„Folyamatban van” Prohászka Ottokár püspök szobrának a felállítása Budapesten, a Lehel téri templom előtt. Ezt Csomós Miklós főpolgármester-helyettes közölte – állítólag még áprilisban. A hírt örömmel nyugtáztam, mert én is tisztelője vagyok a nagy püspöknek, akinek – Sík Sándortól Várkonyi Nándorig bezáróan oly sok szellemi nagyság által méltatott – életművét, irodalmi munkásságát nagyon szeretem. Vannak azonban, akiket feldúlt a bejelentés. Újabb gyűlöletkampány vette kezdetét. Én pedig várom, mikor emeli fel a szavát Erdő Péter, a katolikus püspöki konferencia elnöke.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Prohászka Ottokár Szobráért Alapítvány kezdeményezte a szobor felállítását. A híradások szerint az emlékmű terveit a Budapest Galéria illetékes bizottsága nemcsak jóváhagyta, hanem „örömmel ajánlja kidolgozásra és megvalósításra”. Az alapítvány elnöke szerint a fővárosi közgyűlés augusztusban veszi napirendjére a szoborállítás ügyét. Az alapítvány egyébként közadakozásból szeretné előteremteni az emlékmű megvalósításához szükséges, tízmilliós nagyságrendű összeget.

A XIII. kerületi – szocialista vezetésű - önkormányzat azonnal tiltakozott a terv ellen, hiszen a Lehel tér ebben a kerületben található. Igaz, a Lehel téri templom előtti terület nem az övék, hanem a fővárosé, ők azonban automatikusan tiltakoztak. Működésbe lépett a szokásos pavlovi reflex.
A közleményben azt olvassuk, hogy Prohászka Ottokár „káros indulatokat gerjesztő” és „megosztó” személyiség volt, ráadásul Magyarország apostolának és tanítójának „semmilyen kerületi kötődése sincs, ezért a kezdeményezést a kerületben kialakult egység megbontására irányuló törekvésnek” tartják a szegfűsök.

Érdekes gondolatmenet. Évekig laktam Újlipótvárosban (avagy ahogy Térey János egyik könyvében olvastam: Újlipóciában), méghozzá a Katona József utca közelében. Tessék mondani: a Bánk bán írójának mi köze van a kerülethez? Újlipóciához? Netán a róla elnevezett utcában körmölte nagy nemzeti drámánkat? Ráadásul vannak olyan honfitársaink is, akik nem szeretik Katona Józsefet. Nem olvassák a műveit. Katona József személyisége is megosztó hát? Nem veszélyezteti a kerületben megvalósult szocialista egységet?

A kerületi szegfűs vezetés után üzenetet küldött a sírból az szdsz nevű, évek ezelőtt kimúlt képződmény. A kékszínű „pártelnök” szerint Prohászka is „antiszemita gyűlölködő” volt, a kommunista bűnözök társa. Hm. Teljes terjedelmében idemásolom a hullaszagú levelet:

„Az SZDSZ felháborodással értesült egy újabb antiszemita gyűlölködő tervezett szobráról

A liberálisok partnerként tekintenek minden demokratikus értékrendet valló pártra és civil szervezetre abban, hogy ha szükségessé válik, akár polgári engedetlenség árán is megakadályozzák Prohászka XIII. kerületi szobrának felállítását.
A Szabad Demokraták Szövetsége felháborodással értesült arról, hogy a Budapest vezetése Prohászka Ottokárnak szobrot kíván állítani a főváros XIII. kerületében. A kezdeményezés, amelyet a főváros politikai vezetése hivatalosan is támogat, különösen gyalázatosnak tekinthető, hiszen a mintegy 6 méter magas szobor felállításnak tervezett helyszíne alig néhány száz méterre található Újlipótváros védett házaitól, azoktól a házaktól, amelyekbe ezrek voltak kénytelen menekülni az embertelen vészkorszak tombolása közepette. A vészkorszak, a nyilas hatalomátvétel egyenes következménye volt az antiszemitizmus kormányzati programmá emelésének. Prohászka Ottokár tevékeny résztvevője volt az I. zsidótörvény megalkotásának, és ratifikálásának. Zsidóellenes propagandája nagyban befolyásolta a katolikus egyház híveit, s általában a magyar közvéleményt.
Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi szélsőjobboldali jelleget mutató, múltba menekülő kurzus leváltását követően Prohászka, Horthy, Nyírö és a többi antiszemita gyűlölködő szobrának egy újonnan létrehozandó szoborparkban lesz a helyük, a kommunizmus nevében bűnöző, gyilkos társaik szomszédságában. A liberálisok partnerként tekintenek minden demokratikus értékrendet valló pártra és civil szervezetre abban, hogy ha szükségessé válik, akár polgári engedetlenség árán is megakadályozzák Prohászka XIII. kerületi szobrának felállítását.

