Norvég és német kutatók azon fáradoznak, hogy egy modern eljárással, nagy energiájú röntgen szinkrotron forrással megmentsék a konzerválásra szoruló, már-már szétesőben levő, az oslói fjordok melletti osebergi sírban még 1904-ben talált viking emlékeket. 
Az osebergi leleteket az egyik legjelentősebb viking kori emlékként tartják számon, a temetkezési hely pedig Norvégia leglátogatottabb helyszínének számít. A farostok enyészete miatt azonban komoly veszély fenyegeti a viking leleteket, egy évszázaddal ezelőtt ugyanis még meglehetősen avítt konzerválási technikákat alkalmaztak rajtuk. A nemzetközi támogatást kapó Saving Oseberg célja az, hogy megőrizzék Norvégia nemzeti kincseit az utókornak.
A berlini Helmholtz-Zentrumban végzett röntgen szinkrotron azt hivatott eldönteni, hogy az oslói szakemberek a jövőben milyen módszerekkel óvják meg a faanyagokat. „Annak érdekében, hogy megállítsuk a fa pusztulását, a tartósítók kémiai vizsgálatát kell elvégeznünk” – foglalta össze Hartmut Kutzke, az oslói Kulturális Történelem Múzeuma kémiaprofesszora. Magas felbontású infravörös spektroszkópia segítségével a kutatók meg tudják állapítani, hogy az anyag milyen kémiai változásokon ment keresztül, s hogy az elmúlt száz évben milyen lakkrétegek kerültek egymásra a konzerválás során.
A közel teljes vikinghajó mellett az osebergi farmon több műkincs is előkerült. Felfedezésük után a szakemberek a leleteket timsóval (alumínium-kálium-szulfát) kezelték. A vízben oldódó, savas kémhatású vegyület kikristályosodott a fában, s stabilizálta annak struktúráját. Később a darabokat fémszegekkel és -csavarokkal illesztették össze, majd az így restaurált tárgyak lakkréteget kaptak. A problémák az utóbbi két évtizedben kezdődtek. A faanyagok törékenyek lettek, a laboratóriumi tesztek pedig kimutatták, hogy a fa savas reakcióba lépett, a rostok elpusztultak, olyannyira, hogy néhány tárgyat már csak a lakkréteg tart egyben.
 
forrás: Múlt-kor