Az amerikaiak egyre nagyobb része utasítja el az USA jelenlegi politikáját és az Izraellel szembeni alárendelt szerepét, ami a társuló gazdasági problémákkal robbanáshoz is vezethet.
Obama elnök Bilderbergesként háttérhatalmi védettséget élvez, legalábbis addig, míg a szerveződés jelenti számára az első számú igazodási pontot.
Egyre nagyobb a zavar az USA hatalmi körein belül, amit Barack Obama amerikai elnök kettős politikája mellett az őt körülvevő légkör bizonytalansága, ill. a háttérhatalmi csoportosulások nyíltabb szerepvállalása is jelez.

A közelmúlt legnagyobb durranása mindenképpen a hivatalos médiák által agyonhallgatott hivatali visszaéléssel (impeachent) való vádeljárás elindítása volt. Az eredeti szövegegezés Obama kongresszusi jóváhagyás nélküli Líbia elleni katonai agresszióját támadta, majd ezt félig meddig módosítotani próbálták a küszöbön álló Szíriai beavatkozás előtti figyelmeztetésre. Az indítvány most is életben van, sorsa és célja azonban bizonytalan. Az elnök leváltását eredményezhető eljáráshoz kongresszusi többség kell, amit az erős cionista jelenlét valószínűleg gond nélkül keresztülvihetne az amúgy is népszerűtlen elnökkel szemben. Obama a legutóbbi AIPAC (izraeli lobby az USA-ban) gyűlésen egyértelművé tette hogy nem kíván újabb háborút bevállalni Izrael érdekében, ami a cionisták szemében elegendő indok lenne a megbuktatásához, de mintha mégis elbizonytalanodtak volna. Sőt vannak akik AIPAC szereplése kapcsán Obama erősödéséről beszélnek, mintha az ellenállása bizonyos fokú tekintélyt adott volna számára, a meghunyászkodó Gingrich vagy a fő esélyesnek kikiáltott Romney-val szemben, akik az egyoldalú média támogatás ellenére sem tudtak meggyőző előnyre szert tenni a 2012-es választások mumusa, a 8-as pályán úszó közönségkedvenc Ron Paullal szemben. Barack Obamáról jelenleg film készül, olyan kampány-dokumentumféle, ami mindenképpen arra utal, hogy az egy ciklusra tervezett elnököt néhányan már plusz körre akarják feltuningolni.

Háttérhatalmi zavar vagy szakítás rejlik az ellentmondásos akciókban? Az USA politikáját (az Európaihoz hasonlóan) ma már egyértelműen a kongresszus és elnök mögött meghúzódó politikai-gazdasági elit határozza meg, részben emberei döntéshozói székekhez juttatásával, részben az elnök befolyásával. Ennek az elitnek ma már neve is van, nem is egy, CFR-nek, Bilderberg csoportnak, AIPAC-nak stb. hívják. A szervezetek magja átfedést mutat, tehát a legbefolyásosabb politikacsinálók köre végső soron néhány családra ill. klánra korlátozható. (egyes elemzők szerint 10 alatti a számról van szó). Köztük többségben vannak a cionisták, ami viszont nem jár automatikusan potenciális politikai fölénnyel, hiszen ahhoz tömegbázis kell, ami azonban elenyésző.

Az AIPAC gyűlésen megjelent 13 ezer fő tekinthető a szűkebb cionista magnak, aktivista szinten az USA-ban mintegy 500 ezer főről beszélnek. Ők próbálják keresztülvinni és elfogadtatni Izrael politikáját az USA társadalmával. Félmillió ember elég nagy szám, főleg megfelelő szervezettség esetén, a baj azonban az, hogy az amerikaiak nagy része elutasítja az USA jelenlegi politikáját és az Izraellel szembeni egyre nyilvánvalóbb alárendelt szerepét, ami a társuló gazdasági problémákkal robbanáshoz is vezethet.

Az amerikai lakosság megosztottá vált az Izrael irányába tanúsított elkötelezettség tekintetében, és úgy tűnik ez a megosztottság elérte a háttérhatalmi magot is.
Obama báb szerepköre miatt indikátorként mutatja az erő viszonyokat, a cionista Soros György AIPAC-kal való szembehelyezkedése viszont a belső hasadás jele. Ennél is egyértelműbbek Zbigniev Brzezinski megnyilvánulásai aki szinte már fenyegetőleg üzenget az Izraeli vezetésnek, Irán önkényes megtámadásával kapcsolatban.
Brzezinski a Rockefellerek tanácsadója, szavára azért is érdemes odafigyelni mert bár nincs különösebb politikai funkciója, még mindig fajsúlyosabb Hillary Clintonnál, az USA külügyi államtitkáránál. Nem véletlen, hogy a tavalyi Líbia elleni nyugati koalíció összekovácsolásába személyesen is bekapcsolódott. Ezért némileg meglepő, hogy globalistaként határozottan ellenzi az Irán elleni támadást.

Brzezinski nyilván nem humanitárius okok miatt vált háború ellenessé, hanem mert egyszerűen látja, hogy az USA kifulladt a globalizáció erőltetett menetében. Brezinski a német gyökerekkel bíró amerikai Rockefellerek embereként nem feltétlenül érdekelt az USA cionista érdekekért való feláldozásában, számára a cionizmus globalista eszköz, és nem cél. A cionisták ezzel pont fordítva vannak, nekik az USA jelenti az eszközt saját céljaikhoz, és erős nemzetközi hálózatuk ill. bázis államukra támaszkodva egyre leplezetlenebbül próbálják ezt érvényesíteni. Az Izraeli kormány most már túl akar lépni eszköz szerepkörén, ami viszont bezavarhat a szűkebb klán összefonódásokba, hiszen a farka mégsem csóválhatja a kutyát.

A globalistáknak úgy kellene helyre tenni a veszélyessé vált izraeli kormányt, hogy közben ne ártsanak a kiépített cionista hálózat hatékonyságának. Mert Irán megtörése azért továbbra is közös cél.

Obama az AIPAC, a helyi oligarchák és az amerikai nép között örlődik. Bilderbergesként háttérhatalmi védettséget élvez, legalábbis addig, míg a szerveződés jelenti számára az első számú igazodási pontot.