Szabadai Viktor ügyvezető elnök Szabad Demokraták Szövetsége”

Nem kommentálok, csak egy apró javítást teszek: nem „Nyírö”, hanem „Nyirő”. Előbb van a rövid, utána a hosszú magánhangzó. Fog ez menni, csak kitartás, drága „elnök úr”.

Aztán megszólalt a szegfűs párt ifjú vezére, Mesterházy Attila. Ő is nagy Prohászka-szakértő, ifjú korában bizonyára alaposan végigböngészte a Schütz-féle Prohászka-összkiadást. Mesterházy mester ma nyílt levelet firkantott Orbán Viktornak, s a nagy püspökről is írt néhány magvas gondolatot. Csupán ezeket a részleteket idézem:

„Ugyanilyen gyalázatos, hogy a kormányzó pártok a hazai és nemzetközi botrányok ellenére a Horthy-korszak újabb antiszemita személyiségének Prohászka Ottokárnak akarnak köztéri szobrot, és ezzel emléket állítani. Prohászka Ottokár személyének megítélése eddig egyértelmű volt: püspök létére a Horthy-korszak egyik fő ideológusaként, politikusként gyűlöletre uszított, antiszemita eszméket hirdetett. Ő követelte leghangosabban a numerus clausust. Prohászka antiszemitizmusa nem kérdés, hanem tény: nem vita tárgya. /…/
Felszólítom, hogy akadályozza meg Prohászka Ottokár tervezett szobrának felállítását elkerülve ezzel a hazai és a nemzetközi közfelháborodást, hazánk tekintélyének és méltóságának további rombolását.
Mindez nem történelmi, nem kulturális, de nem is egyszerűen politikai kérdés, hanem emberiességi kötelesség.
Az dől el most, hogy ki hol áll: a bűnös ideológiákat egykor terjesztők és mai követőik, vagy az áldozatok, a túlélők és a jóérzésű – jobb-és baloldali – demokraták oldalán.”

Hűha! Látjuk, Mesterházy mester nagyon izgalomba jött. Szabályosan begerjedt. Nem véletlenül nevezik Prohászkát Magyarország apostolának és tanítójának: az ostoba nebulók mindig lázadoznak a tanítók ellen. S mindig hiába.

S most egy-két példa erejéig nézzük, miket pöfögött a destruktív sajtó.
A 168 óra nevű nyomtatvány honlapján ezt olvasom:

„Angyalföldön emelnek szobrot a címeres zsidógyűlölőnek.”

A hazai kiadású Népszavában egy Veress Jenő nevű pöffenet nem említi ugyan Prohászka püspököt, de azért a szidalmakból az egyháznak is kijut egy kevéske:

„Napra nap tapasztalom, hogy jóravaló, rasszizmussal sosem vádolható ’gójprolik’ is kukorékolják az új virradat dalát, a ’zsidók tehetnek mindenről’ kisegítő iskolai sorvezetőjét. A netes oldalak kommentelői pedig élő példái a közfertőnek. És igen, ebben tanítójuk a Fidesz egynémely (sok) prominense, tagja, plébánosa, képviselője. Miattuk egyre több a - gyakran tudatlanul - zsidógyűlölő nem antiszemita. Olyasmi ez, mint hogy nincs ám hasmenésem, csak reggeltől estig ülök a deszkán....”

Szóval a „gójprolik” is azért éneklik új időknek új dalát, mert többek között erre tanítják őket – egyes plébánosok. Mondja ezt a destruktív sajtómunkás, Veresske. Aki évek óta ücsörög azon a bizonyos deszkán, s még mindig nem vette észre, hogy förtelmes bűz árad – belőle.

