- könyvajánló -
A nyolcvanas évek hogyan élnek az emlékezetünkben? Van, akinek történelem, van, akinek napi élmények sorozata. Nekem az utóbbi.
A nyolcvanas évek is mindenkinek más. Nekem még tanulás, munkába állás, jó könyvek, filmek, barátságok, szerelmek, utazások és rengeteg beszélgetés, vita arról, hogy milyenek is a nyolcvanas évek és mi jöhet a nyolcvanas évek után.
Ne feledjük, a rendszerváltás előtti években vagyunk! Ezek olyan átmeneti évek voltak többnyire. A régi rendszer recsegett-ropogott, omladozóban volt, az újról, a jövőről pedig nem lehetett tudni semmit.
Ekkor már sok mindent lehetett, amiket korábban nem. A jövőtől pedig nem féltünk. Talán ezért voltak, lehettek jók, szépek ezek az évek. Megkockáztatom, hogy éppen ezért nekem is eddigi legszebb éveim a nyolcvanas évekhez kötődnek.
Így lehet mindezzel Nagy Imre is. Amikor írásait olvassuk, érzésekben, hangulatukban kapunk egy korrajzot. Egy-egy hírre, eseményre történő utalásból tudhatjuk pontosan, hogy időben hol járunk.
A Giccs című novellában írja: „Láttunk mindent és mindenkit. Nem öklendeztünk se szagoktól, se ízektől nem undorodtunk és nem lelkesedtünk, nem borzongtunk és nem csodálkoztunk, nem viszolyogtunk és nem irigykedtünk. Nem hatódtunk meg hős költők halálán, nem rajongtunk mozgalmi mártírokért, nem sajnáltunk nyomorékokat, nem pofoztunk félkegyelműeket. Szerettük Bud Spencert és Gojko Mitiae-et, Nyilasit és Törőcsiket (kár, hogy dózsás, de állítólag jövőre átigazol…), Pirx pilótát és a csempészett képregényeket. Szerettük egymást. De ezt csak később tudtuk meg magunkról.”
Nagy Imre írásainak hangulatuk van. A stílusa gördülékeny, magával ragadó, humoros. Aki ezeket az írásokat olvassa majd, jól fog szórakozni.
Akik résztvevői voltak a nyolcvanas éveknek, nosztalgiázhatnak is. Akik koruknál fogva nem lehettek részesei, akár még irigykedhetnek is, hogy micsoda évek lehettek!
Ajánlom minden korosztálynak Nagy Imre könyvét (Litera Nova Kiadó, 2010.).
Urbán-Szabó Béla