Fekete Andrástól kaptam 1997 táján egy ismeretlen lelőhelyről - de feltehetően Magyarországról - származó hun bronzjelvényt.
Az öntött, s hátul egyetlen elrozsdásodott vascsapot befoglaló, kárpát-medencei bronzdíszt öt neves régésznek mutattam meg. Bakay Kornél, Vékony Gábor és Erdélyi István szerint ez egy hun (hun kori) fibula (amelynek az alakja sajátos); Bálint Csanád és Hadháziné Vaday Andrea az avar kor előtti technológia alapján III-V. századi lószerszámdísznek határozta meg (amelynek nincs pontos formai megfelelője). Valamennyien egyetértettek abban, hogy a tárgy és mélyített felirata egyidős és eredeti. A szíves segítségüket ezúton is köszönöm.
A vascsap – amelyből csak egy 2 mm-es csonk maradt meg - a legalsó „s” jel mögött van, ebből következően talán fejjel lefelé lóghatott, s csak temetéskor fordíthatták az ábrán látható helyzetbe (a tükörképszerű hun-magyar túlvilág-elképzelésnek megfelelően).
Ezen a hun jelvényen egy hárombetűs felirat alatt még egy jelkép is szerepel, amely szintén rovásjelekből („s” betűkből) áll. Bár az ilyen rövid feliratok szinte a világ bármely nyelvén megfejthetők, esetünkben a székelyek hun eredethagyománya, a székely jelformák és a feliratokat kísérő ábrázolásoknak a szöveg értelmével egyező mitológiai vonatkozásai megbízható segítséget jelentenek.
A fibula alján a hegyet ábrázoló székely „s” (sarok) rovásjel négy, egymás fölé helyezett példánya: a hegyek hegyének, a legnagyobb hegynek a szimbóluma látható. A hunok szokás szerint így jelölték az északi sarkot, a Föld - vallásos tiszteletben részesített és megszemélyesített - forgástengelyét. Többnyire csupán három halom szerepel a hasonló hun ábrázolásokon: ezek a magyar címer hármas halmának előképei
Az öntött, s hátul egyetlen elrozsdásodott vascsapot befoglaló, kárpát-medencei bronzdíszt öt neves régésznek mutattam meg. Bakay Kornél, Vékony Gábor és Erdélyi István szerint ez egy hun (hun kori) fibula (amelynek az alakja sajátos); Bálint Csanád és Hadháziné Vaday Andrea az avar kor előtti technológia alapján III-V. századi lószerszámdísznek határozta meg (amelynek nincs pontos formai megfelelője). Valamennyien egyetértettek abban, hogy a tárgy és mélyített felirata egyidős és eredeti. A szíves segítségüket ezúton is köszönöm.
A vascsap – amelyből csak egy 2 mm-es csonk maradt meg - a legalsó „s” jel mögött van, ebből következően talán fejjel lefelé lóghatott, s csak temetéskor fordíthatták az ábrán látható helyzetbe (a tükörképszerű hun-magyar túlvilág-elképzelésnek megfelelően).
Ezen a hun jelvényen egy hárombetűs felirat alatt még egy jelkép is szerepel, amely szintén rovásjelekből („s” betűkből) áll. Bár az ilyen rövid feliratok szinte a világ bármely nyelvén megfejthetők, esetünkben a székelyek hun eredethagyománya, a székely jelformák és a feliratokat kísérő ábrázolásoknak a szöveg értelmével egyező mitológiai vonatkozásai megbízható segítséget jelentenek.
A fibula alján a hegyet ábrázoló székely „s” (sarok) rovásjel négy, egymás fölé helyezett példánya: a hegyek hegyének, a legnagyobb hegynek a szimbóluma látható. A hunok szokás szerint így jelölték az északi sarkot, a Föld - vallásos tiszteletben részesített és megszemélyesített - forgástengelyét. Többnyire csupán három halom szerepel a hasonló hun ábrázolásokon: ezek a magyar címer hármas halmának előképei
0 Megjegyzések