A destruktív oldalról többet nem idézek, elég volt a mai napra ennyi orrfacsaró végtermék. Most pedig nézzük, hogyan vélekedik a katolikus egyház Prohászka Ottokárról. Nem a Veresske által emlegetett plébánosokat idézem. Nem. Két főpapot citálok. Idézek a székesfehérvári püspökség honlapjáról:

„Prohászka Ottokár, Székesfehérvár 15. püspöke, tiszteletére emlékévet hirdetett meg Spányi Antal megyés püspök a székesfehérvári egyházmegyében 2005. december 10-től 2006. december 9-ig, hogy szentéletű püspökünk ’személyiségét, mint példaképet, és műveit, mint korunk szellemi kincsestárát megismerhessük. Prohászka püspök alakja és életműve megújulást jelenthet hitünk és keresztény tanúságtételünk számára, folytatva azt lelki építést, amelyet az Eucharisztia éve indított el egyházmegyénkben’.”

Mint látjuk, 2005-ös hírt olvastunk. Spányi Antal püspök úr példaképként említette nagy elődjét, akinek művei „korunk szellemi kincsestárát” alkotják.

Az emlékév szentmisével kezdődött: a 2005. december 10-én, a fehérvári székesegyházban koncelebrált misén jelen voltak a pápai nuncius, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a gyulafehérvári segédpüspök és a székesfehérvári egyházmegye papjai. A nagy eseményen megjelentek a megyei, városi vezetők és nagy számban az egyházmegye területén lévő települések polgármesterei is.

Spányi Antal megyés püspök ezekkel a szavakkal köszöntötte a megjelenteket:

„Prohászka Ottokár személyében egy olyan főpap került az egyházmegye püspöki székébe, aki tevékenységével, prédikációival, írásaival, egyháza és nemzete szeretetével, szociális elkötelezettségével Magyarország tanítója és apostola lett. Főpapi munkája messze túlmutat egyházmegyéje határain, korát megelőző tevékenysége országos jelentőségű.”

A szentmisén a magyar katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondott beszédet. Erdő Péter bíboros – utalva a nagy püspök gazdag életútjára – többek között elmondta:

„Vitáktól sem visszariadva hirdette a katolikusok társadalmi felelősségét. A szegénység és a szociális kérdés nem elméletileg érdekelte. Tudta, hogy az embereket kötelessége közelebb hozni a katolikus hithez, de tudta azt is, hogy Krisztust a kor nyelvén kell hirdetni, azoknak az embereknek, akik a kor nagy gondjaival küszködnek. Szinte hatalmába kerítette annak a felismerése, hogyha nem születik megoldás a keresztény hit és a krisztusi szeretet radikális komolyan vétele alapján a szociális feszültségek leküzdésére, akkor teret nyer egy ateista, erőszakos megoldási törekvés.”

Beszéde végén a bíboros arra biztatott, hogy „legyen példa számunkra a püspök, akit mindig szeretete vezérelt, aki mindig őszintén kereste az igazságot, melyet szeretettel adott át környezetének, népének”.

Ezek a szavak hangzottak el 2005 végén főpapi szájból. Az eltelt évek alatt meg-megújulóan gyalázták Prohászka Ottokár emlékét. De olyan fröcsögés korábban nem volt, mint az elmúlt órákban. Idéztem fentebb: a szocialista pártelnök például „gyűlöletre uszítónak” nevezte Magyarország apostolát és tanítóját, akinek az állítólagos „antiszemitizmusáról” nem lehet vitát folytatni, mert Prohászka Ottokár „antiszemitizmusa” – tény. A többi gyalázatot nem ismétlem.
Nézem a hazai katolikus egyház hivatalos honlapját. Semmi hír. Prohászka-gyalázás ügyében nagy a csönd. Pedig most már nem lehet hallgatni. Mert - Németh László egyik híres dolgozatának a címét kölcsönvéve - „kiforgatnak a múltunkból”.

Emlékszik talán az olvasó: amikor a volt főrabbit állítólag „verbálisan inzultálták”, néhány órával később a keresztény egyházak vezetői közös közleményt adtak ki (a Schweitzer-üggyel kapcsolatos cikkeinket itt találják - a szerk.). Most Prohászkát gyalázták „verbálisan” – ráadásul nem is „állítólag”, hiszen bizonyítékként idéztem fentebb néhány mondatot. A katolikus egyház pedig hallgat. Miért?

Kíváncsian várom, mikor szólal meg az „Élet menete” állandó vendége, a kirekesztés, az „antiszemitizmus” elleni fellépéseiről is ismert Erdő Péter bíboros. Mert itt az idő. Kemény hangú, Prohászka gerincességét, őszinteségét és hitét tükröző közleménye kiadásáig hallgassuk meg, hogyan beszélt Spányi Antal püspök nagy elődjéről. Néhány perc csak, tessék végighallgatni. Gyönyörű, igaz szavak.