Rosenberg Róbert felvétele
Augusztus 5-én este egy kosárlabda méretű meteor robbant fel Magyarország légterében. A jelenség mennydörgésszerű robaját három földrengésjelző állomás is rögzítette, sőt sokan hallották is. A csillagászok azonban nem tartják valószínűnek, hogy Magyarország felett felrobbant tűzgömbből meteoritok hullottak volna a föld felszínére.
2010 februárja után ismét szinte nappali fényességet okozó meteort figyeltek meg Magyarország felett. A csaknem egy méter nagyságú, közel telihold-fényességű égitest péntek este robbant fel a légkörben. A szakemberek szerint a jelenséget kísérő mennydörgést három földrengésjelző állomás is érzékelte. Az atmoszférában felizzó meteort sok ezren észlelték, fénye állítólag Zalaegerszegtől Miskolcig volt látható.
A Magyar Csillagászati Egyesület megfigyelőinek elmondása szerint a jelenség idejére az éjszakai táj kivilágosodott, a tárgyak árnyékot vetettek. A meteor fényességét a teliholdénál (-12,5 magnitúdó) valamivel kisebbre becsülik, azaz egy szép nagy tűzgömbről volt szó (a Vénusznál fényesebb meteorokat nevezik tűzgömbnek). A fényjelenség után néhány perccel több helyen is morajló hangot lehetett hallani, amely akár a meteortól is származhatott. A beszámolók szerint a hang körülbelül másfél perccel a villanás után volt érzékelhető. Ennek alapján a test körülbelül 20 kilométeres magasságban semmisült meg a légkörben - vélekednek a csillagászok.
Timár Gábor, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője szerint három szeizmológiai állomás adatai közt találhatók olyan jelek, amelyek a meteor mennydörgéséhez kapcsolódhatnak (Becsehely, Tési-fennsík, Csákvár). Ha a megfigyelőállomások valóban a meteor hangrobbanását rögzítették, akkor az esemény valahol a Sümeget Kaposvárral összekötő vonal mentén történhetett, a megfigyelésről érkezett beszámolókat is figyelembe véve, Fonyódtól délre.
A kutatók egyelőre nem tudják, földet értek-e a meteor egyes darabjai, azaz keletkeztek-e meteoritok. Ilyen esetekben ugyanis a lehulló testek apró kődarabok formájában teszik meg repülésük utolsó néhány kilométerét a felszínig. Klasszikus meteoritkráterek akkor keletkeznek, amikor az égitest hiperszónikus (a hangsebességnél többször nagyobb, 10-20 km/s-es) sebességét a felszínig megőrzi; ekkor a becsapódásig fényes, izzó nyomot húz az égre. Bár nagyjából be lehet határolni az esetleges lelőhelyeket, a szakemberek nem hozzák nyilvánosságra a koordinátákat, mert nem akarnak támpontot adni azoknak, akik nem kutatási célból gyűjtenék az értékes kőzetdarabokat. Egy emberöltő léptékével mérve viszonylag ritkán hullanak le Magyarország területén meteoritok, és még ritkábban találják meg őket. Az ELTE Planetológiai Műhely adatai alapján a legtöbb magyarországi meteorit a XIX. században került elő.
Magyarországon bármely lehullott meteorit az állam tulajdona, a tulajdonosi jog a Magyar Állami Földtani Intézetet (MÁFI) illeti. A begyűjtést csak fényképes dokumentálással, a GPS-koordináták feljegyzésével szabad végezni. A meteoritdarabokat cérna- vagy gumikesztyűben, közvetlen érintésük nélkül tiszta nejlonzacskóba kell helyezni, és be kell szolgáltatni őket a MÁFI-nak.