Szekeres István írása
Ellentétben a szlovákiai vagy romániai helyzettel, a vajdasági magyarok politikai képviselete nem kétpólusú. A jelenleg legtámogatottabb magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hegemóniáját ugyanakkor egyrészt a mainstream szerb pártok, másrészt egy sor kisebb magyar párt fenyegeti.
"Ez a magas oszlop a VMSZ támogatottságát mutatja, utána a [jelenlegi szerb kormány vezető pártja] a Demokrata Párt (DS) következik, aztán jön a Nenad Čanak-féle Liga, aztán a szintén szerb liberáldemokraták, csak aztán a többi magyar párt,” mutatja kutatási eredményeiket Badis Róbert, a zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke. Az utolsó kutatás a vajdasági magyarok politikai preferenciáiról még a 2008-as szerbiai választás előtt készült, de a tendenciák ma is hasonlóak.
Különbséget kell tenni a politika különböző szintjei között: május 6-án Szerbiában egyidőben önkormányzati, vajdasági tartományi, parlamenti és elnökválasztást is tartanak.
Magyar embernek magyar államfő jelöltet
Az elnökválasztás „sima ügy,” a magyarok feltehetően egységesen kiállnak a VMSZ elnöke, Pásztor István mellett: az elnökjelöltek között ő az egyedüli magyar, támogatása szimbolikus fontosságú.
Azoknak a magyaroknak, akik esetleg a DS jelöltjére, a jelenlegi államfőre, Boris Tadić-ra szavaznának, nem kell meghasonulniuk: Pásztor – aki pusztán matematikai okokból aligha kerül be a választás második fordulójába – gyakorlatilag nyilvánvalóvá tette, hogy szavazóit Tadić támogatására kéri, amennyiben Tadić a Vajdaság és a vajdasági magyarok számára fontos ügyekben megtesz bizonyos lépéseket.
Versenyfutás köztársasági szinten: a VMSZ és a szerb pártok
Korántsem ennyire egyértelmű a magyarok preferenciája, ami a parlamenti választásokat illeti. A magyarok akár 40 százaléka is szerb pártot ikszelhet. „A szerb pártokra a fiatal magyarok szavaznak,” magyarázza Badis, „a fiatalok akár fele is szerb pártokra szavaz, míg a 65 év felettiek esetében csak 20% körüli ez az arány.”
A szerb pártokra szavazók között sokan szenvednek olyan problémától, elsősorban a munkanélküliségtől, amelyeknek a megoldását országos pártoktól várják. A baloldali centrumpárton, a DS-en kívül a vajdasági érdekek képviseletét zászlajára tűző Szociáldemokrata Liga (LSV) és a belgrádi liberáldemokrata párt (LDP) is 10 százalék körüli támogatottsággal rendelkezik a vajdasági magyarok körében.
A szerb választási rendszer ugyanakkor pozitívan diszkriminálja a kisebbségi pártokat: a kisebbségek esetében nincs fix küszöbérték, annyi képviselőjük ülhet a belgrádi Szkupstinában, ahányszorosát megszerzik az egy megválasztott képviselőre átlagosan jutó szavazatoknak.
A kisebb magyar pártok országos szinten még így sem játszanak: a szerb rendszerben nemcsak, hogy 10,000 aláírást kell összegyűjteniük az országos listaállításhoz, de a pártoknak fizetni kell minden egyes aláírás hitelesítéséért, nem is keveset: a 10,000 aláírás hitelesítése önmagában több mint 4 millió forintnyi dínár költséget jelent.
A VMSZ-en kívül ugyan az MPSZ és a VMDK is részt vesz a parlamenti választáson a szandzsáki muftihoz, Muamer Zukorlić-hoz köthető „Mindannyian együtt” koalícióban, ám magyar politikusok nincsenek a lista parlamenti bejutást ígérő helyein – cserében a koalíció vajdasági tartományi listáját magyarok vezetik.
A kis magyar pártok esélye: tartományi és önkormányzati mandátumok
Tartományi és helyi szinteken már bőven van keresnivalója a kisebb pártoknak is, még akkor is, ha a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2010-es választásán a VMSZ nemhogy kétharmados, de egyenesen négyötödös többséget szerzett: a 35 képviselőből 28 VMSZ-es, öten szerbiai országos pártokhoz köthető mozgalmak tagjai, rajtuk kívül csak a Magyar Polgári Szövetségnek (MPSZ) és a Magyar Remény Pártjának (MRM) van egy-egy jelöltje.
A VMSZ ugyanakkor a mostani ciklusban kulcsfontosságú önkormányzati pozíciókat veszített el: nemcsak Szabadkán, de a túlnyomó magyar többséggel rendelkező Zentán is könnyen talált a DS olyan szövetségest, akivel összefogva ki tudták szorítani a VMSZ-t a helyi hatalomból.
A DS azután lépett fel a VMSZ ellen az önkormányzatokban, hogy a magyar párt az országos politikában tett keresztbe a DS-vezette kormánynak: 2009-ben nem szavazta meg Szerbia költségvetését Belgrádban, mivel az nem tartalmazta a Vajdaságnak az Alkotmány szerint kijáró pénzügyi keretet.
