Fél évszázadon át nem érhette csalódás a Jókai tér 4. sz. alatt levő "színházba" betérő polgárt. Szórakoztatás címén hajszálpontosan ugyanazokat az ordenáré "szellemességeket" tálalták elébe, noha a műintézet elnevezése olykor változott.

(MTI) Ám mindegy volt, minek hívták ezt a "patinás" szórakozóhelyet: Kis Komédiának, Komédia Orfeumnak, vagy Medgyaszay Színháznak, a lényeg mindig maradt. Táncban, dalban, szövegben a tömény pornográfia elevenedett meg.

Még a felszabadulás után is megdönthetetlennek látszott az útszéli humornak ez a Jókai téri fellegvára. Ekkor írták cégérül a színház homlokzatára a kitűnő képességű, méltán népszerű sanzonénekesnő, Medgyaszay Vilma nevét, hogy azután továbbra is a "Francia pezsgő" és egyéb, három felvonássá kerített egyértelmű helyzetek "nyűgözzék le" a színház törzsközönségét.

A művésznő adta a nevet, a tőkés a pénzt és utóbbi mindenhatóságát érvényesítve igyekezett "korszerűsíteni" az ízléstelen kuplék steinhardti otthonát. Időközben azonban szüntelenül zajló kultúrforradalmunk rendet csinált a Jókai-téren is. S a változás talán sehol sem olyan szembetűnő, mint itt, az alvilági múzsák e hajdani Olimposzán, ahol a megvénült orfeum helyén most a Postásszakszervezet Központi Kultúrotthona áll.

Huszonhat kocsi szemetet hordtak ki a helyiségekből az átalakítás alkalmával, ez a mennyiség azonban elenyésző ahhoz a piszokhoz képest, amelyet szellemi vonalon számoltak fel. Ám a "kézzelfogható" koszosság igen jól jellemezte azt a fajta színházvezetést, amely minden létező nyílást az évtizedek alatt felgyülemlett szeméttel tömött be. A színpad alatt, azóta felszedett nézőtéri faburkolat mélyén, ablaknyílásokban, mindenütt, ahol egy kis rés akadt, a piszok ült orgiát s az átalakítást végző munkásokat valósággal megdöbbentette a talált kacatok sokfélesége.

Még karóra is akadt, amely valamelyik részeg vendég csuklójáról kerülhetett a mélybe. Hiszen a "mindent egy helyen" orfeumi értelmezésének megfelelően az alagsorban terült el az Uhu-bár is, a pénzes "aranyifjúság" népszerű lokálja.