AKI FÁZIK, FÁT KERES, mégpedig azért, hogy megszüntesse a hideg érzetet. A fázik szavunk azt is közli, hogy miként teszi ezt a magyarul beszélő ember már hosszú évezredek óta. Valóban, ha fázott, fa után járkált, azaz: fát keresett. Mégpedig megfelelő és vékony száraz ágakat. Majd úgy gyújtott tüzet, hogy pudvás fatörzsbe szúrt bele ugyancsak vékony száraz ágat, azt a két tenyere között megforgatta, ezáltal dörzsölési energiát hozott létre, az pedig hamarosan meggyújtotta belül a pudvás fát, illetve vékonyra tördelt-fa-ragott forgácsot. Húsz-harminc másodperc múlva száraz faforgáccsal és száraz levéllel éghetett a tűz. Tehát aki fázott, fát keresett és ezen a módon teremtett magának meleget. Így aztán már nem fázott, melegedett és főzött is, ha már „kifőzte”, hogy mi legyen az ebéd vagy a vacsora. Az volt a fő dolog, hogy a fázás nemcsak jelzés volt, hanem tevékenység is lett, amikor fázott, azaz fa után járt. Így a „fő” dolog, az életben maradás valóban a fej, a fő dolga lett. Főtt is feje olyan helyeken, ahol nem volt fa. Lám, valójában ott nem is „fázhatott”. De ha azt mondták, most aztán fő a feje, nem azt értették alatta, hogy fortyog, hanem abban a helyzetben a fő volt, a legfőbb, a legfontosabb a feje, azt kellett fejként használnia!Annyi e néhány sorból is érződik, hogy a magyar nyelvben nem véletlenül jelentik azt a szavaink, amit jelentenek. Oka van az okoskodásnak. Nyelvünk aztán az ősi, valós tapasztalatok sokaságát beépítette és beépíti a szókincsünkbe, amely tényleges szókinccsé vált az elmúlt tíz meg tíz vagy éppen százezer esztendőkben. S ahogy épült, egyre épebb lett! És teljesebb ez az épség.Ősi tudást rejt, amit mi már nem is veszünk észre, noha még használjuk. Ezeken az oldalakon – többek között – ilyen és hasonló példákkal mutatjuk be, ha csak lehet játékos komolysággal, hogy nyelvünk alapja a logika és a számtan. Valamint az is földereng bennünk, hogy bár sokat tanulunk és számot tevő a tudásunk, ősi, jelentős kérdéseket meg sem tudunk fogalmazni, magyarán szólva megmagyarázni, értelmezni a magyar nyelv segítsége nélkül. Nemcsak értékes és páratlan kincsünk a nyelvünk, hanem meghatározó képességünk! Ezért van az is, hogy a magyar nem értelmez, hanem amikor magyarán mond valamit, akkor magyaroz, azaz megmagyaráz. Ez nyelvünk titkainak egyik fontos és alapvető magyarázata. Magyarán mondom, hogy értsék, vagy ha nem értik, bizony megismerhetik a magyarok istenét! Azaz a Halotti Beszéd talán lassan ezeréves szövegéből az ott található „ig”, illetve „igg” szavunkat, amik „egyet” jelentenek. Ha azt mondja a magyar – valójában ragozva, képezve az ig-et – akkor nem más közöl az „egy” szóval, mint egyetértést. Ezt igenlésnek is nevezzük. Már itt láthatjuk, hogy a nyelv, a szavak jelentése, mennyire a számtanhoz tartozik!
Folytatjuk