„A VMSZ négyötödös többségéből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket,” figyelmeztet Bozóki Antal újvidéki politikai elemző, közíró. Szerinte a VMSZ négyötödös többsége az MNT-ben csupán a vajdasági magyarok egyharmadának nézetét tükrözi.
Az MNT-választáson az szavazhatott, aki a nemzeti kisebbségi listán regisztrálta magát. A kb. 210-220 ezernyi szavazásra jogosult magyar polgárból nem egész 140 ezren kerültek a listára, amit a pártok állítottak össze. A VMSZ tagsága, anyagi lehetőségei, szervezettsége azt eredményezte, hogy a 140 ezer regisztrált magyar között óhatatlanul felülreprezentáltak a VMSZ támogatói. Végül közülük is csak 59 ezren mentek el a VMSZ-re szavazni.
A mostani tartományi- és önkormányzati választási eredményeket az is befolyásolhatja, hogyan ítélik meg a szavazók az MNT – és így a VMSZ – teljesítményét. „A VMSZ-vezette MNT visszaél a hatalmával. Az emberek nem hülyék, így a „pártokrácia” visszaüthet a választási eredményekben,” véli Bozóki.
Bozóki többek között a magyar nyelvű vajdasági média megszállását nehezményezi: a szerb törvények értelmében az MNT gyakorolja a tulajdonosi jogokat – egyebek mellett – a Magyar Szó napilap, a Hét Nap hetilap, valamint a Pannon Rádió- és Televízó felett. „Érdemes megnézni a Magyar Szót, most a kampány alatt a sportrovat kivételével mindenhol a VMSZ arcai dominálnak, mintha a saját naplójuk lenne,” mutatja az újság egyik áprilisi számát Bozóki.
Bozóki azzal is vádolja a VMSZ-t, hogy az MNT által kezelt magyarországi- és szerbiai pénzügyi alapokból előnyben részesíti a VMSZ-es kötődésű civil szervezetek és projektek támogatását. „Az is egyértelmű, hogy azokban az intézményekben, ahol a VMSZ nevezi ki a vezetést, például az iskolákban, egyfajta elvárás a dolgozók felé a VMSZ támogatása,” teszi hozzá Bozóki.
A VMSZ legkomolyabb kihívója az MRM
A magyar pártok közül a VMSZ-nek a nemrég alakult Magyar Remény Mozgalom (MRM) jelentheti a legkomolyabb kihívást – a többi kis magyar pártnak inkább csak szétszórva, egy-egy település önkormányzatában van esélye, helyi vezetőik személyes ismertsége okán. Az MPSZ, a VMDK és a VMDP saját szűkebb pátriájában sikeres – az MPSZ például éppen Zentán lett a VMSZ-t leváltó koalíció tagja. Az MPSZ négy mandátuma a 29 tagú helyi önkormányzatban nem tűnt soknak, de az adott politikai konstellációban megsokszorozódott az értéke.
A ma 1200 fős tagsággal rendelkező MRM az alapítása után alig néhány hónappal már képviselőt juttatott az MNT-be, most pedig a határidőre tartományi listát is tudott állítani. Bár a párt elnöke, László Bálint és alelnöke, Oláh Róbert szemtelenül fiatalok (László 87-es, Oláh 85-ös születésű), a háttérben dolgozó pártelnök, László Gyula vén róka a vajdasági magyar politikumban: Milošević leváltása óta a tartományi gyűlés választott tagja. Saját településén, Csantavéren kétszer is egyéniben tudta legyőzni a VMSZ helyi jelöltjét.
László Gyula még 2009-ben vitte magával a VMDP néhány ifjúsági vezetőjét, hogy új pártot alapítsanak. Míg a tipikus VMSZ-szavazó – az Identitás felmérése szerint – idősebb és viszonylag alacsony iskolázottságú, az MRM a fiatalokat tekinti célközönségének: „Igazi akciópárt vagyunk, gyakorlati problémákra kínálunk gyors megoldásokat,” mondja László Gyula.
László Gyula szerint az MRM a gyakorlati politizálást illetően sokat tanult a Jobbiktól, akiket testvérpártnak tekintenek: László Gyula még Orbán polgári körében ismerte meg Vona Gábort, aki személyesen is támogatja az MRM kampányát. Az MRM és a Jobbik kapcsolatkeresését László Gyula stratégiai szempontokkal magyarázza: „a délvidéki magyarok között a Fidesz a legnépszerűbb anyaországi párt, de nem sokkal marad el tőle a Jobbik – és éppen a fiatalok körében a Jobbik már népszerűbb. A Fidesz kijelentette, hogy ők kizárólag a VMSZ-t hajlandóak támogatni [Orbán Viktor április végén személyesen is részt vesz a VMSZ kampányában – a szerk.], mi viszont nagyon jól megvagyunk a Jobbikkal is.”
