A történelem folyamán a gyengébbik nem, felhasználva belső és külső adottságait, nem egy esetben rendkívül nagy befolyást tudott gyakorolni a főként férfiak által dominált politikára, de akár a háborúk menetére is. Theodóra bizánci császárné a világ akkori legnagyobb birodalmának, a Kelet-Római Birodalom első emberének volt a felesége és egyben támasza. De ott van Madame Du Barry vagy Nell Gwyn esete, akik a francia, illetve az angol udvarba kerülve borzolták fel a „tisztes udvariak” kedélyeit, az erotikus távol-keleti táncok avatott szakértője, Mata Hari pedig az első világháborúban kémkedett a németeknek.

Aszpászia
A Milétoszon született Aszpászia (i.e. 480-400) leginkább arról híres (vagy inkább hírhedt), hogy hatalmas befolyással rendelkezett az athéni városállam egyik legfőbb politikai vezetője, Periklész felett. Életének pontos részleteiről azonban sajnos nagyon keveset tudunk. Annyi azonban bizonyos, hogy felnőttként már Athénban élt, és Periklész révén beleszólhatott az athéni napi politikába. Platón, Arisztophanész, Xenophón és más szerzők is megemlítik munkáikban.

Az ókori írók szerint Aszpászia egy bordély fenntartója és maga is kéjnő volt, bár ezeket a beszámolókat a történészek közül sokan vitatják, arra hivatkozva, hogy a legtöbb történetírónak érdeke volt Periklész besározása. Egyes kutatók megkérdőjelezik a történeti hagyományt, miszerint Aszpászia hetéra vagy kurtizán lett volna, és úgy gondolják, hogy valójában az athéni államférfi törvényes felesége lehetett a hölgy. Aszpásziának született egy fia Periklésztől, aki később a görög város katonai vezetője lett, majd az arginusae-i csatát követően kivégezték. A hagyomány szerint Periklész halála után egy másik athéni politikai vezető, Lüsziklész szeretőjévé vált.

Theodóra
A császárné életének korai szakaszáról nincsenek megbízható forrásaink. Caesariai Prokopiosz szerint Cipruson született, s gyermekkorától Konstantinápolyban élt, valószínűleg színésznő lehetett. A későbbi Justinianus császár (527-565) beleszeretett Theodórába, s megkérte nagybátyját, az akkor hatalmon lévő Justinus császárt, hogy feleségül vehesse. Az uralkodó támogatta az ötletet, azonban a rabszolgalányként született felesége, Euphemia Lupicina ellenezte, mondván, törvény írja elő, hogy magas rangúak nem vehetnek el kurtizánokat, hetérákat és színésznőket.

Végül Theodóra elérte célját, s az 527-ben császárrá emelkedő Justinianus felesége lett. Theodóra sokak szerint Bizánc legbefolyásosabb császárnéja volt, férje később társcsászárnévá is emelte. Nemcsak a politikába szólt bele, hanem férje betegsége idején az uralkodóellenes összeesküvés leverése is az ő nevéhez fűződik. A pletykák szerint rendkívül szeretett házasságokat szervezni. Justinianus szerette kotnyeles feleségét, 548-ban bekövetkezett halálát az uralkodó nagyon meggyászolta. A Theodora magyar ásványvíz is az ő nevét viseli, mivel a hagyomány szerint a pannóniai víz volt az egyik kedvence frissítője.

Nell Gwyn
Eleanor „Nell” Gwyn (néhány helyen: Gwynne) Anglia zűrzavaros évében, az I. Károly kivégzését követő évben (1650) született. Már gyermekkorában megtapasztalta az élet árnyékos oldalát. A családot apjuk elhagyta, így anyjával és testvéreivel Drury Lane-be, a "prostituáltak fővárosába" költöztek. A családi „szakmát” folytatva már gyermekként prostituáltnak állt, majd bájait és a népszerű színészek kéjvágyát felhasználva 13 évesen színész lett. A rendkívüli színészi tehetségekkel megáldott lányra a Franciaországból frissen hazatért, a színházért és a színésznőkért bolonduló II. Károly király is felfigyelt.

