Az Európai Unió felé vezető rögös úton érdekes kompromisszumot készül megkötni a délszláv állam kormánya. Úgy tűnik, végre valóra válik a legnagyobb ellenzéki erők régi vágya, és sor kerülhet az ország nemzeti szimbólumainak módosítására. Zavaros nemzeti és nyelvi identitás politikai manőverekkel megfűszerezve: kihez tartozik a himnusz?

"Míg a lovćeni gondolatunknak/Összetartásunk ad szárnyat/Büszke lesz, dicsőséges lesz/Kedves hazánk. Hullámaink folyója fogja/Két tengerbe ugorva/Hang fogja óceánhoz vinni/Hogy Montenegró örök." A fenti sorok a montenegrói nemzeti himnusz harmadik és negyedik versszakaiban szerepelnek és már jó ideje szúrják sokak szemét. Nem a szöveg emelkedett hangvételével, vagy hazafiasságával akad probléma, hanem annak szerzőjével Sekula Drljevićtyel, aki a második világháború alatt kiszolgálta az olasz megszállókat és elvakult szerb gyűlöletéről is híressé vált.

Nem véletlen, hogy a mai montenegrói himnusz már 2004-es bevezetése óta kritikák középpontjában áll, elsősorban a magukat szerb etnikumúaknak vallókat képviselő Montenegrói Szocialista Néppárt (SNP CG) és az Új Szerb Demokrácia (NSD) követelik a himnusz szövegének megváltoztatását, vagy legalább Drljević által írt részeinek elhagyását. Maga a dal egyébként az "Ó, fényes májusi hajnal" kezdetű ének, mely a 19. században keletkezett és az idők során sokan, például Drljević, és sokféleképpen módosították szövegét, a mai verzióból például jobbnak látták kihagyni a régi, muszlimok lemészárlásáról szóló részt.

A legnagyobb parlamenti ellenzéki pártok szerepében az SNP CG és az NSD most úgy tűnik némileg váratlan kormányzati segítséget kap a himnusz újabb átalakításhoz. A kabinet homlokterében ugyanis mostanság semmi sem fontosabb az idei esztendő júniusánál, mikor is eldől, hogy az EU megkezdi-e a csatlakozási tárgyalásokat Montenegróval. Stefan Füle bővítési biztos nem rég kimondottan pozitívan értékelte Podgorica eddigi eredményeit és reményének adott hangot, miszerint nyárig az Európai Bizottság minden kérésének eleget tesz az ország. További előrelépésre van szükség azonban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcban, ehhez pedig még fontos, az alkotmányt is érintő módosításokat kell véghezvinni az igazságszolgáltatás terén.

Csakhogy ehhez 2/3-os többségre van szükség a parlamentben, ezt pedig a többségi Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) és Igor Lukšić kormányfő csak az ellenzék segítségével tudják elérni. Valószínű, hogy a kabinet számára a himnusz kérdése megfelelő szimbolikus témának tűnik, mely által a szerb érzelmű pártok lekenyerezhetővé válhatnak. Ennek nyomán a héten a DPS pártközi megbeszéléseket kezdeményezett, melyek során felmerült a 2004 óta hivatalos és a 2007-es alkotmány által rögzített nemzeti lobogó lecserélése is, illetve a hagyományosan szláv kék-fehér-piros színek felvétele.

Az SNP CG és az NSD azonban egy olyan témával is előhozakodott, mely eddig is fontos törésvonalat képzett Montenegróban. Az ellenzék szeretné ugyanis a szerbet is elfogadtatni, mint az alkotmány által hivatalosan elismert nyelvet. A Goran Danilović, a DPS egy képviselője, ezt élesen elutasította, hiszen pártjának álláspontja szerint a polgári Montenegró eszménye omlana össze, amennyiben egy nyelvi kisebbség nyelve hivatalossá válna.

Már eleve az is kétséges persze, hogy ez a nézet mennyire számít szalonképesnek egy, az EU-ba vágyó államban, de Montenegró esetében a nyelv és nemzetiség meghatározása különösen problémás. A crnagorác ugyanis egy délszláv stokáv nyelvjárás, mely lényegében teljesen megegyezik a szerbbel. A független irodalmi nyelv megteremtésének igénye is csak pár évtizedes múltra tekint vissza és a folyamat még ma is tart (2009-ben két új betűt kapott a montenegrói ábécé, az első hivatalos nyelvtant csak 2010-ben fogadták el stb.), bár a szerbtől való leválás jegyében egyre gyorsabb ütemben szorul háttérbe a cirill betűs írásmód a latin javára.

A legutóbbi, 2011-es népszámlás alapján a lakosság 44 százaléka vallja magát montenegróinak, míg közel 30 százaléka szerbnek, az arány viszont 43-37 a szerbek javára, ha az anyanyelvet vesszük figyelembe. Az adatokból világosan kiolvasható, hogy az ország jelentős része kettős identitással bír. Ehhez képest a nyelvkérdés politikai célokra történő felhasználása mindennapos, elég csak a hivatalos nyelv, az oktatás és az állampolgárság (csak a legritkább esetben engedélyezett a kettős állampolgárság) ügyeire gondolni.

Montenegró himnuszának, de főleg nyelvének kérdése jól példázza azt, hogy a Balkánon milyen összetett problémát jelent a nemzet-etnikum-nyelv (más helyeken vallás is) összefonódása vagy éppen szétválása, és az eltérő identitások kezelése. A montenegrói nacionalizmus feléledését sokan politikai érdekek kreálmányának tartják és vitathatatlan, hogy bizonyos múltbéli mesterséges beavatkozások nélkül nehéz lenne például nyelvkérdésről beszélni. A helyzet képlékenységét jól jelzi, hogy a máskor sérthetetlennek tűnő szimbólumok, mint a zászló vagy a himnusz, is könnyen politikai játszmák szereplőivé válhatnak.
Molnár Tamás