A tél nem a csillogó arcát mutatta. Vad volt és harapós. Konok és alattomos felhők jöttek, aztán fehérbe fullasztották a világot. Az ég piszkos szürkéje egybefakult a háztetők ívével. Összefolyt ég és föld, s a hidegben keményen pendültek a hangok. A kert bokrai szelíd, fehér hullámsírba buktak, a madáretetőn csáléra csapott hó kucsma díszlett és a macskák farka cifra kérdőjelként kandikált ki a hóból.