Zarándokutunkon bejártuk Róma kútjait, tereit, templomait, megnéztük a Fórum romjait, a Colosseumot, a Vatikánt. Az utat a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium1 tanárai szervezték. Tanárok, diákok utaztak el Rómába, mert: „Rómát látni, és azután meghalni....”Mi szerencsések voltunk, hogy ezen a zarándoklaton részt vehettük férjemmel. Igaz, éppen keresztanyám ápolása foglalta le mindennapjaimat a munkám mellett, de ezt a lehetőséget nem szalaszthattuk el. Egy nővérkét kértem meg, hogy azalatt a 7 nap alatt, amíg távol leszünk, vigyázzon rá, gondoskodjon róla. Nehéz szívvel hagytam itt Juditot, de nem mondhattunk nemet. A részt vevő tanárok, diákok között már az első napon barátokra leltünk, Lojzi atyában pedig életre szóló lelki társra találtunk, aki a 25. házassági évfordulónkon – templomban erősítette meg azt – esketett minket össze. Kedvesen fogadtak be maguk közé, azóta is tartjuk velük a kapcsolatot. Idegenvezetőnk olyan helyeket mutatott meg nekünk, ahová egy turistaúton nem juthattunk volna el. Többször volt Rómában, művészettörténészként kiváló vezetőnk volt a templomokban, a Colosseumban, a Fórumon, a Vatikánban. Először Padovában álltunk meg, Szent Antal kápolnájában magyar misét tartott Lojzi atya nekünk, visszafelé pedig Assisiben néztük meg Szent Ferenc templomát. Ezek a helyek meghatározók számomra, férjemet Antalnak hívják, a nagyapámat Ferencnek, Klára, aki a Holdfivér és Holdnővér c. filmben szerepelt, mint Ferenc igazi társa, szintén köt valakihez, a legkedvesebb barátnőmhöz, akinek sokat köszönhetek. Életük történetét, hitük áldozatát Giotto festményei mesélték el nekünk.
Rómában a zarándokszálláson kedvesen fogadtak a nővérek, esténként a hosszú, fáradságos, de élményekkel teli napok után összegyűltünk a teraszon, együtt költöttük el vacsoránkat, sokáig beszélgettünk. A Vatikánban, a Szent Péter Bazilikában hallgattunk francia, olasz misét, minden nemzet zarándokai ott gyűltek össze, ahol számukra tartották papjaik a misét. Belehallgattunk ezekbe, de igyekeztünk a magyar Bakócz-kápolnába, ahol kifejezetten nekünk tartotta Lojzi atya a misét. Másnap II. János Pál pápa adott audienciát, ahol a többi nemzet zarándokai mellett mi is összegyűltünk a téren. Bemehettünk az egyik terembe, ahol testközelből láthattuk az általunk nagyra becsült pápát. Igaz, csak egy pillanatra, mert amikor a helyünkre igyekeztünk, megálltunk, de a testőrök tovább irányítottak bennünket. A kivetítőről azonban követhettük az egész szertartást, a sok száz résztvevő köszöntését, amit a pápa – időnként elcsukló hangon – azokon a nyelveken mondott el, ahány nemzet vett részt. II. János Pált azóta már boldoggá avatták, szentté avatásának előkészületei is elkezdődtek. Olyan hatással volt rám és a mindenkori zarándoklatokon részt vevő milliókra ez az audiencia, a pápasága alatti látogatásai a világ minden tájára, azok a beszédek, amiket elmondott, egész áldozatos tevékenysége, ami példa nélküli. Függetlenül nemzetiségre, fajra, nemre, bőrszínre, sőt, még az ateistákra is nagy hatással volt. Áldást osztott minden részt vevőnek, a súlyos beteg pápa lelki erejét látva már akkor szentként tisztelte mindenki.
