Jelen van a versírás, a próza, a dráma, a publicisztika, a média és a divat világában. Karafiáth Orsolya karrierről, szabadidőről, múltról, jelenről és jövőbeli terveiről beszélt. 

licium.hu - Elsősorban olvasni kell, kortársakat, klasszikust, sokat. Ezt a tanácsot adja a kezdő tollforgatóknak az irodalmi munkásságáért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetéssel elismert költő és műfordító, Karafiáth Orsolya, irodalmi életünk egyik legsokoldalúbb alkotója.

Mióta ír verseket?

Amióta megtanultam – technikailag – írni. A legelső megjelent versem idején nyolcéves lehettem, az általános iskolai tanító nénim a versben írt házi feladatomat leadta a helyi lapba, (akkor Halásztelken laktunk), Csacskaságok címmel. De komolyabban a gimnáziumban írtam először, mint majdnem mindegyik kamasz. Publikálni egyetemista koromban kezdtem, szintén a tanáraim biztatására. Vilcsek Bélától és Szepes Erikától tanultam verstant.

Mely írók és költők inspirálják?

Sosem mások inspiráltak, de ha már előképeket kell keresnem, akkor megemlítem Tamkó-Sirató Károly gyerekverseit. Először olyanokat akartam írni, mint ő. Később már összeolvadtak a hatások – rengeteget olvasok ugyanis –, és mindenkiből azt veszem ki, ami számomra a legérdekesebb. Emily Dickinson szikár, magányos formái, Mascha Kaléko dallamossá oldott fájdalma, Georg Trakl őrülettel határos lírai képei, vagy akár Else Lasker-Schüler extatikus lángolása egyaránt hatott rám. Ady Endre, József Attila, Babits Mihály, Arany János, Berzsenyi Dániel és Vörösmarty Mihály mind-mind nagy favoritok. A kortársak közül Kemény István és Kántor Péter az, akiket nagyon szeretek. De rám legalább ugyanilyen erővel hatott a popkultúra, a képzőművészet is.

Vannak múzsái? Mintáz szereplőket élő személyekről?

Amikor szerelmes verseket írok, mindig az aktuális kedvencem a múzsa, írnám ösztönösen, de ez csak felerészben igaz. Igazából – mivel nálam élesen elkülönül a lírai én és a valós én – nem igazán vannak konkrét múzsáim. Sokkal inkább késztet alkotásra egy jó zene, egy kibontakozó kép, vagy egy furcsa vízió…

Saját bevallása szerint Kultúrdémon, hiszen igazán sokoldalúan tevékenykedik: író, újságíró, költő és ' médiasztár' egy személyben. Ezek közül melyik áll Önhöz legközelebb?

Minden szerepem csak szerep, ekképp is bánok velük. De azért változik, éppen melyik van előtérben. Mostanában a publicista, író, műsorvezető kép hangsúlyosabb. A szerepek nyilván választások, az aktuális mozgat meg leginkább. Nincs fél-szerep, mindegyikben egyaránt – szigorúan az adott pillanatban – ott vagyok. De alapvetően versírónak gondolom magam, minden további ebből bontakozik ki. Jelenleg leginkább a dalszövegírás mozgat meg, épp a napokban fejeztünk be két Napra-számot, a zenét Both Miklós, a szöveget én jegyzem.

Különleges a stílusa, öltözködésben is. Számos divattervezővel dolgozott már együtt, gyerekkorában pedig önmagának tervezte a ruháit. Tervezi, hogy kollekciót adjon ki?

Amíg komolyabban nem dolgoztam együtt tervezőkkel, megfordult a fejemben. Azóta viszont beláttam: mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. Soha nem tudnék olyan ruhákat álmodni, mint Németh Anikó (Manier), nem lennék olyan kísérletező, mint Tóth Virág, és nem tudnék az anyagokkal olyan játékot űzni, mint Szilas Rita (La Masni). Viszont jó alapanyag vagyok, inkább hordom az ő kreációjukat.

Közismerten szeret utazni. Az egyetemen észtül is tanult, néhány éve fél évet töltött Berlinben, a karácsonyt pedig szokás szerint Angliában ünnepelte. Melyik útja volt eddig legnagyobb hatással Önre?

Mindegyik út másképp hat. Néha arra gondolok, hogy inkább az úton levés maga izgat. Amúgy kényelmes típus vagyok, szeretek visszajárni a megszokott helyekre, Baselba, Berlinbe, Bristolba… Egy időben – egy évvel ezelőttig – annyit utazgattam, hogy kicsit elegem is lett belőle. De tény, hogy repülőn, vonaton egész jó gondolataim jönnek, amiket érdemes leírni. Szerintem minden nagyváros – mert elsősorban ezek vonzanak – nagyon hasonló, legalábbis én hamar megtalálom bennük az otthonosság érzését…

Néhány éve sportkommentátorként is kipróbálta magát. Sportol? S szokott nézni közvetítéseket?

Egyáltalán nem sportolok, nézni pedig egyáltalán nem szoktam ilyesmit. A közvetítésbe véletlenül csöppentem, azt hittem, más típusú beszélgetéshez hívnak. De ha már ott voltam, gondoltam: miért ne?! Amúgy egyszer megjelent egy versem, a Futballada az Élet és Irodalom akkor még létező sportrovatában. Egyszer valaki azt mondta nevetve, hogy én sosem tudok a sportrovatban publikálni. Fogadtunk – én nyertem.

Szabadidejében miket szeret olvasni?

Rengeteget olvasok, rengetegfélét. Jelenleg éppen blogot vezetek ezekről, a Magyar Narancs oldalán, komplett címen. A projekt neve 52, tehát egy éven keresztül hétről hétre találok vagy készítünk egy fotót rólam, és ennek kapcsán írok egy-egy szerzőhöz fűződő érzéseimről. De tényleg, krimitől a verseken át, történelmi könyvektől a nagyregényekig: minden érdekel.

Most milyen műveket tervez kiadni?

Épp egy regénytrilógiát írok, első része idén októberben jelenik meg. Versekkel folyamatosan foglalkozom, és írom a drámám, a tavaly díjnyertes Macskadémon horror-vígmusical gyerek-felnőttkönyv változatát…

Mit tanácsol kezdő újságíróknak, költőpalántáknak?

A tanácsom elég banális, de nekem is tanácsolták, és bevált: elsősorban olvasni kell, kortársakat, klasszikust, sokat. Kell pár külső szem, aki ránéz a dolgainkra, és akikre adott esetben hallgatunk is, valamint jó adag kitartás sem árt, mert a siker, ha jön is, csak nagyon lassan…
Írta: Gyémánt Zsófia