Márton Ferenc (Csíkszentgyörgy, 1884. december 15. – Budapest, 1940. június 8.) erdélyi magyar festő, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező. A székely festőművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, harminc éves pályafutása során több ezer festményt és más képzőművészeti alkotást készített.
1912-ben közszemlére tette a Városligetben található Műcsarnokban a Gátkötő csíki székelyek (egyes forrásokban Csíki székely gátkötők) című 1912-es alkotását. A rákövetkező évben Münchenben nemzetközi képkiállítást rendeztek, amelyen több magyar festőművésszel együtt Márton Ferenc is részt vett. A helyi újság a festő Gátkötő csíki székelyek című munkásfestményét a kiállítás legbecsesebb darabjának nevezte ki, és a legnagyobb dicséret mellett emlékezett meg az alkotásról. Ugyanabban az évben Budapesten is az előbbi festményénél sokkal nagyobb méretekkel rendelkező vásznát, az 1913-as Erdőirtás Csíkországban címet viselő festményét. Utóbbi két monumentális alkotása a szecesszió kései visszfényét tükrözi. A budapesti Nemzeti Szalon kiállításain a székely népéletből ihletődött mozgalmas-szenvedélyes képeivel tűnt föl.
Két freskót készített a Gyöngyösön található templomban. A szegedi fogadalmi templom bejárata fölé két apostol mozaikját festette meg, amelyek a magyar egyházi művészet páratlan értékei. Később nagyszerű mozaiktervet készített a templom főoltára fölé, az épület kupolájának mennyezetére. Élete utolsó éveiben, 1925 környékén a festőművészet terén elért sikereit és munkásságát követően áttért a szobrászati és építészeti pályára. Ebből az időszakából három jelentősebb művet hagyott maga után. Az egyik a rákoskeresztúri hősi emlékmű, illetve ő készítette az első népfelkelő honvéd emlékművét is Budapesten. Továbbá ditrói Siklódy Lőrinc (1876–1945) szobrászművésszel együtt alkotta meg a kecskeméti temetőben található Katona József-síremléket.
Életének legutolsó jelentős szobrászati munkáját egyedül tervezte meg és készítette el. Ez az alkotás a debreceni honvéd bronzszobra. 1940. június 8-án hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésén körülbelül ezerötszázan jelentek meg. A sírkert 41/1-es számú parcellájában nyugszik. Illusztrátorként elsősorban az Érdekes Újság című folyóiratban megjelent illusztrációinak köszönhetően vált ismertté. A Magyarság című napilapnál portrérajzolóként dolgozott, majd a két világháború közötti időszakban az Új Magyarság című politikai napilap munkatársa volt.
Gazdag rajzművészetét az akadémista hagyománytisztelet és a technikai virtuozitás jellemzi. Grafikai alkotásai közül kiemelkedik Dózsa-sorozata, a pályatársakról (Ady Endréről, Benedek Elekről) készült számos rajza és irodalmi illusztrációs munkája. Munkái vannak budapesti közgyűjteményekben, a sepsiszentgyörgyi képtárban, valamint a család csíkszentgyörgyi leszármazottainak birtokában. Valójában sohasem hagyta el végleg Erdélyt. Hazajárt élményanyagért, látogatásai során erdélyi társaival, Nagy István és Nagy Imre festőművészekkel állandó kapcsolatot tartott fenn, hatásaival is részese maradt a székely művészeti életnek.
Kép: Udvarunk. c. festménye
1912-ben közszemlére tette a Városligetben található Műcsarnokban a Gátkötő csíki székelyek (egyes forrásokban Csíki székely gátkötők) című 1912-es alkotását. A rákövetkező évben Münchenben nemzetközi képkiállítást rendeztek, amelyen több magyar festőművésszel együtt Márton Ferenc is részt vett. A helyi újság a festő Gátkötő csíki székelyek című munkásfestményét a kiállítás legbecsesebb darabjának nevezte ki, és a legnagyobb dicséret mellett emlékezett meg az alkotásról. Ugyanabban az évben Budapesten is az előbbi festményénél sokkal nagyobb méretekkel rendelkező vásznát, az 1913-as Erdőirtás Csíkországban címet viselő festményét. Utóbbi két monumentális alkotása a szecesszió kései visszfényét tükrözi. A budapesti Nemzeti Szalon kiállításain a székely népéletből ihletődött mozgalmas-szenvedélyes képeivel tűnt föl.
Két freskót készített a Gyöngyösön található templomban. A szegedi fogadalmi templom bejárata fölé két apostol mozaikját festette meg, amelyek a magyar egyházi művészet páratlan értékei. Később nagyszerű mozaiktervet készített a templom főoltára fölé, az épület kupolájának mennyezetére. Élete utolsó éveiben, 1925 környékén a festőművészet terén elért sikereit és munkásságát követően áttért a szobrászati és építészeti pályára. Ebből az időszakából három jelentősebb művet hagyott maga után. Az egyik a rákoskeresztúri hősi emlékmű, illetve ő készítette az első népfelkelő honvéd emlékművét is Budapesten. Továbbá ditrói Siklódy Lőrinc (1876–1945) szobrászművésszel együtt alkotta meg a kecskeméti temetőben található Katona József-síremléket.
Életének legutolsó jelentős szobrászati munkáját egyedül tervezte meg és készítette el. Ez az alkotás a debreceni honvéd bronzszobra. 1940. június 8-án hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésén körülbelül ezerötszázan jelentek meg. A sírkert 41/1-es számú parcellájában nyugszik. Illusztrátorként elsősorban az Érdekes Újság című folyóiratban megjelent illusztrációinak köszönhetően vált ismertté. A Magyarság című napilapnál portrérajzolóként dolgozott, majd a két világháború közötti időszakban az Új Magyarság című politikai napilap munkatársa volt.
Gazdag rajzművészetét az akadémista hagyománytisztelet és a technikai virtuozitás jellemzi. Grafikai alkotásai közül kiemelkedik Dózsa-sorozata, a pályatársakról (Ady Endréről, Benedek Elekről) készült számos rajza és irodalmi illusztrációs munkája. Munkái vannak budapesti közgyűjteményekben, a sepsiszentgyörgyi képtárban, valamint a család csíkszentgyörgyi leszármazottainak birtokában. Valójában sohasem hagyta el végleg Erdélyt. Hazajárt élményanyagért, látogatásai során erdélyi társaival, Nagy István és Nagy Imre festőművészekkel állandó kapcsolatot tartott fenn, hatásaival is részese maradt a székely művészeti életnek.
Kép: Udvarunk. c. festménye
0 Megjegyzések