Egy újságíró kollégát kritizált az a kommentelő, aki szerint a teknősbéka szó helytelen. De vajon igaza volt-e? És mi a helyzet az ebihal, a cethal vagy a svábbogár esetében?

Egy, a Galga-patakban talált aligátorteknősről szóló hírhez kapcsolódó kommentjében az egyik olvasó azt állította, hogy „a teknősbéka egy nagyon helytelen kifejezés”. Mint megjegyezte, a teknős hüllő, a béka pedig kétéltű. Ebben kétségtelenül igaza van. Pikírt módon azt is megjegyezte, hogy ez az általános iskola hetedik osztályában is tananyag, középiskolában pedig a második osztályban újra előkerül. Ezt az állítását nem ellenőriztük, az azonban érdekes kérdés, hogy tényleg helytelen-e a teknősbéka.
A kommentelő abból a feltételezésből indul ki, hogy egy összetett szó feltétlenül valami olyasmit jelent, mint az utótagja. Ez az esetek jelentős részében igaz is: a gyümölcsfa egyfajta fa, a könyvespolc egyfajta polc, a karosszék egyfajta szék stb. Ez azonban nem mindig igaz: a feketerigó például egyfajta rigó, de a sárgarigó nem. (Abszurd módon ezért a feketerigót a szabályzat szerint külön kell írni: fekete rigó, a sárgarigót viszont egybe.)
A kommentelőéhez hasonló indokokkal szokás kifogásolni a cethal kifejezést is: állítólag ez is helytelen, hiszen a cethal nem hal, hanem emlős. Sokan úgy gondolják, hogy a helyes elnevezése bálna, csakhogy a bálna egyáltalán nem rendszertani elnevezés, a magyar szakterminológiában egyáltalán nem használatos. Maradna még a cet elnevezés, csakhogy ez a szaknyelvben a delfinekre is vonatkozik, míg a köznyelvben nem. Míg a cethal elnevezést szokás hibáztatni, addig az ebihal kifejezés (mely szintén nem halat jelent, hanem a kétéltűek lárváját) nemhogy elfogadott, de szaknyelvi terminus.

Ekkora ebihalat fogtam!

Az okoskodók másik kedvelt áldozata a bogár: ha valaki legyeket vagy szúnyogokat nevez bogaraknak, rögtön előhozakodnak rendszertani ismereteikkel: ezek ugyan rovarok, de nem bogarak, hiszen nincsen kemény fedőszárnyuk. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a svábbogár (ill. általában a csótányok) sem bogár. A teknősbékához pedig leginkább talán a sündisznó hasonlítható, mely szintén nem disznó, bár ezt sem szokás hangsúlyozni. Érdekes, vagy talán nem is annyira érdekes módon azt senki nem szokta kifogásolni, hogy a fakutya nemhogy nem kutya, de nem is állat, vagy hogy a vasmacska nem is macskaféle, de még csak nem is élőlény. Pedig ennek az okoskodásnak éppen annyi értelme lenne, mint a teknősbékával kapcsolatosnak.
Két dologra mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. Először is: a hibásnak kikiáltok szavak általában hamarabb voltak meg köznévi jelentésükben, mint a szaknyelviben. Éppen ezért ha valakit hibáztatni lehetne, akkor éppen a biológusok lennének azok: miért foglalták le a béka terminust a kétéltűek egy csoportjára, ha egyszer ez a szó a hüllők egy csoportjára is használatos volt? Persze gyorsan fel is menthetjük őket a vád alól: azért, mert tisztában voltak vele, hogy a nyelv nem így működik, és hogy nem probléma, ha a szaknyelvi jelentés eltér a köznyelvitől.
A másik fontos dolog, hogy ha műveltnek és tájékozottnak szeretnénk látszani, akkor nem elég, ha az egyes szaktudományokban vagyunk járatosak. Az is legalább olyan fontos, hogy megértsük anyanyelvünk, illetve általában a nyelv működését. Legalább azon a szinten, amelyen másokkal szemben kritikát szeretnénk gyakorolni.

forrás: NYEST.hu