Egyszer már feltettem a kérdést, akkor az a parlamenti képviselőkre vonatkozott.

Most, hogy a munkás éveim végére értem, és épp csak beadtam a nyugdíj kérelmemet, milliomosnak érzem magam. Időmilliomosnak. Nem kell a hétköznaponként tíz órát a munkahelyemen tölteni, majd a két pihenőnapon bepótolni mindent, amire addig nem jut időm.
A kocsi elvan a ház előtt, és végre eleget tehetek az orvosom kérésének, miszerint mozogjak többet.
Ma reggel leesik az első hó, s mint ügyetlen háziasszony porcukrozta süteményen, fehér takarója itt-ott hibádzik, ám a levegő érezhetően megtisztul, itt az ideje felfedezni az új őstermelői piacot, amely a közelben, a Hamzsabégi úton működik, a vasúti töltés oldalán, s a szomszédasszonyom szerint friss áruja felülmúlja a Fehérvári úti piacét, továbbá a közelben lévő multi áruházak azonos profilú kínálatát.
Ahogyan a felfedezőhöz illik, kényelmes bakancsba bújtatom a lábam, felveszem a kapucnis téli dzsekimet, amely melegen tart és megóv a csapadéktól, ráadásul könnyen mozgok benne. Elhatározom, hogy mindent megnézek a piacon, és ha kell, kétszer körbejárom, mert kizárólag ily módon lehet felmérni, hogy ár-érték arányban mit érdemes megvenni.
Felavatom végre a vesszőből font bevásárló kaskámat, hiszen eddig nem volt szükségem rá, mert csak a kocsiig kellett elcipelnem a különböző nylon zacskókat.
Jókedvűen elindulok. A Tétényi út- Bartók Béla út sarkára érve megtorpanok.
Ha ott van a piac, ahol sejtem, akkor azon az oldalon nincs járda, s mintha a másik oldalról meg a zebra hiányzik, hogy gyalogosan megközelíthesd a régi autókereskedés helyére telepített őstermelői piacot.
Nyugtatom magam, élvezd a hóesést, rég jártál erre, biztosan megoldották az illetékesek a gyalogos megközelíthetőségét, hiszen ez már a minimális követelmény a huszonegyedik században. Egyrészt parkolni nem lehet a közelben, másrészt nem jár mindenki kocsival. Egyébként is, a tömegközlekedéssel érkezőknek is mindenképpen gyalogolni kell egy keveset a piacig. Logikus, hogy az út piac felőli oldalán járdát kellett húzni és a másik oldalról egy zebrát felfesteni.
Átsietek a zebrákon a nagy kereszteződésben. Igen, sietni kell, mert olyan gyorsan vált a lámpa, ha nem igyekszel, nem érsz át a zöld jelzés időtartama alatt az út túloldalára.
Mélyeket lélegzek a friss levegőből.
Sajnos, az ésszerűség itt nem érvényesül. A sarki autókereskedés kerítése mellett a bátrabbak már kitapostak egy keskeny gyalogos mezsgyét, ám ha csomagod van, könnyen elsodorhat az autópálya felől érkező jármű. Zebra sincs, nem állatkert ez.
A piac vagy 8 takaros fabódéból áll, melyek közül csak négy van nyitva. Végre igazán fontosnak érezhetem magam, mert délelőtt tizenegykor egyedüli potenciális vásárló vagyok. Jöttömre a kinn cigarettázó eladók visszamennek a pult mögé annak reményében, hogy vásárlásra csábítanak.
Vásárolgatok, komótosan, elvégre időmilliomos vagyok. Közben beszélgetek az eladókkal. Hiszen ők is ráérnek. Tőlük megtudom, hogy annak is örülnek, hogy egyáltalán helyet kaptak. Zebra nem lesz, mert az önkormányzat illetékese szerint az tízmillióba kerülne, egyébként is bonyolult, mert át kellene az út forgalmát is szervezni.
Mire végzek a bevásárlással és kilépek a gyümölcsöt árusító bódéból, tömény szennyvíz illat vesz körül. Tele a kaskám, meg két másik műanyag táska. Tanácstalanul toporgok, merre induljak.
A piac és a mellette lévő autókereskedés között szippantó kocsi dolgozik, eltorlaszolva a piac kijáratát.
Kétgyermekes anyuka idegeskedik, hogy vásároljon, vagy menjenek haza. A nagyobbik gyerek hároméves forma, húzza az anyja kezét, nézzék meg közelebbről a szippantó kocsit. A kisebbik a gyerekkocsiban üldögél és nézelődik. Még bizonyosan nem járt itt korábban, és ahogyan elnézem az anyukáját, máskor már nem jönnek ide.
Sietősen araszolok a kerítés melletti kitaposott úton.
Rossz helyen van ez a piac.
A Bartók Béla útnál, a vasúti töltés oldalában hatalmas park van, melyben biztonságos a gyalogos közlekedés.
Nem is értem, miért ide kellett tenni a piacot?
Ha ekkora lesz a forgalma, úgyis bezárnak a kereskedők.
Pedig, valóban szép árut árulnak.
Hazafelé egész úton azon töröm a fejem, hogy az újbudai polgármesteri hivatalban csak olyan emberek dolgoznak, akiknek nem számítanak a kerületben lakók érdekei, akik otthon reggelente a józan eszüket a fogasra akasztják, nehogy zavarja őket a munkavégzésben?
Tisztában vannak-e az illetékes hatóságok a piac fenti körülményeivel?
Adott szakhatósági hozzájárulást az ÁNTSZ és a közlekedési hatóság?
Bizonyosan adott, mert kellett a működési engedélyhez.
Kétszer voltam ezen a piacon, először és utoljára.
Gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül.
Az önkormányzat illetékese pedig döngeti a mellét, és kipipálja a feladatot, hiszen piacot adott a magyar őstermelőknek.
Hogy mi lesz velünk, magyar őstermelőkkel és fogyasztókkal, az önkormányzatot az egyáltalán nem érdekli.
A lényeg az, hogy eltartsuk az apparátusukat, az adóforintjainkból.