Gyarmati és kékkői báró Balassi Bálint (eredetileg Balassa; Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom-Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költő. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.
Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Apja gyarmati Balassa János (Balassa Menyhért báró és Balassa Imre erdélyi vajda testvére), aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja Lekcsei Sulyok Anna, Dobó István és Bocskai György sógornője. A Balassa család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sulyok Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Sulyok Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Felmenői között apai nagyanyja Perényi Orsolya, Perényi István leánya, Perényi Péter koronaőr és erdélyi vajda nagynénje.
A költő szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot. Bálintnak 1563-ban egy öccse is született, Ferenc.
A költő szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot. Bálintnak 1563-ban egy öccse is született, Ferenc.
Az ifjú Bálintnak egy esztendeig Bornemisza Péter volt a nevelője, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. Valószínűleg ő keltette fel a költői hajlandóságot is benne. 1565 őszétől, apja kereskedelmi kapcsolatai révén, három-négy esztendőre Nürnbergbe került, ahol, mint magántanuló, középszintű iskolát végezhetett. Az egyetemre járás azonban kimaradt az életéből, mert apját 1569 őszén Pozsonyban, hamis vádak miatt fogságba vetették. Balassi János 1570 tavaszán, kalandos módon megszökött a fogságból, s családjával együtt délnyugat Lengyelországba menekült. Ott 1572 nyaráig, a Krosno melletti Kamieniec várában éltek, amelyet nagy összegért vettek zálogba egy lengyel főúri családtól. Az ifjú Bálint itt fordította németből, „szerelmes szüléinek háborúságokban való vigasztalására”, a Beteg lelkeknek való füves kertecskét, egy lutheránus prédikátor könyvét, amelyet 1572-ben, Krakkóban kinyomtattak. E fordítás néhány helye azt igazolja, hogy Balassi ekkor már zwinglianus nézeteket vallott az úrvacsora kérdésében, az-az családjával együtt a helvét reformáció hívévé vált. Ugyanezen évben apja kegyelmet nyert. A 18. esztendejében járó Bálint, fergeteges juhásztáncával aratott sikert Rudolf pozsonyi koronázásán. 1573-ban anyja halálát gyászolta.
1575 nyarán a törökök elfoglalták a Balassiak Nógrád vármegyében fekvő várait, Kékkőt és Divényt, valamint a hozzájuk tartozó birtokokat. Ugyanekkor, az időközben zászlósúrrá kinevezett Balassi János, hogy udvarhűségét bizonyítsa, a Báthory István elleni lázadók közé küldte fiát, akit már Erdély határánál elfogtak a fejedelem emberei. Báthory az ifjút gyulafehérvári udvarában tartotta, majd 1576 tavaszán, lengyel királlyá való megválasztásakor, magával vitte Krakkóba. Itt Balassi egy esztendőn át részese lehetett az udvari életnek. Már éppen haza készült, amikor apja 1576. május 6-án Vágbesztercén meghalt. Visszatérve hazájába, lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, a Tátra aljában fekvő Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. Talán ő volt a szerzője az Euryalus és Lucretia című széphistóriának, amely reá nézve kulcstörténet, és amely 1577-ben, a sárospataki várúr rózsalugasai alatt, a Gombos-kertben készült, mégpedig Aeneas Sylvius Piccolomini (a későbbi II. Piusz pápa) antik példákat követő, erotikus novellája alapján. Ekkoriban még felhőtlen volt a kapcsolata unokabátyjával és egyben gyámjával, Balassa Andrással, akivel egy évtizeddel később, mint kevély ellenségével perlekedett a véglesújvári örökség és Liptóújvár birtoklása ügyében.
Házassági szándékkal több hajadonnak udvarolt, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket írt. Ezek a kor divatos dallamaira szerzett, az udvari szerelem normáit követő, sőt a petrarkizmus és a neoplatonizmus néhány elemét is felvillantó versek, amelyek között a magyar virágének-frazeológia is helyet kap. Ám 1578 táján újra találkozott Losonczy Annával, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és belészeretett. Anna ekkor Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége, akinek kedvéért Balassi már egész verssorozatot írt. Az asszony egy ideig viszonozta a költő érzelmeit, aki talán azért, hogy szerelme közelében lehessen, s egyúttal vitézi hírnevet is szerezhessen, egri szolgálatra jelentkezett. Csakhogy Anna épp ekkor kényszerült elhagyni a várost, hogy bánná kinevezett férjét Horvátországba kövesse. Balassi immár azért folyamodott a haditanácshoz, hogy Eger helyett Lengyelországba mehessen, ám óhaját elutasították. Így aztán ötven lovas kapitányaként, 1579 nyarától 1582 őszéig, Anna távollétében élte féktelenségektől és kicsapongásoktól sem mentes vitézi életét a híres végvárban. Több sikeres portyán és vásárütésen vett részt.
1575 nyarán a törökök elfoglalták a Balassiak Nógrád vármegyében fekvő várait, Kékkőt és Divényt, valamint a hozzájuk tartozó birtokokat. Ugyanekkor, az időközben zászlósúrrá kinevezett Balassi János, hogy udvarhűségét bizonyítsa, a Báthory István elleni lázadók közé küldte fiát, akit már Erdély határánál elfogtak a fejedelem emberei. Báthory az ifjút gyulafehérvári udvarában tartotta, majd 1576 tavaszán, lengyel királlyá való megválasztásakor, magával vitte Krakkóba. Itt Balassi egy esztendőn át részese lehetett az udvari életnek. Már éppen haza készült, amikor apja 1576. május 6-án Vágbesztercén meghalt. Visszatérve hazájába, lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, a Tátra aljában fekvő Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. Talán ő volt a szerzője az Euryalus és Lucretia című széphistóriának, amely reá nézve kulcstörténet, és amely 1577-ben, a sárospataki várúr rózsalugasai alatt, a Gombos-kertben készült, mégpedig Aeneas Sylvius Piccolomini (a későbbi II. Piusz pápa) antik példákat követő, erotikus novellája alapján. Ekkoriban még felhőtlen volt a kapcsolata unokabátyjával és egyben gyámjával, Balassa Andrással, akivel egy évtizeddel később, mint kevély ellenségével perlekedett a véglesújvári örökség és Liptóújvár birtoklása ügyében.
Házassági szándékkal több hajadonnak udvarolt, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket írt. Ezek a kor divatos dallamaira szerzett, az udvari szerelem normáit követő, sőt a petrarkizmus és a neoplatonizmus néhány elemét is felvillantó versek, amelyek között a magyar virágének-frazeológia is helyet kap. Ám 1578 táján újra találkozott Losonczy Annával, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és belészeretett. Anna ekkor Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége, akinek kedvéért Balassi már egész verssorozatot írt. Az asszony egy ideig viszonozta a költő érzelmeit, aki talán azért, hogy szerelme közelében lehessen, s egyúttal vitézi hírnevet is szerezhessen, egri szolgálatra jelentkezett. Csakhogy Anna épp ekkor kényszerült elhagyni a várost, hogy bánná kinevezett férjét Horvátországba kövesse. Balassi immár azért folyamodott a haditanácshoz, hogy Eger helyett Lengyelországba mehessen, ám óhaját elutasították. Így aztán ötven lovas kapitányaként, 1579 nyarától 1582 őszéig, Anna távollétében élte féktelenségektől és kicsapongásoktól sem mentes vitézi életét a híres végvárban. Több sikeres portyán és vásárütésen vett részt.
0 Megjegyzések