… az idők hajnalán, avagy szürrealista-avantgardizmus a debreceni Latinovits Kávézóban, amolyan Pilvaxos körítéssel. Így jellemezhetnénk Jagos István Róbert hétfőn Debrecenben tartott könyvbemutatóját, amelyen Papp Für János a Magyar Írószövetség tagja volt a moderátor, és amelyen a házigazda Bencze Attila is hozta magával a kis transz-közepes énjét. Igazi kultúrcsemege volt ez mindazoknak, akik hétfőn este egy kis kikapcsolódásra vágytak, hogy „Fausttal ülve egy asztalnál” együtt gurítsák le italaikat, áldozva az irodalom halhatatlanságának.
A „spakli és a spangli fogalmak mint versalkotási struktúrák értelmezése” vagy a „lesz vagy Lösz a fesztivál Hódmezővásárhelyen” körítésekkel lehet leginkább virtualizálni azt az oldott hangulatot, ami a könyvbemutatót jellemezte. De ez még nem feltétlenül zárta ki a görög mitológiába és művészettörténetbe történő szakmaibb elmélyülést, amit leginkább Papp Für Jánosnak köszönhettünk, aki párhuzamot vont a szabad verselési formák gondolatritmusainak szükségessége és a szürrealizmussal együtt járó alkotói szabadság között.
Papp Für Jani kérdéseire, mint ahogy az Jagitól elvárható volt: lelkébe mélyre nyúlt, megcsavarta a legbelső énjét, és a maga egyszerűségével plátóian ragadta ki onnan a válaszokat. És a feltépett sebek, amik átszövik a kötet gondolatiságát is, oly tisztán töltötték be a kávézó terét, hogy már a közvetlenség határán túllépve úgy érezhettük, mintha már évszázadok óta ismernénk ezt az embert.
A felolvasások, amik három ciklusra bontották ezt a munkásságot – és amelyeket J. Kovács Ágnesnek köszönhetünk – a kötetlenség mellett kötötté formálták az est programját.
A valahol az idők hajnalán, ahogy Bencze Attila fogalmazott az itt és a most. Hiszen forduló ponthoz érkezett, úgy a magyar irodalom, a magyar gondolkodásmód mint a magyar szellem, a magyar lélek. És bár a kötetet ciklusokra lehetne bontani, de az élet sem kategorizálható. Mindig az jön, aminek jönnie kell.
Aki jelen volt Jagos István Róbert könyvbemutatóján, annak nem kell megmagyarázni, hogy bizonyos dolgoknak miért pont ott, és miért pont úgy kell történnie, ahogy azt a Jó Isten elrendeli. Mert ez a könyvbemutató a rögtönzött kérdéseivel, a felolvasásaival, az üdítő szófordulataival több volt, mint egy légyzümmögés hallgatós, szoborként ülős, mobiltelefon lehalkítós, fejbólogatóan igenelős előadás.
Ez maga volt a Pilvaxi hangulat. Az irodalmi beszélgetés és a kapcsolatteremtés könyvbemutatója, olvasó és költő, olvasó és olvasó, valamint költő és költő között.