A Csendes-óceán mélyét kezdte kutatni egy német-japán tudóscsoport csütörtökön, hogy megismerje a 2011. március 11-i pusztító földrengés kiváltó okait és következményeit.
A 33 fős kutatócsoport főleg a Japántól keletre 800 kilométer hosszan húzódó, legmélyebb pontján 8 ezer méter mély Japán-árkot kutatja a legkorszerűbb technikával.
A kutatók a tengerfenéken, 7 ezer méteres mélységben kamerákat és mérőműszereket helyeznek el, amelyek egy hónapon keresztül gyűjtenek adatokat, készítenek fotókat és vesznek mintákat.
Az expedíció vezetője, Gerold Wefer, a Brémai Egyetem geológusa elmondta: fel akarják térképezni a tengerfenéket, hogy lássák, milyen nagyobb változásokat idézett elő az egy évvel ezelőtti, 9-es erősségű földrengés. A műszerek által nyert adatok elemzésével pedig azt próbálják megtudni, miként lehetne előre megjósolni a jövőbeni nagy rengéseket.
A német tudós arra számít, hogy a vizsgálat nagy repedéseket mutat majd ki a tengerfenéki sziklákon. Feltételezése szerint a nagy rengés sziklákat aprított fel és "terített szét" a tengerfenéken, miáltal folyadékok és gázok kerülhettek az óceánba.
A vízalatti műszereket a Sonne nevű kutatóhajóról irányítják a tudósok. Egy merülőrobottal először elhelyeznek a tengerfenéken két megfigyelőberendezést, amelyek a jövőbeni rengések regisztrálására hivatottak. Ezt követően egy önjáró búvárjárművel 2000 méteres mélységben feltérképezik a tengerfenéket. Maga a kutatóhajó is végez méréseket, amelyek eredményeit összevetik majd a március 11-i földrengés előtti adatokkal.
Japán kutatók szerint a jelenlegi technológiával "hihetetlenül nehéz" előrejelezni a földrengéseket, a legtöbb, amit tenni lehet, hogy próbálják megérteni a korábbi nagy rengések működését.
A tavaly márciusi nagy földrengés epicentruma Honsu japán szigettől 130 kilométerre keletre volt, a Japán-árokban, ott, ahol az óceáni lemez az eurázsiai alá tolódik.