Az évad utolsó bemutatójára zajlott tegnap a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban ahol megtekinthették Ibsen klasszikusát, a Nórát Csurulya Csongor rendezésében, nagyszínpadon, stúdiótérben.
Nóra az a tipikus női alak, aki megpróbálja a legmegfelelőbb családi modell látszatát fenntartani.
Nő, aki bár mindent megtesz családjáért, nem kérkedik vele, nem vár érte köszönetet vagy dicséretet, nem abban leli meg boldogságát, ha ő lehet a középpontban.
Ennek ellenére azt, hogy mi játszódik le Nórában, csak ő tudhatja igazán, a lelki vívódásai nem ábrázolhatóak. S bár már volt példa arra, hogy alternatívát nyújtottak, hogyan kellene Nórának folytatnia az életet, mi lenne a legmegfelelőbb számára, miután ráeszmél, hogy mégsem a családi lét a legideálisabb, szélsőséges lépésre szánja el magát.
Ibsen drámájában az jelenti a tetőpontot, mikor a főhősnő eljut arra a pontra, hogy már semmi nem képes visszatartani őt, elhagyja családját, és olyan útkeresésbe kezd, amelyben Én-je ki tud teljesedni.
Tisztába vagyunk a tényekkel. Az emancipáció adta határtalan szabadság rejtelmeivel. Én is ez okból kerültem Székelyudvarhelyről Debrecenbe. Egy emancipált, szabadelvű nő miatt, aki képes volt átlépni a bizonyos határokat. Éppen ezért és talán tapasztalásként is ajánlom ezt a művet minden székelyudvarhelyi polgártársamnak. 
Az előadás Nyírő József felnőttbérlettel ma este (2011. május 6.) 19 órától megtekinthető.