A többi esetben – tisztelet a tényleg kevés kivételnek – általában a szereplők jellemei a végletekig leegyszerűsödnek, a hangsúly pedig túlzottan az akcióra helyeződik.

A Warrior – A végső menet azonban az üdítő kivételek közé tartozik, hiszen bár az MMA (Mixed Martial Arts, azaz szinte minden harcművészet fogásait, engedélyező sportág, ahol a meccseket egy ketrecben vívják egymással a versenyzők) világában játszódik, mégis látunk benne remek alakításokat és komoly drámai pillanatokat, azaz nem csak egy lebutított üsd-vágd filmet kapunk.

A középpontban egy alkoholista apa miatt széthullott család áll. Paddy Conlon (Nick Nolte) az ital miatt szinte mindenét elvesztette, és bár később rátalált Istenre, és le tudta tenni az üveget, megváltást igazán ez sem hozott számára. Így amikor felbukkan a semmiből egyik fia, Tommy (Tom Hardy), a régi sebek újra felszakadnak. Tommy azonban ezt nem is bánja, sőt tesz is érte, hiszen anyja haláláért és saját életének kisiklásáért is apját tartja leginkább felelősnek. Tisztában van azonban azzal is, hogy Paddy az egyetlen, aki képes őt igazán formába hozni egy nagy versenyre. Márpedig a tékozló fiú visszatérésnek legfőbb oka a „Spárta” nevű viadal, amelyen a világ legjobb harcosai mérik össze tudásukat, a győztes pedig ötmillió dollárt vihet haza. Az indulók között azonban feltűnik Tommy testvére, a látszólag boldog családdal és tisztes tanári állással rendelkező Brendan (Joel Edgerton) is, kinek számára szintén nagy a tét, hiszen anyagi nehézségei miatt a bank kilakoltatással fenyegeti.

Remek megoldás, hogy miközben Brendan motivációi szinte a sztori elejétől nyilvánvalók, addig Tommy múltját, feltűnésének okát csak a torna közben ismerjük meg igazán, így a feszültség folyamatosan fokozódik. Brendan képviseli a sztoriban az átlagemberhez közelebb álló, sebezhető figurát. Tommy egy megkeseredett és dühös ember, aki nem tud és nem is akar túllépni múltbeli sérelmein, ám minél többet tudunk meg arról, min ment keresztül, annál inkább szimpatikusabb lesz megalkuvás nélküli jelleme.

Nick Nolte nagyszerűen hozza az öreg piást, aki kétségbeesetten keresi a megváltást és szeretné rendezni kapcsolatát fiaival (megérdemelt az Oscar jelölés). Tom Hardy viszont talán még őt is lekörözi, ahogy életre kelti a megkeseredett, a világot és az emberek többségét meggyűlölt harcost. Akik az eddig leírtak alapján kicsit megijednének, hogy túl sok a dráma, és kevés az akció, azokat megnyugtatnám, hogy szó sincs erről. A „Spárta” torna összecsapásaira több mint egy óra jut a filmben, és még ezen kívül is kapunk néhány látványos-kemény bunyót. Az egyetlen dolog, amiért kár, hogy a végső győztest az utolsó negyedórában az alkotók erkölcsileg is igyekszenek a többiek fölé helyezni, ráadásul olyan érzelmi manipulációkkal (például szurkolói között bizonyos tipikus pozitív embertípusok megjelenítése), amiktől a végén azért nem száz százalékig őszinte a mosolyunk.

Ez azonban megközelítőleg sem ront annyit a filmen, hogy ne legyünk biztosak már most abban, hogy ennek a kőkemény, férfias mozinak ott lesz a helye az év végén a legjobbak között.
Forrás: www.vox.hu