Jagos István Róbert kötetében egész egyedi szöveg-variánsokat fedezhetünk föl, amelyekben a lírikus én, a kiábrándult távolságtartás és a tudatos kívülről szemlélés perifériáján tobzódik az élettel és a romlandóságában éllovas korral.
Jagos István Róbert kötetében egy részint kronologikus versszerkezet-szerkesztési technikaváltást figyelhetünk meg, amit a rengeteg szakmai és amatőr irodalmi apparátus ol-vasatának köszönhet. A befutott irodalmárok verseihez ön-szorgalomból míg kevésbé ismertekéhez egy olyan internetes portál szerzőjeként és szerkesztőjeként, amely talán a har-madik évezred legnagyobb adatbázisát képező amatőr irodal-mi portál.
És a rengeteg versolvasás gyümölcsé érett és már-már pálinkává is erjed, az olyan sorok olvasatakor, amelyek mögött már érezzük azt a kellemes bódulatot, amit a szerelem, a mű-vészet, az utazások, az élet, a jövő, a mennyország, a pokol és a többi okoz.
A valamiért való elfogultság, a valaminek történő behó-doltság pedig nem elvonttá, sokkal inkább tárgy és ember-közelivé teszi a műveket.
Jagos István Róbert kötetét ajánlom minden kedves irodalomkedvelőnek, mert a mellett, hogy ember és tárgy-kö-zeli, sokrétűségével képes elvarázsolni, gondolkodásra sarkall. És na nem csak úgy futunk végig a köteten, mint funkcionális analfabéta a napi sajtóhíreken, akkor meg tudjuk és meg fogjuk érteni a műveket. És ha értjük látjuk is a versek mögé rejtett mögöttes tartalmat, ami avantgardista alaptechnikákat használva, és a klasszikus fogalmakhoz is ragaszkodva, minimális posztmodern alapokat is bevisz a képalkotás területére.
Bencze Attila
író, költő, újságíró