A DS azután lépett fel a VMSZ ellen az önkormányzatokban, hogy a magyar párt az országos politikában tett keresztbe a DS-vezette kormánynak: 2009-ben nem szavazta meg Szerbia költségvetését Belgrádban, mivel az nem tartalmazta a Vajdaságnak az Alkotmány szerint kijáró pénzügyi keretet.
„A VMSZ négyötödös többségéből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket,” figyelmeztet Bozóki Antal újvidéki politikai elemző, közíró. Szerinte a VMSZ négyötödös többsége az MNT-ben csupán a vajdasági magyarok egyharmadának nézetét tükrözi.
Az MNT-választáson az szavazhatott, aki a nemzeti kisebbségi listán regisztrálta magát. A kb. 210-220 ezernyi szavazásra jogosult magyar polgárból nem egész 140 ezren kerültek a listára, amit a pártok állítottak össze. A VMSZ tagsága, anyagi lehetőségei, szervezettsége azt eredményezte, hogy a 140 ezer regisztrált magyar között óhatatlanul felülreprezentáltak a VMSZ támogatói. Végül közülük is csak 59 ezren mentek el a VMSZ-re szavazni.
A mostani tartományi- és önkormányzati választási eredményeket az is befolyásolhatja, hogyan ítélik meg a szavazók az MNT – és így a VMSZ – teljesítményét. „A VMSZ-vezette MNT visszaél a hatalmával. Az emberek nem hülyék, így a „pártokrácia” visszaüthet a választási eredményekben,” véli Bozóki.
Bozóki többek között a magyar nyelvű vajdasági média megszállását nehezményezi: a szerb törvények értelmében az MNT gyakorolja a tulajdonosi jogokat – egyebek mellett – a Magyar Szó napilap, a Hét Nap hetilap, valamint a Pannon Rádió- és Televízó felett. „Érdemes megnézni a Magyar Szót, most a kampány alatt a sportrovat kivételével mindenhol a VMSZ arcai dominálnak, mintha a saját naplójuk lenne,” mutatja az újság egyik áprilisi számát Bozóki.
Bozóki azzal is vádolja a VMSZ-t, hogy az MNT által kezelt magyarországi- és szerbiai pénzügyi alapokból előnyben részesíti a VMSZ-es kötődésű civil szervezetek és projektek támogatását. „Az is egyértelmű, hogy azokban az intézményekben, ahol a VMSZ nevezi ki a vezetést, például az iskolákban, egyfajta elvárás a dolgozók felé a VMSZ támogatása,” teszi hozzá Bozóki.
A VMSZ legkomolyabb kihívója az MRM
A magyar pártok közül a VMSZ-nek a nemrég alakult Magyar Remény Mozgalom (MRM) jelentheti a legkomolyabb kihívást – a többi kis magyar pártnak inkább csak szétszórva, egy-egy település önkormányzatában van esélye, helyi vezetőik személyes ismertsége okán. Az MPSZ, a VMDK és a VMDP saját szűkebb pátriájában sikeres – az MPSZ például éppen Zentán lett a VMSZ-t leváltó koalíció tagja. Az MPSZ négy mandátuma a 29 tagú helyi önkormányzatban nem tűnt soknak, de az adott politikai konstellációban megsokszorozódott az értéke.
A ma 1200 fős tagsággal rendelkező MRM az alapítása után alig néhány hónappal már képviselőt juttatott az MNT-be, most pedig a határidőre tartományi listát is tudott állítani. Bár a párt elnöke, László Bálint és alelnöke, Oláh Róbert szemtelenül fiatalok (László 87-es, Oláh 85-ös születésű), a háttérben dolgozó pártelnök, László Gyula vén róka a vajdasági magyar politikumban: Milošević leváltása óta a tartományi gyűlés választott tagja. Saját településén, Csantavéren kétszer is egyéniben tudta legyőzni a VMSZ helyi jelöltjét.
László Gyula még 2009-ben vitte magával a VMDP néhány ifjúsági vezetőjét, hogy új pártot alapítsanak. Míg a tipikus VMSZ-szavazó – az Identitás felmérése szerint – idősebb és viszonylag alacsony iskolázottságú, az MRM a fiatalokat tekinti célközönségének: „Igazi akciópárt vagyunk, gyakorlati problémákra kínálunk gyors megoldásokat,” mondja László Gyula.
László Gyula szerint az MRM a gyakorlati politizálást illetően sokat tanult a Jobbiktól, akiket testvérpártnak tekintenek: László Gyula még Orbán polgári körében ismerte meg Vona Gábort, aki személyesen is támogatja az MRM kampányát. Az MRM és a Jobbik kapcsolatkeresését László Gyula stratégiai szempontokkal magyarázza: „a délvidéki magyarok között a Fidesz a legnépszerűbb anyaországi párt, de nem sokkal marad el tőle a Jobbik – és éppen a fiatalok körében a Jobbik már népszerűbb. A Fidesz kijelentette, hogy ők kizárólag a VMSZ-t hajlandóak támogatni [Orbán Viktor április végén személyesen is részt vesz a VMSZ kampányában – a szerk.], mi viszont nagyon jól megvagyunk a Jobbikkal is.”
kitekinto.hu
1 Megjegyzések