Minden karácsonykor, rendszerint az ünnep másodnapján hosszú szánkóút várt ránk; apám szülőfalujába mentünk nagyanyámhoz. Ruhába burkolt meleg téglát tettünk a lábunk alá és belebújtunk a szőrméből készült lábzsákba. Évről évre ugyanaz az utazás azt az érzést keltette bennem, hogy megállt az idő, soha semmi nem fog változni.