Maják, inkák, mississippiek, Húsvét-sziget, Indus-völgyi civilizáció - csupán néhány olyan kultúra, amely eltűnt a történelem süllyesztőjében, a nagyszámú épített örökségen és régészeti leleten túl számos, megválaszolatlan kérdést hagyva maga után. 

Maják


A maja birodalom bukása talán a legklasszikusabb példája annak, amikor egy civilizáció teljesen eltűnik: a maják pompás épületeit, csodás városait és úthálózatait nyelte el a közép-amerikai dzsungel. Habár a nyelv és a maja kultúra a mai napig továbbél, a civilizáció csupán önmaga árnyéka; a birodalom aranykorát hagyományosan 1000 köré teszik, amikor a mezőgazdaság és az építészet terén végrehajtott nagy tettek a Yucatán-félsziget egészére kiterjedtek, Mexikótól egészen a mai Guatemaláig és Belizéig.
A maják kiterjedt írásbeliséget folytattak, ismerték a matematikát, naptárt készítettek, brilliáns mérnöki tudásuk pedig lehetővé tette, hogy megépítsék legendás piramisaikat, teraszaikat, sőt csatornáikat. Habár sokáig azt gondolták, hogy a kilencszázas évektől kezdve a maja birodalom titokzatos körülmények hatására kezdett veszíteni fényéből, mára elegendő bizonyíték gyűlt össze, hogy a szakértők kijelentsék: a maják vesztét a Yucatán-félsziget időjárásának megváltozása és az éhínséggel és a városi központok elnéptelenedésével járó állandó háborúskodás okozta.

Az Indus-völgyi civilizáció


Az ókor egyik leghatalmasabb birodalma az Indus-völgyi, más néven Harappa-civilizáció volt. Az Indus-völgyi civilizáció történetéről sajnos nem állnak rendelkezésre írásos források. A régészeti leletek tanúsága szerint az i. e. 4. évezred folyamán az őslakosság településein megjelentek a nyugati és déli irányból érkező bevándorlók; a birodalom – amely a mai India, Pakisztán, Irán és Afganisztán területére terjedt ki – fénykorát i. e. 2500 és i. e. 1700 között élte. Ekkor itt lakott a világ népességének mintegy tíz százaléka, azaz ötmillió ember.
A hatalmas sétányokra emlékeztető utakat, az út mellett kialakított szennyvízrendszerrel együtt, a kohóműhelyeket, s a többszintes téglaházakat háromezer évvel ezelőtt kezdték hátrahagyni a városokban élők. A Harappa-civilizáció mindennapjairól keveset tudunk, de még kevesebbet a birodalom hanyatlásának okáról: valószínű azonban, hogy a majákhoz hasonlóan az ázsiaiak sorsát is a klímaváltozás pecsételte meg; a csapadékmennyiség csökkenése miatt az emberek már nem tudtak elegendő élelmiszert előállítani a lakosság élelmezéséhez.

Húsvét-sziget


A Húsvét-szigeten élők kultúrájának összeomlása egy másik klasszikus eset az „elveszett” civilizáció példájára. A kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy vajon milyen sorscsapásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a hatalmas épített örökséget hátrahagyó, a szigetek között navigációs rendszerek segítségével több száz kilométert megtevő népcsoport civilizációja egyszer csak eltűnjön.
Jared Diamond Collapse című munkájában amellett érvel, hogy a Húsvét-sziget lakosai ugyan valóban szofisztikált módszereket dolgoztak ki, de azok nem voltak fenntarthatók. Az alatt az idő alatt, amikor megszállták a szigetet (700-1200), az itt élők az összes fát kivágták és minden természeti erőforrást kimerítettek, saját maguk sírját megásva ezzel.

Catalhöyük


Gyakran a legelső településnek is mondják Catalhöyüköt, amely egy 9-7 ezer évvel ezelőtt virágzó, városépítő, földműveléssel foglalkozó civilizáció része volt a mai Törökország déli-középső részén. Catalhöyükben a városszerkezete a legérdekesebb, amihez foghatót nem ismerni a történelemből. A mai fogalmunk alapján ismert utca nem létezett, a házak szorosan egymás mellé épültek, ahova a „tetőn” át, nagyobb lyukakon keresztül lehetett bejutni.
Az emberek a búzától a mandulafáig szinte mindent termesztettek a városfalon túl, a falakba elhunyt bikák koponyáit falazták, a padló alá pedig szeretteik földi maradványait temették. A vaskor előtti, írástudatlan nép társadalmilag összetett volt, amit a művészetek és a rítusok is bizonyítanak. Továbbra sem tudni, hogy a város minek következtében néptelenedett el.