Az 1660-as évektől a király ágyasa, szókimondó őszintesége miatt később barátja lett. II. Károlynak két gyermeke is született az egyszerű származását sosem titkoló, mindig vidám és tréfálkozós Nellytől. Samuel Pepys angol politikus és író mindig „szép és szellemes Nell”-ként említi műveiben a kurtizánt, akire úgy tekint, mint a restaurált Anglia szellemének élő megtestesülése. A király halálos ágyát a későbbi II. Jakab király miatt nem látogathatta, s temetésére sem mehetett el. A vonzó teremtés végül 37 éves korában, 1687-ben szívelégtelenség következtében halt meg.

Madame du Barry
Leánykori nevén Marie-Jeanne Bécu Vaubernier Franciaország észak-keleti régiójában, Lotaringiában látta meg a napvilágot egy ferences rendi szerzetes lányaként 1743-ban. A szegény varrónő édesanyjának gazdag szeretője felkarolta a szegény családot, s Párizsba vitte. A már-már luxuskörülmények között tartott, igen szemrevaló Marie-Jeanne-re egy párizsi arisztokrata figyelt fel, s 1768-ban bátyjával, Comte Guillaume du Barry-vel házasította össze.

Természetesen du Barry gróf tette nem volt teljesen érdek nélküli. Az volt a terve, hogy francia udvarba bejuttatja a gyönyörű grófnét, aki az éppen szeretőjét és egyben jó barátját, Madame Pompadour halálát sirató XV. Lajos legfőbb támaszává válna. A gróf sógornője által szeretett volna nagyobb befolyást elérni az öregedő királynál. Terve sikerült, bár a felkapaszkodott leányt nem nézték jó szemmel Versaillesban. Az uralkodó halála után Madame du Barry kénytelen volt otthagyni az udvart. Csak 1793-ban tért vissza a fővárosba, ahol a jakobinusok kivégezték.

Mata Hari
Eredeti nevén Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle egy kalapüzletet működtető kohász leányaként született 1876-ban a Frízföldön. Élete első felében folyamatosan költözködött. A hágai nagybátyjánál történő tartózkodása idején ismerkedett meg későbbi férjével, a skót származású Rudolf MacLeoddal, akivel a kelet-indiai holland gyarmatra költöztek. Házasságuk hamarosan tönkrement, miközben Jáván Mata Hari színésznek állt. Később Párizsban táncosnőként és kurtizánként tűnt fel: lenge öltözetében a Távol-Keleten tanult egzotikus táncokat lejtett a nagyérdemű előtt, miközben a sajtó egy európai férjet szerzett indiai hercegnőként mutatta be.

Az 1900-as évek elején rengeteget utazott, megfordult Berlinben, Párizsban, Kairóban, Madridban, Rómában, Monte Carlóban. Az első világháborúban gyanús volt a sokat utazó nő, s óhatatlanul magára vonta a hatóságok figyelmét. 1916-ban Londonban egy Spanyolországból érkező gőzös fedélzetén tartóztatták le először. 1917 januárjában a franciák megfejtettek egy német rejtjeles üzenetet, amelyben egy H-21 nevű német kémről írtak. Néhány történész azt gyanítja, hogy a lebuktatás a németek terve volt, mivel már tudtak arról, hogy a rejtjeleiket meg tudják fejteni a franciák.

1917. február 13-án Mata Harit a párizsi Hotel Pláza Athenbeli szobájában letartóztatták, Németországnak történő kémkedéssel és 50 ezer francia katona megölésében való bűnrészességgel vádolták. Bár elégendő bizonyítékot a brit és francia hatóságok nem találtak ellene és még a párizsi holland konzul is felszólalt a védelmében, október 17-én 41 éves korában kivégezték. Egy 1970-es kutatás szerint Mata Hari valóban német kém volt, ám néhányan ezt a mai napig vitatják.
További részleteket megtudhat a 
Világváltó Személyek Sorozatunk 
"Kéjnők és kémnők" 
című könyvünkben, amit a 
e-mail címen rendelhet meg.