Fehér Klára Nemes Lászlóné (Újpest, 1919. május 21. – Budapest, 1996. szeptember 11.) magyar író, újságíró. Nemes László író felesége.
Riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte pályáját. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt (humoreszk, vígjáték). Humora és mély emberismerete tették népszerűvé.
"A ruhám gyönyörűen kivasalva az ágyamon. Előtte egy pár gyönyörű, magas sarkú rózsaszínű báli cipő. Már kipróbáltam, tudok benne táncolni. A seprűnyelet szorítottam magamhoz, és keringőztem vele. "Bolond vagy" - mondta anyu, de nevetett. És kölcsönkaptam anyu legszebb selyemharisnyáját is. Ezzel van egy kis baj, ugyanis titokban felpróbáltam, és titokban leszaladt rajta egy szem. De gondos tanulmányozás után úgy találom, hogy a tüllruha nagyszerűen takarja a harisnya hiányosságait. Anyu meg volna botránkozva, hogyha tudná, hogy hibás harisnyában megyek el, de nem említem neki, minek izgassam?
Különben is a tüllruha földig ér, csak nem képzeli, hogy úgy fogom a szoknyámat emelgetni, hogy valaki a harisnyámat megláthassa...
A hajcsavarás is egész jól sikerült, és a körmömet fél óráig keféltem. Nem tudom, veletek hogy van, de én minden reggel rendesen kefélem a körmömet, és délre olyan, de olyan, mintha krumplit szedtem volna három hold krumpliföldről, puszta kézzel kikaparva.
Hat órára várom Lacit. Máskor semmire sincs időm, most csak lézengek, tengek-lengek, nem akar menni az óramutató. Úgy beszéltük meg anyuval, hogy ha Laci jön, leülteti a másik szobában, én gyorsan felöltözöm, "de ne hamarább - intett anyu -, mert összegyűröd-koszolod magad, mint egy kismalac". És amikor elkészültem, egyszerre csak kilépek az ajtón, rózsaszínű tüllruhában... Ó, gyere, söprűnyél, gyakoroljunk egy kicsit..."
Különben is a tüllruha földig ér, csak nem képzeli, hogy úgy fogom a szoknyámat emelgetni, hogy valaki a harisnyámat megláthassa...
A hajcsavarás is egész jól sikerült, és a körmömet fél óráig keféltem. Nem tudom, veletek hogy van, de én minden reggel rendesen kefélem a körmömet, és délre olyan, de olyan, mintha krumplit szedtem volna három hold krumpliföldről, puszta kézzel kikaparva.
Hat órára várom Lacit. Máskor semmire sincs időm, most csak lézengek, tengek-lengek, nem akar menni az óramutató. Úgy beszéltük meg anyuval, hogy ha Laci jön, leülteti a másik szobában, én gyorsan felöltözöm, "de ne hamarább - intett anyu -, mert összegyűröd-koszolod magad, mint egy kismalac". És amikor elkészültem, egyszerre csak kilépek az ajtón, rózsaszínű tüllruhában... Ó, gyere, söprűnyél, gyakoroljunk egy kicsit..."
0 Megjegyzések