Emese a magyar mitológia szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése: anyácska. A szó a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik.

Emese álma

Az Emese álma – eredetét, tipológiai jellegzetességeit és talán első feljegyzését tekintve is – egyike a legkorábbi magyar mondáknak. Álmos fejedelem származásáról szól, keletkezését 860–870 körülre, de mindenképpen 820 és 997 (Álmos születése és a kereszténység felvétele) közé teszik.

A monda nemcsak pogány, kereszténység előtti, hanem kimondottan archaikus jellegű. Mint az Árpádok eredetmondája, évszázadok múltán is feltétlen hitellel bírt, így kerülhetett be a Képes krónikába. Az első írásos változat keletkezésének ideje nem tisztázott, az azonban igazolt, hogy az Anonymus által feljegyzett és a Képes krónika által tartalmazott szöveg is egy régebbi közös forrásra támaszkodik.

Emese, aki a turulmadártól esett teherbe, Ögyek (Ügek) vezér felesége, Álmos vezér anyja. A monda szerint a turulmadár álmot bocsátott rá, amiben Emese méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét hazájából, Levédiából, s utódai dicső királyok lesznek. (Az eredetmonda egy másik magyarázata szerint Emese álmában a turultól esett teherbe.)