“Kezdetben nem állt szándékomban humoros könyvet írni.” Csakhogy az írók szándékai nem mindig válnak valóra… Jerome K. Jerome kivételes humorral rendelkezett, művei kortól és nemtől függetlenül célba találnak.
Nyolcvanöt éve, 1927. június 14-én hunyt el Northamptonban Jerome K. Jerome angol író, a Három ember egy csónakban című regény szerzője.
Mindhárom testvére hangzatos neveket viselt, az övé azonban kivételesen furcsa volt. Az 1859. május 2-án Walsallban született fiú középső, a köztudatban csak K.-ként szereplő nevét a magyar szabadságharc tábornoka, Klapka György tiszteletére kapta, aki emigrációjában gyakorta volt vendége a Jerome-családnak. Születésének időpontjában a család már gyakorlatilag a teljes anyagi csőd szélén állt, nem kis részben az idősebb Jerome – olykor talán kétes – bányaüzleteinek sikertelensége okán. A szegénység elől gyakori költözésekkel menekültek, gyermekéveit London East End negyedében töltötte.14 éves koráig iskolába is járt, ekkor azonban apja meghalt, ő pedig vasúti alkalmazott lett. Egy évre rá anyja is meghalt, nővérei férjhez mentek, s az alig 15 éves kamasz végképp magára maradt. Mivel szenvedélyes rajongója volt a színháznak, hátat fordított a vasútnak, s Harold Crichton néven felcsapott egy utazó társulathoz. Ahogy később elmondta, a Hamletből – Ophéliát kivéve – minden szerepet eljátszott.
“Meg kell jegyeznem, hogy az emberek mindig óriási felszerelést visznek magukkal a fürdéshez, ha folyópartra mennek nyaralni, de mikor aztán ott vannak, nemigen fürdenek.” (Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban)
A szenvedély idővel csillapult, Jerome egyre jobban kiábrándult a színészetből, a szegénységből nem tudott kilábalni. Éjjeli menedékhelyeken húzta meg magát, egyetlen reménye az írás lett, de rövid történetei, esszéi, szatírái kiadására nem is gondolhatott. Pénzkeresetként egy darabig tanítóskodott, majd egy analfabéta építési vállalkozó mindenese lett. Változást az hozott életében, amikor váratlan ötletnek engedve papírra vetette színházi élményeit. Az 1885-ben megjelent On the Stage – and Off (A színpadon – és mögötte) című alkotásban Jerome a rá később is jellemző meleg humorral, szolid iróniával ábrázolta színészi életének eseményeit, kudarcait és röpke sikereit. Egy évvel később újabb kötete látott napvilágot Egy naplopó tűnődései címmel, karcolataival már csekélyke sikert is aratott.
Három ember…
Az igazi áttörésben 1888-as házasságkötése játszott szerepet. 1888. június 21-én egybekelt Georgina Elizabeth Henrietta Stanley Marris-szel (Ettie), aki 9 nappal azelőtt vált el első férjétől. Felesége lánya, Georgina (akit Elsie-nek becéztek) ennek az ötéves kapcsolatnak a gyümölcse. Anyagiak híján az ifjú pár komolyabb nászútra nem gondolhatott, így a mézesheteket a Temzén hajókázva töltötték. Az élmények hatására Jerome hazatérve rögtön nekilátott egy szórakoztató, mulatságos kalandokkal teli regény megírásához. A Három ember egy csónakban 1889-ben jelent meg, s szerzőjét egy csapásra ismertté és gazdaggá tette. A kötet első megjelenése, 1889 óta köztudott, hogy a Három ember egy csónakban a humoros angol irodalom örökbecsű darabja.
A regény kétségkívül legalaposabb ismerője azt is kiemeli, hogy a „könyv legfőbb szépsége nem annyira irodalmi stílusában vagy a közreadott tudnivalók mennyiségében és hasznosságában rejlik, sokkal inkább keresetlen igazmondásában”, továbbá hogy a mű „elszánt és gyógyíthatatlan igazmondását egyetlen máig ismert munka sem múlja felül”.
“- A bicikli rendben van? – kérdezte Harris.
- Rendben.
- Átvizsgáltad?
- Nem vizsgáltam át, és senki sem fogja átvizsgálni. Működik és működni is fog! Volt már némi tapasztalatom az ilyen átvizsgálást illetően. Ismertem egy embert Folkestone-ban. Egyik este azt ajánlotta, hogy másnap induljunk hosszabb kerékpártúrára.
- Szívesen – feleltem. Reggel korán keltem, nehezen ment ugyan, de gondoltam, a kirándulás kárpótolni fog. A társam fél órát késett, kinn vártam rá a kertben. Gyönyörű idő volt. Amikor megjött, így szólt:
- Jóképű gépe van. Hogy szalad?
