Szkalnitzky Antal (Lak, 1836. május 6. – Lipótmező, 1878. június 9.) magyar építész. A kiegyezés és a városegyesítés nyomán kialakuló Budapest arculatának meghatározó építésze.

1857 és 1859 között a berlini Építészeti Akadémián végezte tanulmányait. 1858 folyamán számos tanulmányutat tett; járt Münchenben, Kelet-Poroszoroszágban, Szászországban, Bécsben, Erdélyben, Dalmáciában, Horvátországban és Észak-Itáliában.
1858 decemberétől 1859-ig Friedrich August Stüler műhelyében dolgozott. 1859. július 22-én megkapta a berlini építészeti Akadémia ezüstérmét.1861-ben Szkalnitzkyt az újonnan alakult Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatóválasztmányának tagjává választották. 1864-től 1870-ig a budai politechnikumban tanított. 1865. december 10-én az Akadémia levelező tagjává választották.
Utolsó nagy sikere 1873-ban a bécsi Világkiállításon kapott művészeti érem az Oktogonon létesült épületeiért.

Munkássága:
Magyar Tudományos Akadémia (a kivitelezést vezette Ybl Miklóssal együtt)
Debreceni színház (1861 – 1865)
Fővárosi Állat- és Növénykert épületei (1865-1866), Kochhal közösen. Ma már csak a Bagolyvár látható, de az sem eredeti helyén, és kétszeri átalakítás után
Csáky-kastély, Szendrő
Hungária Nagyszálló (1868 – 1871)
Jankovich-kastély, Öreglak
Egyetemi Könyvtár (Budapest)
Nemzeti Színház
Református templom, Hajdúhadház (1868 – 1872)
Színház Aradon
Színház Székesfehérváron
Szegedi főreáliskola, ma egyetemi főépület
Kép: Egyetemi könyvtár, Budapest