Péceli Fáy András (Kohány, Zemplén vármegye, 1786. május 30. – Pest, 1864. július 26.) író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja.
Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.
Első könyve a Bokréta, mellyel hazájának kedveskedett (Pest, 1807.). A dalokkal, mesékkel, epigrammákkal teli füzetet Kazinczy Ferenc buzdítására adta ki, s neki is ajánlotta. 1818-ban adta ki a Friss bokrétát. Híres íróvá azonban mesegyűjteménye tette: Fáy András eredeti meséi és aforizmái (Bécs 1820.), melynek még ugyanabban az évben második, majd 1825-ben (Pesten) harmadik kiadása is megjelent. Az Ezópus, Phaedrus és La Fontaine által ihletett mesegyűjtemény – a hozzácsatolt aforizmákkal – a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára.
Hivatalos irodalmi elismerést először 1824-ben kapott: elnyerte a 400 forintos Marcibányi-féle nagyjutalmat. Az összeget a sárospataki főiskolának adományozta. 1825-ben újabb gyűjteményt adott ki: Fáy András újabb eredeti meséi és aforizmái (2. kiadása 1828-ban, lefordították németre és angolra is).
Több mint hetedfélszáz az általa írt állatmesék, parabolák, aforizmák száma, melyekbe életelveit, tanácsait, észrevételeit burkolta, nagyon sok emberi vagy nemzeti gyarlóságot és előítéletet tesz nevetségesekké. A közönség meg is értette a mesék célzásait, a korabeli példányszámok mutatják kedveltségüket. Fáy korán felismerte az idők szavát, jórészt úttörő munkát végzett, a magyar életből vett víg elbeszélés (Különös testamentom), valamint vígjáték (Régi pénzek) terén megelőzte Kisfaludy Károlyt.
Ő írta 1832-ben az első társadalmi regényt A Bélteky ház címmel (2 kötetben, Pest, 1832.), amelynek művészi szerkesztése ugyan kívánnivalót hagy maga után, és az oktató elmélkedés is elnyomja benne az elbeszélést, de egészséges szelleme, termékeny eszméi, valamint tősgyökeres magyar nyelvezete tisztes helyet jelölnek ki neki a magyar irodalom történetében.
Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.
Első könyve a Bokréta, mellyel hazájának kedveskedett (Pest, 1807.). A dalokkal, mesékkel, epigrammákkal teli füzetet Kazinczy Ferenc buzdítására adta ki, s neki is ajánlotta. 1818-ban adta ki a Friss bokrétát. Híres íróvá azonban mesegyűjteménye tette: Fáy András eredeti meséi és aforizmái (Bécs 1820.), melynek még ugyanabban az évben második, majd 1825-ben (Pesten) harmadik kiadása is megjelent. Az Ezópus, Phaedrus és La Fontaine által ihletett mesegyűjtemény – a hozzácsatolt aforizmákkal – a liberalizmus propagandája és erkölcsi példatára.
Hivatalos irodalmi elismerést először 1824-ben kapott: elnyerte a 400 forintos Marcibányi-féle nagyjutalmat. Az összeget a sárospataki főiskolának adományozta. 1825-ben újabb gyűjteményt adott ki: Fáy András újabb eredeti meséi és aforizmái (2. kiadása 1828-ban, lefordították németre és angolra is).
Több mint hetedfélszáz az általa írt állatmesék, parabolák, aforizmák száma, melyekbe életelveit, tanácsait, észrevételeit burkolta, nagyon sok emberi vagy nemzeti gyarlóságot és előítéletet tesz nevetségesekké. A közönség meg is értette a mesék célzásait, a korabeli példányszámok mutatják kedveltségüket. Fáy korán felismerte az idők szavát, jórészt úttörő munkát végzett, a magyar életből vett víg elbeszélés (Különös testamentom), valamint vígjáték (Régi pénzek) terén megelőzte Kisfaludy Károlyt.
Ő írta 1832-ben az első társadalmi regényt A Bélteky ház címmel (2 kötetben, Pest, 1832.), amelynek művészi szerkesztése ugyan kívánnivalót hagy maga után, és az oktató elmélkedés is elnyomja benne az elbeszélést, de egészséges szelleme, termékeny eszméi, valamint tősgyökeres magyar nyelvezete tisztes helyet jelölnek ki neki a magyar irodalom történetében.
0 Megjegyzések