- Mint a többi – feleltem. – Reggel gyorsabban, délután lustábban. Megragadta a gépem első kerekét, és hevesen cibálni kezdte.
- Hagyja – kiáltottam -, még elrontja!
Nem értettem, miért cibálja az enyémet, amikor én nem cibáltam az övét. Ha cibálni kell a gépet, itt vagyok én, a tulajdonos. Úgy éreztem, mintha a kutyámat bántaná.” (Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron)
Pályája ettől kezdve töretlenül ívelt felfelé, a regényhez folytatás is készült, Három ember kerékpáron címmel, több színdarabját játszották a színházak, ezek közül a Miss Hobbs talán a legismertebb.
A vidám történetek mellett írt kissé érzelmesebb, komolyabb műveket is, ő legjelentősebbnek a Paul Kelver című önéletrajzi regényét tartotta. 1892-ben részt vett a The Idler című havonta megjelenő magazin megalapításában, később To-Day címmel hetilapot alapított, ez 1905-ig maradt fenn. Az írás és szerkesztés mellett Jerome lelkes utazó is volt, bejárta Oroszországot és az Egyesült Államokat, 1900-tól két éven keresztül családjával Drezdában élt.
My Life and Times
Jerome önkéntesen be akart vonulni az I. világháború kitörésekor, de mivel 56 éves volt, a Brit Hadsereg elutasította. Égve azonban a vágytól, hogy szolgáljon valamilyen formában, jelentkezett mentőkocsi-vezetőnek a Francia Hadseregnél. A háború eseményei azonban nem kalandos élményeket hozott számára, az átélt borzalmak mélyen felzaklatták, titkára visszaemlékezései szerint a régi Jerome elveszett a háborúban, s helyette egy megtört, keserű ember tért vissza Angliába. Komorságát fokozta, hogy 1921-ben imádott mostohalánya, Elsie is meghalt. Jerome minden bánatára az írásban keresett vigasztalást, s 1926-ra elkészült My Life and Times című önéletrajza, amelyben életéről adott helyenként mulatságos, helyenként komor, ám őszinte beszámolót.
Nem sokkal a kötet megjelenése után nejével autós túrára indult, s a visszaúton Northamptonnál rosszul lett, agyvérzést szenvedett. Kórházba szállították, de már nem tudtak rajta segíteni, s 1927. június 14-én meghalt.
Magyarul már 1897-től jelentek meg írásai a Pesti Naplóban, az Új Időkben és a Népszavában, a Három ember egy csónakban fordítását 1920-ban készítette el Zilahy Lajos.
Nyolcvanöt éve, 1927. június 14-én hunyt el Northamptonban Jerome K. Jerome angol író, a Három ember egy csónakban című regény szerzője.
Mindhárom testvére hangzatos neveket viselt, az övé azonban kivételesen furcsa volt. Az 1859. május 2-án Walsallban született fiú középső, a köztudatban csak K.-ként szereplő nevét a magyar szabadságharc tábornoka, Klapka György tiszteletére kapta, aki emigrációjában gyakorta volt vendége a Jerome-családnak. Születésének időpontjában a család már gyakorlatilag a teljes anyagi csőd szélén állt, nem kis részben az idősebb Jerome – olykor talán kétes – bányaüzleteinek sikertelensége okán. A szegénység elől gyakori költözésekkel menekültek, gyermekéveit London East End negyedében töltötte.14 éves koráig iskolába is járt, ekkor azonban apja meghalt, ő pedig vasúti alkalmazott lett. Egy évre rá anyja is meghalt, nővérei férjhez mentek, s az alig 15 éves kamasz végképp magára maradt. Mivel szenvedélyes rajongója volt a színháznak, hátat fordított a vasútnak, s Harold Crichton néven felcsapott egy utazó társulathoz. Ahogy később elmondta, a Hamletből – Ophéliát kivéve – minden szerepet eljátszott.
“Meg kell jegyeznem, hogy az emberek mindig óriási felszerelést visznek magukkal a fürdéshez, ha folyópartra mennek nyaralni, de mikor aztán ott vannak, nemigen fürdenek.” (Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban)
A szenvedély idővel csillapult, Jerome egyre jobban kiábrándult a színészetből, a szegénységből nem tudott kilábalni. Éjjeli menedékhelyeken húzta meg magát, egyetlen reménye az írás lett, de rövid történetei, esszéi, szatírái kiadására nem is gondolhatott. Pénzkeresetként egy darabig tanítóskodott, majd egy analfabéta építési vállalkozó mindenese lett. Változást az hozott életében, amikor váratlan ötletnek engedve papírra vetette színházi élményeit. Az 1885-ben megjelent On the Stage – and Off (A színpadon – és mögötte) című alkotásban Jerome a rá később is jellemző meleg humorral, szolid iróniával ábrázolta színészi életének eseményeit, kudarcait és röpke sikereit. Egy évvel később újabb kötete látott napvilágot Egy naplopó tűnődései címmel, karcolataival már csekélyke sikert is aratott.
