Legendák, csodás történetek elsüllyedt városokról, emberemlékezet által már nem ismert civilizációkról. Talán említésre sokaknak Atlantisz rémlik fel először, hiszen a legismertebb mítoszok közé tartozik. Aki az érdekes hírekből kimarad, nem is gondolná, hogy a tengerek alatt már felfedezésre kerültek építmények, vagy „annak tűnő sziklacsoportok” is. Nos, amivel a mai napon foglalkozom inkább természeti képződményként számon tartott, mint egy régvolt nép műalkotásaként. de én hiszem és tudom, hogy nem a véletlen alakította eme formákat, és bárki is próbálná beadni, hogy „debizony”, nagyon szkeptikus lennék a hasonló magyarázatokkal szemben.
Tehát mostanában bújom az érdekesebbnél érdekesebb honlapokat, és amikor hírét vettem a Yonaguni monument létezésének, és rejtélyének úgy gondoltam, ha utánajárni személyesen nem is tudok, de informálódom róla egy kicsit.
1986-ban találta meg a „romokat” egy könnyűbúvár, Kiharo Aratake Japán, azon belül is egy Yonaguni nevű sziget partjaitól nem messze (valójában Taiwan partjaihoz közelebb) majdnem kb. 90 láb (nagyjából 25 méter) mélységben. 1990-ben Maasaki Kimura a Ryukyu Egyetem geológiaprofesszora kezdett hozzá a kutatásokhoz, ami majdnem 8 évig tartott. Az épületek a kormeghatározás alapján hozzávetőlegesen 8-10.000 évesek, így a felfedezés ámulatba ejtette a régészek, történészek, geológusok nagy részét. Többségük azonban különösebb vizsgálatok elvégzése nélkül arra következtetett, hogy a sokszor „piramisként” azonosított kőképződmény a tenger erodálta lépcsősre az évmilliók során. Habár túlságosan szabályosak és rendkívül hasonló a lépcsők mérete, nem is beszélve az építmény további részein található, egyértelműen emberkéz alkotta sajátosságokról. Kimura professzor fogalmazta meg először, hogy biztosan egy régvolt civilizáció nyomait fedezték fel, és a piramisalakzat majdnem 5000 évvel előzi meg az első egyiptomit is! Sok neves kutató is osztotta a véleményét, de az Atlantisz egykori létét vallók közül, (ami szerintem a Yonaguni monument hitelességét rontotta, tekintve hogy az ismert világ képébe kapaszkodók a hasonló mendemondákban valóságalapot látó embereket kissé fanatikusnak tartják.)
Mindenesetre én azt gondolom, lényegtelen ki-mit mond. Valami ősi, és rejtélyes van az emberi történelem múltjában… valami amire mi nem emlékszünk már, vagy egyszerűen csak tagadjuk… de ott van, újrafelfedezésre és megértésre várva.
Tehát mostanában bújom az érdekesebbnél érdekesebb honlapokat, és amikor hírét vettem a Yonaguni monument létezésének, és rejtélyének úgy gondoltam, ha utánajárni személyesen nem is tudok, de informálódom róla egy kicsit.
1986-ban találta meg a „romokat” egy könnyűbúvár, Kiharo Aratake Japán, azon belül is egy Yonaguni nevű sziget partjaitól nem messze (valójában Taiwan partjaihoz közelebb) majdnem kb. 90 láb (nagyjából 25 méter) mélységben. 1990-ben Maasaki Kimura a Ryukyu Egyetem geológiaprofesszora kezdett hozzá a kutatásokhoz, ami majdnem 8 évig tartott. Az épületek a kormeghatározás alapján hozzávetőlegesen 8-10.000 évesek, így a felfedezés ámulatba ejtette a régészek, történészek, geológusok nagy részét. Többségük azonban különösebb vizsgálatok elvégzése nélkül arra következtetett, hogy a sokszor „piramisként” azonosított kőképződmény a tenger erodálta lépcsősre az évmilliók során. Habár túlságosan szabályosak és rendkívül hasonló a lépcsők mérete, nem is beszélve az építmény további részein található, egyértelműen emberkéz alkotta sajátosságokról. Kimura professzor fogalmazta meg először, hogy biztosan egy régvolt civilizáció nyomait fedezték fel, és a piramisalakzat majdnem 5000 évvel előzi meg az első egyiptomit is! Sok neves kutató is osztotta a véleményét, de az Atlantisz egykori létét vallók közül, (ami szerintem a Yonaguni monument hitelességét rontotta, tekintve hogy az ismert világ képébe kapaszkodók a hasonló mendemondákban valóságalapot látó embereket kissé fanatikusnak tartják.)
Mindenesetre én azt gondolom, lényegtelen ki-mit mond. Valami ősi, és rejtélyes van az emberi történelem múltjában… valami amire mi nem emlékszünk már, vagy egyszerűen csak tagadjuk… de ott van, újrafelfedezésre és megértésre várva.
Forrás: -magasröptűgondolatok-
0 Megjegyzések