ANYA – Az a nő, akinek gyermeke van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ősmag(yar)-nyelv tömöríteni tudott több jelentést rövid szövegben, akár a mai magyar nyelv is. Például vegyük az Évához intézett, feltételezett első Ádámi mondatot: NÉ VAGY TE. Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősmag(yar)-nyelvi eredetű, román nyelvben rögzült feleség jelentésű szó. A NEVASTA szómegfordított alakja VENA/STA, melyben jelen van a másik ősmag(yar)-nyelvi név, az ENA, ENÉH, de a N/ÉVA, VÉ/N/A is, mely latinosan VÉNUSZ. Érdekességként: románul a lenni ige van alakja este (j/eszte), melyben szintén megjelenik az ST – SZT páros. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a v zöngétlen párjára, f hangra, az a hangot é-re váltva, a VASZból FÉSZ lesz: FÉSZek. A VASZok is FÉSZek, vac/SZ/kolódik féSZkében, SZöSZmötöl, SZedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően „fészekrakó”. NEVASTA – né vasz te, né vagy te, szülő, FÉSZekrakó, VASZokrakó ÉVA, ENA, ANA, ANYA. Az ANYAi öl az ENYhe féSZek, úgyszólván mENNYei védelem a kisbaba szemszögéből. Bár máshol írtam, itt is megjegyzem, hogy a NEVASTA szót felbontani értelmes szóelemeire, és magyarázatot adni rá csak magyar nyelven lehet! Románul csak egy szókép, egy hangcsoport, mely feleséget jelent. Minden ősmag-nyelvi eredetű, utódnyelvekbe, idegenbe szakadt szó csak magyar nyelvbe visszaágyazva, bontva nyilatkozik meg. Csak édes magyar anya-nyelvén tárja fel értelmét, titkait.