A szívek szikárak lettek, mint tavaszi esőt sosem látott rögök, az agyagos komor talajban. Az egek kárpitján elterülő rózsaország volt a lélek boltozata.
Piros pamacsok a fehér habtengerben elterülő zöld úton. Az úton mely csak keletre néz, s melyet csak az arra nyitott lélek láthat. Ott terült el a lélek rózsa-országa.
Rózsa ország (lélek ország) királya atillás, ködmönös délceg dalia, aki uralta a büszke felhő földeket. Az ő országa volt Napkelet tartó-oszlopa, s melynek lakói vigyáztak hitre, tisztességre.
Odafentről még régen, Isten egy lelket küldött, hogy arája legyen Csabának, aki uralta ezt a kék sávok közt elterülő, bíbor-gyapot zöld mezőt.
Molnos Zoltán festménye - Csaba Királyfi