Nyirő József szerint: A székely ház mértékadó dísze és koronája a székelykapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyében újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és Isten nevét vési rá szelid és áhítatos betüvel...
A székelykapu ácsolása, faragása és állítása a néprajzi-népművészeti vizsgálódás gazdag területévé vált.
A székelykapu ácsolása, faragása és állítása a néprajzi-népművészeti vizsgálódás gazdag területévé vált.
A székelykapuk változatai, faragványai, színei magukra terelték a szakemberek figyelmét. Míg sok más tájon módos házak előtt is jelentéktelen, jellegtelen, szokványos kapuépítmények álltak (állnak), vagy még ilyenek sem, addig a Székelyföld jó részén a szerényebb házak előtt, a falvak legeldugottabb utcáiban is egymás mellett díszes székelykapuk sorakoztak. Udvarhely vidékének egyes helyiségeiben egyaránt láthatók ma is a díszes nagy, vagy gyalogkapuk mellett, ugyanolyan szerkezetű, régi díszítményeket viselő példányok is.
A székelykapuról többen írtak rövidebb-hosszabb tanulmányokat. Egyes szerzők a tárgyi vizsgálatok alapján írták le és mutatták be a székelykaput, vagy annak változatait, mint Huszka József, Szinte Gábor, Malonyay Dezső, Kós Károly, míg mások kutatásaik kapcsán tértek ki a székelykapura, mint Orbán Balázs, Cs. Sebestyén Károly, László Ferenc, Györffy István, Vámszer Géza, Haáz Ferenc, Balogh Jolán, többen pedig az elődök közleményeire és más természetű adatokra alapozva fejtették ki nézeteiket erről az építményrol. Ide sorolom Viski Károlyt, B. Nagy Margitot, Szabó T. Attilát, Kósa Lászlót, Filep Antalt és Domanovszky Györgyöt. Általános jellegű néprajzi-népművészeti munkákból sem hiányzott a székelykapuról való hosszabb-rövidebb megemlékezés.
A megjelent írások (leírások) egyik jellemző vonása az a törekvés, amely a székelykapu eredetének megfejtésére irányult. A vélemények gyakran eltértek egymástól, ellentmondóak, sőt még a kérdést eldöntöttnek nyilvánító szerzők is "egy sereg problémát" megoldatlannak mondtak ki. (B. Nagy M. 1977. 74.) Maga Szabó T. Attila, akinek elméletét ma a legáltalánosabban fogadták el, kijelentette, hogy véleménye "... remélhetőleg... valamelyes segítséget, de egyben ösztökélést is jelent a galambbúgos nagykapu ma is álló emlékeinek kutatásában." (Szabó T. 1977. 325.) B. Nagy Margit a megoldatlan problémákat is felsorolta, majd hozzátette: "ezekre csak a tudomány mai igényeit mértékül vevő monográfia tudna válaszomi, de ehhez részletkutatások sorozatára, az anyag vidékenkénti összegyűjtésére és rendszerezésére lenne szükség."
A székelykaput érdemes tovább vizsgálni és írni róla, mert sokkal több, mint egy tudományos téma, egy elméletileg döntésre váró kérdés. Ugyanakkor nap mint nap tapasztalhatjuk azt, hogy egyre többen óhajtanak székelykaput építtetni. Allandóan gyarapodik a fafaragók száma és mindezzel párhuzamosan egyre több kérdés vetődik fel a székelykapu eredetéről, jelentéseiről, népművészeti értékéről.
A székelykapuról többen írtak rövidebb-hosszabb tanulmányokat. Egyes szerzők a tárgyi vizsgálatok alapján írták le és mutatták be a székelykaput, vagy annak változatait, mint Huszka József, Szinte Gábor, Malonyay Dezső, Kós Károly, míg mások kutatásaik kapcsán tértek ki a székelykapura, mint Orbán Balázs, Cs. Sebestyén Károly, László Ferenc, Györffy István, Vámszer Géza, Haáz Ferenc, Balogh Jolán, többen pedig az elődök közleményeire és más természetű adatokra alapozva fejtették ki nézeteiket erről az építményrol. Ide sorolom Viski Károlyt, B. Nagy Margitot, Szabó T. Attilát, Kósa Lászlót, Filep Antalt és Domanovszky Györgyöt. Általános jellegű néprajzi-népművészeti munkákból sem hiányzott a székelykapuról való hosszabb-rövidebb megemlékezés.
A megjelent írások (leírások) egyik jellemző vonása az a törekvés, amely a székelykapu eredetének megfejtésére irányult. A vélemények gyakran eltértek egymástól, ellentmondóak, sőt még a kérdést eldöntöttnek nyilvánító szerzők is "egy sereg problémát" megoldatlannak mondtak ki. (B. Nagy M. 1977. 74.) Maga Szabó T. Attila, akinek elméletét ma a legáltalánosabban fogadták el, kijelentette, hogy véleménye "... remélhetőleg... valamelyes segítséget, de egyben ösztökélést is jelent a galambbúgos nagykapu ma is álló emlékeinek kutatásában." (Szabó T. 1977. 325.) B. Nagy Margit a megoldatlan problémákat is felsorolta, majd hozzátette: "ezekre csak a tudomány mai igényeit mértékül vevő monográfia tudna válaszomi, de ehhez részletkutatások sorozatára, az anyag vidékenkénti összegyűjtésére és rendszerezésére lenne szükség."
A székelykaput érdemes tovább vizsgálni és írni róla, mert sokkal több, mint egy tudományos téma, egy elméletileg döntésre váró kérdés. Ugyanakkor nap mint nap tapasztalhatjuk azt, hogy egyre többen óhajtanak székelykaput építtetni. Allandóan gyarapodik a fafaragók száma és mindezzel párhuzamosan egyre több kérdés vetődik fel a székelykapu eredetéről, jelentéseiről, népművészeti értékéről.
0 Megjegyzések