Cahokia


Jóval azelőtt, hogy az európaiak meghódították volna Amerikát, az úgynevezett mississippiek hatalmas várost építettek maguknak, amelyet földpiramisokkal és egy Stonehenge-szerű, a csillagok mozgását lekövető faépítménnyel vettek körül. A Cahokiaként ismert város maradványai ma Illinois államban találhatók.
A 600 és 1400 közé tehető aranykor idején a város – ahol a rengeteg földdomb egy nagy plaza-t fogott közre – kiterjedése elérte a 9 négyzetkilométert. Egy időben akár 40 ezren is lakhattak a területen; a lakosok kiváló művészek, építők és földművelők hírében álltak, leleményességüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Mississippi és az Illinois egy-egy ágát elterelve azokat öntözésre használták. A civilizáció összeomlásának pontos oka nem ismert, de a régészek gyanítják, hogy a bukást az állandó járványok és éhínségek váltották ki, az emberek pedig a zöldebb legelők felé vették az irányt.

Göbekli Tepe


Minden idők egyik legrejtélyesebb, emberi kéz által alkotott építménye az i.e. 10 ezerre keltezhető Göbekli Tepe. A sztélék vagy monolitok sorából álló építmény valószínűleg a Törökország középső felén élt nomád törzsek szentélye lehetett. Habár nem számított állandó településnek, volt néhány pap, aki egész éven át itt húzhatta meg magát.
Van azonban olyan elmélet is, amelyik azt állítja, hogy a világ első templomának gondolt Göbekli Tepe valójában lakóház volt. Ted Banning a Torontói Egyetem professzora elméletét az ásatásokon talált nagy mennyiségű szemétre alapozza. „Egy a világ legnagyobb szeméttelepei közül” – így jellemezte Banning az ásatási területet, ahol számos állati csontot, faszenet, és eszközmaradványt találtak.

Angkor


A legtöbb ember már hallott Angkor Watról, erről a csodás, a kambodzsai dzsungelbe vesző középkori templomról. Ez azonban csak egy kis része volt a Khmer Birodalom idején annak a hatalmas, városi civilizációnak, amelyet Angkornak neveztek. A város a késő középkor végén, 1000 és 1200 között élte fénykorát, s legalább egymillió embernek biztosított otthont. Eddig számtalan elmélet született arra nézve, hogy mi okozhatta Angkor bukását, kezdve a háborúktól egészen a természeti katasztrófákig.

A Türkiz-hegy


A Türkiz-hegy a középkori Afganisztán elveszett központja volt. Korának egyik legragyogóbb településének tartották, ahol zsidók, keresztények és muzulmánok éltek harmóniában évszázadokon keresztül. A város tündöklésének a mongol hódító, Ögödej kán, Dzsingisz kán fia vetett véget. Könnyen elképzelhető, hogy az ott található jami minaret is a város része volt.

Niya


Hszincsiang tartományban, a Taklamakan-sivatagban található Niya, amely 1600 évvel ezelőtt virágzó város volt, s a híres Selyemút mentén helyezkedett el. Az elmúlt két évszázadban a régészek megszámlálhatatlan kincset tártak fel a romok közül, ahol egykoron fából készült lakóházak és templomok sorakoztak. A Kínát, Belső-Ázsiát, Afrikát és Európát összekötő kereskedelmi útvonal jelentősége a mongol birodalom hanyatlásával párhuzamosan kezdett veszíteni jelentőségéből. A kereskedők később inkább a tengeri útvonalakat részesítették előnyben a Kínával való kereskedelem során, ami Niya végzetét is jelentette.

Nabta Playa


I.e. 7000 és 6500 között egy városi közösség emelkedett ki a Szahara homokjából. Az itt élő emberek marhát tenyésztettek, földműveléssel foglalkoztak, agyagedényeket készítettek és kőköröket hagytak hátra, bizonyítva ezzel – feltételezik a kutatók –, hogy a közösségben csillagjósok is felbukkantak. Az archeológusok úgy gondolják, hogy Nabta Playa az Egyiptomban néhány ezer évvel később kialakuló városok előfutára lehetett. Habár a terület ma rendkívül száraz, a civilizáció akkor kezdett felemelkedni, amikor a monszunok bőven ellátták vízzel az ottani tavat.


forrás: Mult-kor.hu