„Mi leszel, ha nagy leszel?” – hajoltak le a 4-5 esztendőmhöz a felnőttek s a nagyok.
„Énekesnő!”
Hogy a világba vannak magától értetődő, „legtermészetesebb” dolgok, arra a fenti csirikkoló feleletem volt az Ámen.
…felnőttként, amennyire sikeredett, azt mondom: Be jó Istenem, hogy nem vagyok még nagy!
Be hálás, hogy haladhatok ebbe a kacskaringatós, örökkémásritmusu, sokféleségibe is egyfelé vezető (mi úgy mondjuk: egyűgyü) zarándoklatba.
A mesemondó első könyve, remélhetőleg még idén megjelenik a Neo-transzilvanista Irodalmi Páholy gondozásában.