Meg kellett szakítani egy Kentben készült bronzkori hajó másolatának első útját, mert a vízi jármű nem maradt a vízfelszínen. A hajót emelődaru segítségével hálóban óvatosan bocsátották a vízre, de rögtön megtelt vízzel. A vízre bocsátás idején senki sem tartózkodott a hajóban. Miután a kísérlet nem sikerült, ahelyett inkább névadó ünnepséget tartottak.

A hajó egy Doverben 1992-ben talált eredeti bronzkori jármű felére kicsinyített másolata, amit most kifoltoznak, és újra megpróbálják vízre bocsátani. A Boat 1550 BC elkészítése az első fejezete a canterburyi Christ Chruch Egyetem hároméves programjának. A hajómásolat az egyik központi darabja lesz a június 30-án a nyugat-franciaországi Boulogne-sur-Merben nyíló kiállításnak. Decemberben Belgiumba szállítják és 2013 júliusában tér vissza Doverbe. Az eredeti 3500 éves hajóra canterburyi régészek a doveri múzeum közelében találtak rá egy ásatáson.

A programot az Európai Unió is támogatja, és hét brit, francia és belgiumi partnerintézmény vesz részt benne.

A doveri bronzkori hajó:

1992-ben Dover belterületén nagyszabású építkezés folyt, ahol két régész is dolgozott - az angol szabályozás szerint ilyen mértékű építkezéseknél megfigyelőként jelen kell lennie régészeknek, főleg ha dokumentált lelőhelyen vagy ezekben gazdag területen történik a munka. Hogy a nevüket is megemlítsem: Keith Parfitt, a Canterbury Archaeological Trust projectigazgatója és Dr. Martin Bates, a Geoarchaeological Service Facility (G.S.F.)-től.

1992. szeptember 28-án egy szokatlanul mély munkagödörben (6 m) dolgoztak, Dover középkori városfala és egy római kori kikötőfal közelében. Éppen ebédidő volt, a munkagépek leálltak, mikor Keith Partfitt észrevett egy kiálló fadarabot. Azonnal leállították a munkálatokat és megtervezték a terület feltárását.

Több dolog miatt is gyorsan kellett elvégezni a tervezett munkálatokat: a feltárt hajótestet minél előbb ki kell emelni és konzerválni, mielőtt jelentős állagromlás történne, a másik pedig az építkezés folytatása (igen, kérem, itt is hajtja a tatár a szakembereket ilyen esetekben).

A régészek segítségére voltak a helyi amatőr régészeti társaságok önkéntesei, a P&O Ferries munkatársai és a kikötői dolgozók. Ez utóbbi csapat nagyméretű víztartályt épített, amibe elhelyezhették ideiglenesen a kiemelt hajótestet. Itt ismét egy kritikus ponthoz érkeztek a szakemberek, hiszen nagy mélységből 9,5 méternyi, 3500 éves fa hajótestet kellett volna sérülésmentesen kiemelni. Hogyan lehetséges ezt véghezvinni a lehető legkisebb kockázattal? Egy a témában jártas régész azt javasolta, hogy vágják szét, mert csak úgy lehet biztonsággal kiemelni a szokatlan terepről.

A város lakói közben a drótkerítésen túlról figyelték a történéseket, hogy minden mozzanatát nyomon követhessék ennek a rendkívüli ásatásnak, képernyőre vetítették a lent folyó munkálatokat, amit videokamerával is rögzítettek.

Több okból is nehezített munka folyt odalent: a hat méter mély és kb. 5x5 méteres, nedves munkagödörben folyamatosan ment a szivattyú - ennek borzasztó erős hangja van -, tevékenykedett lent a hajótesten legalább két ember, ott volt ezenkívül a fényképész/videós és az, aki rajzokat készített a pontos elhelyezkedésről, ráadásul, mint fentebb említettem, szorította az idő is őket.

A kiemelési fázisban a szétdarabolt hajótest darabjait becsomagolták buborékfóliába, majd kívül-belül kifújták poliuretán-habbal a forma megtartása végett. A felszínen végül a habot leválasztották, kicsomagolták, majd az előkészített tartályba helyezték a darabokat.

A hajó konzerválási munkálataival 1998-ban végeztek, amikor kiállíthatták a Doveri Múzeumban, ahol a mai napig látható.

Miért olyan nagy jelentőségű ez a lelet?

Elsősorban azért, mert ahogy a képen látszik, fantasztikus épségben megmaradtak azok a részletek, amikből könnyen rekonstruálható, milyen jellegű tengerjáró hajókat építettek Kr. e. 1500 körül Anglia déli részén. Másrészt pedig azért, mert ez a hajólelet új távlatokat nyitott meg a bronzkori famegmunkálás és tengerjárás tökéletesebb megismerésében.

Egyéb érdekességek

A feltárt hajótest 9,5 méter hosszú, ez az eredeti törzsnek kb. a 2/3-ad része. A hajó többi részének feltárása, kiemelése akkori árak szerint 2 millió angol fontba került volna, méghozzá azért, mert a további kutatáshoz egy ház alatt kellett volna megbontani a talajréteget, ami viszont regisztrált történelmi emlék, azaz műemléképület volt, mert pár évvel ezelőtt leégett. Utólagos kibontásra már nem kerülhet sor, mert a tovább folyó építkezési munkálatok miatt a föld alatt maradt hajótest már korántsem lenne olyan jó állapotban, mint a kiemelt és rekonstruált darab.

Érdekes momentum még, hogy Keith Parfitt, aki a hajó egy darabját meglátta és leállította a további munkálatokat, a doveri munkája megkezdése előtt olvasott pont egy könyvet a bronzkori hajóleletek feltárásáról, és így alig mert hinni a szemének, mikor hasonlót fedezett fel egy hat méter mély munkagödörben.
forrás: hirado.hu/atmenetiallapot.freeblog.hu