Amikor beléptünk a Szent Péter bazilikába, a világ leghatalmasabb katedrálisába, ahol láthattuk a legnagyobb templomok méreteit, megdöbbentett, hogy mind beférne ide, milyen pici a mi bazilikánk is. Elámultam monumentalitásán. Első pillantásom a Pietára esett. Michelangelo szobrát, ezt a semmihez sem hasonlítható gyönyörű alkotást ma már csak golyóálló üveg mögött láthatjuk. Egy őrült golyói ütöttek lyukakat e szentséges szobron. Természetesen sok albumban láttam már, de ez, hogy a legnagyobb művész, Michelangelo alkotását eredetiben nézhetem, minden eddigi élményemet felülmúlta. A szakrális művészet, az Ars Sacra kis hazánkban, a Kárpát-medence minden országában lenyűgözött. Az ókori építészet emlékei, a középkori freskók, a kazettás mennyezetek ábrái, a fából készült oltárok, szobrok a környező országokban sok helyen fellelhetők, Magyarországon több száz templom dicsekedhet velük, de amit Rómában láthattunk, azt sohasem felejthetjük el. A Szűzanya halott fiával, Megváltónkkal ölében – ez a legnagyobb mű az emberiség eddigi alkotásai közül. Láthattam a csíksomlyói Babba Máriát, a Boldogságos Szűz Máriát, az tett hasonló hatást rám, csak zokogva tudtam csak megérinteni őt is, de a Pieta mindenek feletti volt. Michelangelo egész életét végigkísérte az ókor hatása, ez fellelhető a firenzei, római síremlékein, a vatikáni freskóin egyaránt. A Sixtus-kápolnában megnézhettük azt a mennyezetfreskót, amit IV. Sixtus pápa rendelt meg. II. Gyula pápasága alatt festette ki Michelangelo a kápolna boltozatát, majd III. Pál idején az oltárképet is. II. Gyula pápa (még életében) síremlékének kidolgozását is rá bízta, majd a Szent Péter sírja fölé épült ókeresztény bazilika helyébe hatalmas katedrálist kívánt emeltetni. Ezt a pályázatot Bramante nyerte el, majd halála után Raffaello és Michelangelo tervezte meg a kupolát. Egy francia bíborostól kapott megrendelésből született ez a carrarai márványszobor, ami 24 évesen egy csapásra híressé tette Michelangelot. Ez a szobor eltér a pieta-festmények és -szobrok ismert anyaábrázolásaitól. Mária itt nem a végtelen fájdalmat átélő, egyetlen fiát gyászoló édesanya, hanem ifjú, tiszta arcvonású Szűzanya. A tehetetlen fiatal férfitest és az azt ölében tartó fiatal nő bemutatásában mégis jelen van az anya-gyermek kapcsolat. Mária súlytalan teherként dajkálja a halott Krisztust, olyan gyöngéden tartja ölében, mint egy kisgyermeket. A szobrász Mária térdét hatalmas drapériákba burkolta, ezáltal a Szűz derékon alul megnagyobbodott. A művész zseniális módon ábrázolja őket, az anya ölében elfér Krisztus, a két alak harmonikusan simul egymásba. A Madonna keblén futó szalagba véste: „Michelangelus. Buonarrotus. Florentin. Facielat – a firenzei Michelangelo készítette.” A művész sok más művét is ismerem, ami szintén óriási értékekkel bír, de ehhez, a Pietához egyik sem fogható.
Anyaként átérezhettem Mária fájdalmát, de azt a nagyságot is, ami ezen felül tudott emelkedni. Mindannyiunk édesanyja vállalta Istentől ráruházott feladatát, nem mindennapi sorsát, ami elrendeltetett számára. Mindannyiunknak példát adott, mert ő tudta, mit miért tesz. Szent Szűz, de szenvedése fia elvesztésekor mégis emberi. A nagy szobrász megalkotta a világ legszebb művét, én pedig könnyeimen át már az értünk szenvedő Krisztus feltámadását is látni véltem. Ezt csak egy nagy tehetséggel megáldott művész alkothatta meg. Istentől kapta mindazt, ami erre késztette. Hitemben megerősödve léphetek tovább Istenünk nyomdokain utamon. 

-----------
1-Édesapám a Fráter György Katolikus Gimnáziumban (Miskolc, Hősök tere 7.) tanított, harctér és hadifogság után ide jött vissza tanítványaihoz. Ez a gimnázium már Földes Ferenc nevét viseli. Miskolcon a Városház tér 6. alatt működő katolikus gimnázium őrzi a régi nevet