna a drót, ha nem mobilozunk: - Debrecenben reménytelen a helyzet, felhősödés! – jelentette Gyuri kétségbe esve! Álmosdon ekkor jó református magyarként imádkoztam, hogy ne érjen oda a felhő a Hold közelébe, amíg a Jupitert el nem fedi égi kísérőnk, hiszen ez a jelenség egyik fontos nézni- és észlelni valója!

Mintegy ökumenikus hangulatot adott az egészhez a kertvégével szemközt látható álmosdi görög katolikus templom, és szépen megvilágított alakzata. A torony tetején a kettős keresztet a felhősödés során párszor megnéztem, igaz furcsa látvány volt, hiszen a csillagászati távcső optikája fejjel lefelé állította látszólag a templomot… Imán nem volt hatékony: 8 perccel a belépés előtt (ez hajnali fél négyre volt várható) teljesen elfedte a felhő a Holdat és környékét. Csillagász tragédia! Pár csepp esőkicsapódás, kétségbeejtő telefon Gyurinak, Sárika szomorú, bár előtte mindent megnézett, amit csak lehetett… Sebaj, várunk, hátha a kilépéskor nem lesz felhő.

A kilépés közeledett, ki-kibújt a Hold, gyorsan mozgó, szakadozó felhőzet, reménykedés! A hab a „csillagtortán” az volt, hogy a kilépés előtt elfedte a Hold a HD 27639 nevű csillagot, ami az 5,9 magnitúdós fényessége miatt távcsővel észlelhető lett: belépése a Hold mögé 4 óra 10 perc 59 másodperckor történt. További fohászok, és a felhők néha eltűntek, majd visszajöttek, megint eltűntek, igazi izgalom volt. Végül 4 óra 20 perc és 47 másodperckor a Jupitert már szinte teljes egészében látni véltem, megtörtént a kilépés, a Hold sötét, jobboldali részén. De a kibukkanás korábban indulhatott, amikor éppen felhőtakarás lehetett. Fél siker, de mégis nagy élmény! (Nagyon szépen láttam a Jupiter két holdját, az Európát és az Iót is, 4 óra 24 perc körül! Majd 4 óra 28 perckor már a négy holdacskát is láthattam, az észlelési pontomról, vagyis a Ganymedes és a Callisto holdakat is!)

Ez után ismét felhősödés történt, de később majd feloszlott, és egészen világos lett már, amikor távcsővel még mindig láthattuk a Jupitert, akkor már a Holdtól jobbra.

Nagy élmény volt a jelenség, még akkor is, ha már negyven éve csillagászkodom. A hajnali pirkadatig vártam, néztem még a nyári háromszög csillagait, de a felhők miatt a horizontból felszökkenő napfelkeltét nem észlelhettem. Egy kis falusi fokhagymás pritóst, kacszsírral, és boros teával reggeliztem.

Áldást, békességet, és hasonló élményeket kívánok az Olvasóknak is…

Szoboszlai Endre, csillagász-ismeretterjesztő