Dr. Botos Máté dékán
A felvételizőknek alig egy hetük maradt eldönteni, hogy hová adják be jelentkezésüket, miközben nemrégiben alapvetően megváltoztak a képzési feltételek. A kormány szinte mindenhol jelentősen csökkentette az államilag finanszírozott hallgatói helyek számát. A bölcsészettudományi karokon közel a felére esett vissza az államilag finanszírozott helyek száma, aminél csak a gazdasági és jogi képzőhelyek jártak rosszabbul. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, Botos Máté szellemiségében elhibázottnak ítéli meg a – korábbi oktatójuk, Hoffmann Rózsa által fémjelzett – felsőoktatási reformot.

– Óriási a verseny a munkaerőpiacon, és immár a felsőoktatási intézmények is versenyeznek egymással a hallgatókért, akiknek a nagy része szeptembertől több százezer forint tandíjat kénytelen fizetni szemeszterenként. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara miben tud többet kínálni, mint más egyetemek hasonló profilú intézményei? Miért válasszák éppen Piliscsabát?
– A világ katolikus egyetemei nemcsak a keresztény egyetemesség eszményei iránt, hanem a minőség iránt is elkötelezett intézmények, legyen szó oktatásról, tudományos kutatásról, az oktatók és hallgatók viszonyrendszeréről, a katolikus egyetemek együttműködéséről. Ennek a nemzetközi kapcsolatrendszernek köszönhetően a hallgatóink külföldi egyetemeken való tanulmányi lehetőségei is bővebbek akár a mesterképzés során, akár a PhD-tanulmányok kapcsán, mint más egyetemeken. Valljuk, hogy a jövő némája az egynyelvű ember, ezért egy magyarnak, ha érvényesülni akar, legalább két idegen nyelvet kell bírnia.

– Ehhez azonban előbb túl kell lenni néhány vizsgán. A most jelentkezőket azok az érvek érdeklik elsősorban, amelyek a Pázmány mellett, vagy ellene szólnak.
– Említettem a minőséget, mint alapértéket. Egyetemünk az elmúlt években folyamatosan a legeredményesebb tíz között volt, és a nálunk diplomát szerzők elhelyezkedési mutatói alapján tavaly a harmadik helyen végeztünk a bölcsészkarok versenyében. Nálunk egyedülálló módon nagyon sok olyan képzési terület sűrűsödött össze egyetlen karon belül, amelyek más, „boldogtalanabb” egyetemeken külön szervezeti egységekbe vannak tagolva. Társadalomtudományi, gazdaságtudományi, pedagógiai és bölcsészettudományi képzések egy fedél alatt. Az a célunk, hogy itt valóban universitas jöjjön létre, ne pedig szakbarbárképzés folyjon. A hallgatóknak elég az egyik teremből a másikba átmenniük, és máris olyan előadásokat hallgathatnak, amelyek eléréséhez máshol vagy egyáltalán nem, vagy jóval körülményesebben férnek hozzá. Nagyon sok az úgynevezett „minor szak”-ként felvehető szakterület, amelyekkel még előnyösebbé tudja tenni a hallgató a majdani munkaerő-piaci pozícióit. Olyan újabb szakokat kínálunk fel, amelyek versenyképesek, és folyamatosan bővítjük is ezek körét. Szeptemberben indul például a régészet és a sinológia szakirányunk, a nemzetközi gazdálkodás szakunk akkreditációja pedig épp most zárul le.
– Említette az elhelyezkedési mutatókat. Ezek milyen számokon alapulnak?
– Az elmúlt évben végzett diplomás pályakövetési vizsgálataink számain. E szerint a végzett hallgatóink több mint nyolcvan százaléka fél éven belül talált magának stabil állást. Az átlagkereset a nálunk végzett hallgatók körében nettó 130 ezer forint. Ez természetesen a BA oklevelesekre igaz, a mesterszakon végzettek keresete ennél minden bizonnyal magasabb, bár a piac még csak most kezdi beárazni a mesterszakos képzéseket.
– Ha már megtörtént a pályaorientáció, milyen ismérvek alapján döntse el egy család, hogy a fiatal melyik egyetemre jelentkezzen a hasonló profilúak közül?
– A legfontosabb szempont, hogy mi lesz a diploma megszerzése után. Vannak mutatók, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy érdemes-e mondjuk egy közeli képzési helyre jelentkezni, ahol ugyan meg lehet spórolni a lakhatási költségeket, viszont a kapható diploma nem jól hasznosítható a gyakorlatban, ezért érdemesebb inkább távolabbi intézményt választani. Ebből a szempontból a Pázmány nem csak a központi régió jövőbeli hallgatói számára jelent megoldást, de az egyéb régiókból érkezők számára is. A velünk együttműködő szerzetesrendek által fenntartott kollégiumokban kiemelkedően igényes elhelyezést tudunk biztosítani, mondanom sem kell, hogy baráti árakon.
– Az oktatási kormányzat az államilag finanszírozott képzési helyek elosztásánál látványosan preferálja a műszaki képzéseket, miközben például a bölcsészettudományi karok keretszámait drámaian lecsökkentette. Mit szól ehhez az üzenethez?
– Nem repesek attól, hogy a hazai bölcsészkarokat, köztük minket is jelentős restrikció ért. Nem hiszek abban, hogy az egyébként gyakran diploma nélküli politikusok pontosabban tudják meghatározni a keretszámokat, mint egy mélyenszántó hatástanulmány. Célszerű lett volna a keretszámok meghatározásánál legalább részben a munkaerőpiac tényeiből kiindulni. Nem azt kérdezem, ki tudja ma megmondani a minisztériumban, hogy öt-tíz év múlva éppen a most preferált diplomák és kompetenciák lesznek-e keresettek, és a kormány által nem preferáltak pedig nem, mert erre a kérdésre senki sem tudja a választ. Az azonban bizonyos: attól, hogy 200 százalékkal több mérnököt képzünk, még nem lesz több mérnöki álláshely Magyarországon öt év múlva! Tudja, hogy például a dél-alföldi régióban messze több az állás nélküli mérnök, mint a bölcsész? Pedig így igaz. Az elhelyezkedési statisztikák nagyon sokszor az ellenkezőjét mutatják annak, mint ami a politikai közbeszédben van!
(Magyar Hírlap)