 |
A maiaknál tízszer nagyobb bolhaszerű rovarok keserítették meg a dinoszauruszok életét - fedezték fel kínai kutatók, akik az őskori vérszívókról a Current Biology című folyóiratban jelentették meg tanulmányukat.
A vérszívók két fajának, a Pseudopulex jurassicusnak és a Pseudopulex
magnusnak a fosszíliái Kínában, Belső-Mongóliában kerültek elő -
olvasható a tanulmányt ismertető LiveScience
(http://www.livescience.com) és a PhysOrg (http://www.physorg.com)
tudományos hírportálon.
A rovaroknak a jelenkori bolhákkal ellentétben "ellapított" testük volt, mint a poloskának vagy a kullancsnak, és "karmokkal" rendelkeztek, amelyek elég hosszúak voltak ahhoz, hogy a gazdaállat szőrzetébe, tollazatába megkapaszkodjanak.
A kisebbik vérszívó, a Pseudopulex jurassicus a jura korban, mintegy 165 millió évvel ezelőtt élt, hossza a csápok nélkül elérte a 17 millimétert. Szúró-szívó szájszerve 3,4 milliméteres volt, vagyis kétszer hosszabb, mint a rovar feje. A Pseudopulex magnus 125 millió évvel ezelőtt, a kora kréta időszakban élt, hossza 22,8 milliméter volt, a szájszerve pedig 5,2 milliméteres.
A rovarok hosszú, recézett szájszerve képes volt viszonylag nagy testű állatok, például tollas dinoszauruszok és pteroszauruszok vastag bőrén áthatolni, és harapásuk meglehetősen fájdalmas lehetett. Ugyanakkor nem rendelkeztek úgynevezett ugrólábakkal, mint a jelenkori bolhák, amelyek testhosszuknál 50-100-szor nagyobb távolságot képesek áthidalni - így nehezebben menekülhettek el a gazdaállat haragjától.
George Poinar, az Oregoni Állami Egyetem professor emeritusa szerint, aki kommentárt írt a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmányhoz, előfordulhat, hogy a Pseudopulex jurassicus és a Pseudopulex magnus a modernkori bolhák őse, de nagyobb a valószínűsége, hogy az élősködő rovarok különálló, mára kihalt ágához tartoztak.
"Ezek az igen jó állapotban fennmaradt fosszíliák betekintést nyújtanak abba, hogy milyen lehetett az élet az igen távoli múltban, a jura és a kréta korban" - emelte ki Poinar, aki eddig fiatalabb, "mindössze" 40-50 millió éves, borostyánban megőrződött rovarok fosszíliáit tanulmányozta.
A rovaroknak a jelenkori bolhákkal ellentétben "ellapított" testük volt, mint a poloskának vagy a kullancsnak, és "karmokkal" rendelkeztek, amelyek elég hosszúak voltak ahhoz, hogy a gazdaállat szőrzetébe, tollazatába megkapaszkodjanak.
A kisebbik vérszívó, a Pseudopulex jurassicus a jura korban, mintegy 165 millió évvel ezelőtt élt, hossza a csápok nélkül elérte a 17 millimétert. Szúró-szívó szájszerve 3,4 milliméteres volt, vagyis kétszer hosszabb, mint a rovar feje. A Pseudopulex magnus 125 millió évvel ezelőtt, a kora kréta időszakban élt, hossza 22,8 milliméter volt, a szájszerve pedig 5,2 milliméteres.
A rovarok hosszú, recézett szájszerve képes volt viszonylag nagy testű állatok, például tollas dinoszauruszok és pteroszauruszok vastag bőrén áthatolni, és harapásuk meglehetősen fájdalmas lehetett. Ugyanakkor nem rendelkeztek úgynevezett ugrólábakkal, mint a jelenkori bolhák, amelyek testhosszuknál 50-100-szor nagyobb távolságot képesek áthidalni - így nehezebben menekülhettek el a gazdaállat haragjától.
George Poinar, az Oregoni Állami Egyetem professor emeritusa szerint, aki kommentárt írt a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmányhoz, előfordulhat, hogy a Pseudopulex jurassicus és a Pseudopulex magnus a modernkori bolhák őse, de nagyobb a valószínűsége, hogy az élősködő rovarok különálló, mára kihalt ágához tartoztak.
"Ezek az igen jó állapotban fennmaradt fosszíliák betekintést nyújtanak abba, hogy milyen lehetett az élet az igen távoli múltban, a jura és a kréta korban" - emelte ki Poinar, aki eddig fiatalabb, "mindössze" 40-50 millió éves, borostyánban megőrződött rovarok fosszíliáit tanulmányozta.
Forrás: MTI /vjm.hu