Három ember…
Az igazi áttörésben 1888-as házasságkötése játszott szerepet. 1888. június 21-én egybekelt Georgina Elizabeth Henrietta Stanley Marris-szel (Ettie), aki 9 nappal azelőtt vált el első férjétől. Felesége lánya, Georgina (akit Elsie-nek becéztek) ennek az ötéves kapcsolatnak a gyümölcse. Anyagiak híján az ifjú pár komolyabb nászútra nem gondolhatott, így a mézesheteket a Temzén hajókázva töltötték. Az élmények hatására Jerome hazatérve rögtön nekilátott egy szórakoztató, mulatságos kalandokkal teli regény megírásához. A Három ember egy csónakban 1889-ben jelent meg, s szerzőjét egy csapásra ismertté és gazdaggá tette. A kötet első megjelenése, 1889 óta köztudott, hogy a Három ember egy csónakban a humoros angol irodalom örökbecsű darabja.
A regény kétségkívül legalaposabb ismerője azt is kiemeli, hogy a „könyv legfőbb szépsége nem annyira irodalmi stílusában vagy a közreadott tudnivalók mennyiségében és hasznosságában rejlik, sokkal inkább keresetlen igazmondásában”, továbbá hogy a mű „elszánt és gyógyíthatatlan igazmondását egyetlen máig ismert munka sem múlja felül”.
“- A bicikli rendben van? – kérdezte Harris.
- Rendben.
- Átvizsgáltad?
- Nem vizsgáltam át, és senki sem fogja átvizsgálni. Működik és működni is fog! Volt már némi tapasztalatom az ilyen átvizsgálást illetően. Ismertem egy embert Folkestone-ban. Egyik este azt ajánlotta, hogy másnap induljunk hosszabb kerékpártúrára.
- Szívesen – feleltem. Reggel korán keltem, nehezen ment ugyan, de gondoltam, a kirándulás kárpótolni fog. A társam fél órát késett, kinn vártam rá a kertben. Gyönyörű idő volt. Amikor megjött, így szólt:
- Jóképű gépe van. Hogy szalad?
- Mint a többi – feleltem. – Reggel gyorsabban, délután lustábban. Megragadta a gépem első kerekét, és hevesen cibálni kezdte.
- Hagyja – kiáltottam -, még elrontja!
Nem értettem, miért cibálja az enyémet, amikor én nem cibáltam az övét. Ha cibálni kell a gépet, itt vagyok én, a tulajdonos. Úgy éreztem, mintha a kutyámat bántaná.” (Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron)
Pályája ettől kezdve töretlenül ívelt felfelé, a regényhez folytatás is készült, Három ember kerékpáron címmel, több színdarabját játszották a színházak, ezek közül a Miss Hobbs talán a legismertebb.
A vidám történetek mellett írt kissé érzelmesebb, komolyabb műveket is, ő legjelentősebbnek a Paul Kelver című önéletrajzi regényét tartotta. 1892-ben részt vett a The Idler című havonta megjelenő magazin megalapításában, később To-Day címmel hetilapot alapított, ez 1905-ig maradt fenn. Az írás és szerkesztés mellett Jerome lelkes utazó is volt, bejárta Oroszországot és az Egyesült Államokat, 1900-tól két éven keresztül családjával Drezdában élt.
My Life and Times
Jerome önkéntesen be akart vonulni az I. világháború kitörésekor, de mivel 56 éves volt, a Brit Hadsereg elutasította. Égve azonban a vágytól, hogy szolgáljon valamilyen formában, jelentkezett mentőkocsi-vezetőnek a Francia Hadseregnél. A háború eseményei azonban nem kalandos élményeket hozott számára, az átélt borzalmak mélyen felzaklatták, titkára visszaemlékezései szerint a régi Jerome elveszett a háborúban, s helyette egy megtört, keserű ember tért vissza Angliába. Komorságát fokozta, hogy 1921-ben imádott mostohalánya, Elsie is meghalt. Jerome minden bánatára az írásban keresett vigasztalást, s 1926-ra elkészült My Life and Times című önéletrajza, amelyben életéről adott helyenként mulatságos, helyenként komor, ám őszinte beszámolót.
Nem sokkal a kötet megjelenése után nejével autós túrára indult, s a visszaúton Northamptonnál rosszul lett, agyvérzést szenvedett. Kórházba szállították, de már nem tudtak rajta segíteni, s 1927. június 14-én meghalt.
Magyarul már 1897-től jelentek meg írásai a Pesti Naplóban, az Új Időkben és a Népszavában, a Három ember egy csónakban fordítását 1920-ban készítette el Zilahy Lajos.
0 Megjegyzések