Megcsillant az egyik sarki holdkráter egyébként örök sötétségben lévő aljzata. A mérések arra utalnak, hogy a kráter belsejében lévő törmeléknek közel ötödét vízjég alkotja. A holdi jég kulcsszerepet játszat a jövő holdbázisának működésében.
Évek óta keresik a sarki jeget a Hold krátereiben. Egyes
megfigyelések a létére, mások a hiányára utalnak. A Nature folyóirat
legfrissebb számában olyan megfigyelésről számolnak be a kutatók, amely
megerősíti a feltételezést, hogy van jég az egyik kráter fenekén.
A Hold forgástengelye majdnem pontosan merőleges arra a pályasíkra,
amelyet a Nap körüli útján a Földdel együtt bejár. Ezért a mélyebb sarki
kráterek belsejébe szinte soha nem süt be a Nap. Az ott uralkodó
állandó sötétségben és rendkívül alacsony hőmérsékleten a véletlenül oda
jutó vízmolekulák megmaradnak. Ha pedig vékony, hőszigetelő portakaró
borítja be a jeget, geológiai időskálákon is tartósan létezhet az anyag.
Ehhez ideális helyszín a Hold déli sarkvidékén lévő
Shackleton-kráter. A szakemberek a Lunar Reconnaissance Orbiter-űrszonda
(LRO) lézeres magasságmérőjével térképezték fel a kráter aljzatának
domborzatát, és következtettek az ott található anyag infravörös
sugárzás visszaverő képességére. A kutatást a Brown University és a NASA
GSFC intézete kutatói végezték Maria Zuber vezetésével.
A Shackleton-kráter képe és a belsejében azonosított, vízjeget tartalmazó
terület jelzése kék színnel. (NASA/GSFC/SVS)
Közel 5 millió lézeres mérést dolgoztak fel a kráterről, amelyeket az
LRO űrszonda 5000 keringés alatt vett fel. Kiderült, hogy a kráter
aljzata erősebben veri vissza a fényt, mint a környező területek a
Holdon. A jelenséget legegyszerűbben jéggel lehet magyarázni, amelyet
közel 22%-os arányban tartalmazhat a legfelső vékony porréteg.
A kráter fala még fényesebbnek mutatkozott, mint az aljzata, ezt
azonban feltehetőleg a holdrengésektől elmozduló anyag, pontosabban a
mélyebbről kihangolt és kevéssé mállott, ezért világosabb por hozta
létre. A mérések továbbá arra is rámutattak, hogy a kráter keveset
változott a közel 3 milliárd évvel ezelőtti keletkezése óta. Mindezek
mellett a 22 kilométer átmérőjű kráter aljzatán sok kisebb
becsapódásnyomot azonosítottak.
Korábban a Lunar Reconnaissance Orbiter-űrszonda programjához kapcsolódó LCROSS egységek becsapódásakor
a fent említetthez közeli Cabeus-kráterben már azonosítottak jeget,
igaz, viszonylag szerény mennyiségben. A krátert kitöltő néhány méter
vastag felső rétegnek átlagosan 5-6 százalékát tehette ki a vízjég
az akkori mérések alapján. Emellett szén-monoxid, higany, kalcium és
magnézium is előfordult kisebb mennyiségben, gáz formájában - valamint
szénhidrogénekre és kéntartalmú anyagokre utaló nyomokat is találtak. A
szakembereket leginkább a higany jelenléte lepte meg, amelynek
mennyisége nem sokkal maradt el a vízjég mögött.
A Holdon előforduló sarki jég nemcsak tudományos szempontból fontos,
hanem a Holdra történő emberes visszatérés során is erőforrásként,
felhasználható nyersanyagként szerepelhet. Az emberes űrutazást érintő,
Brack Obama által bejelentett irányváltásnak megfelelően azonban az USA
nem tér vissza űrhajósokkal a Holdra. Oroszországból több terv is
napvilágot látott már, amelyek akár emberes holdutazást is tartalmaznak -
azonban ezeket szakmai körökben inkább csak ötleteknek tartják. Kína
űrprogramjában is szerepel az embere holdexpedíció, amely látva az
ország gyors fejlődését és sikeres űrtevékenységét, elképzelhetőnek
tűnik.
forrás: KERESZTURI ÁKOS; origo
0 Megjegyzések