Márai Sándor útirajzainak lengyel nyelvű válogatását mutatták be hétfőn a Varsó Magyar Kulturális Intézetben (VMKI): az Utazás közben (W podrózy) című kötet olyan írások műfordítói összeállítása, amelyek Magyarországon nem jelentek meg egy kötetben.
Tischler János, az estet szervező VMKI igazgatója bevezetőjében is hangsúlyozta, hogy az idén 30. évfordulóját ünneplő Zeszyty Literackie (ZL) kiadó egy olyan egyedi könyvet jelentetett meg, "amely Magyarországon nem létezik".
A csaknem 80 fős közönségnek Adam Bauman színész olvasott fel részleteket, míg az írások életrajzi, irodalmi és történelmi vonatkozásait Teresa Worowska, a könyv műfordítója és Marek Zaganczyk, a ZL Utazások című sorozatának szerkesztője vázolta fel.
Zaganczyk hangsúlyozta, hogy Márai nagyon komolyan vette az utazást, de nem volt kizárólag riporter. Művészi érzéke a műalkotásokra is ráhangolta, így utazásainak célja az adott helyszín titkainak felkutatása volt, amit kizárólag "a megfelelő hely megfelelő időpontban való felkeresése biztosíthatott".
Worowska szerint Márainak az utazást a sors hozta. Kitért arra, hogy már ifjúkori írásaiban is kirajzolódott az a reflexív megközelítés, amely nem a külsőre összpontosít, "hanem arra, ami az emberrel utazás közben történik". Szerinte Márai sikerét az adta, hogy "ő másokért utazott", és nem hangulatképeket festett, hanem olyan komoly, időtálló gondolatokat jegyzett le, mint Európa kettészakadásának felismerése már a világháború után.
Márai írói elkötelezettségét Zaganczyk is kiemelte. Szerinte a lengyel Jerzy Stempowski és Jaroslaw Iwaszkiewicz írókkal együtt "azon kevesek közé tartozott, akik a szemük láttára széteső világot próbálták megmenteni".
A kötetbe beválogatott publicisztika 1921 és az 1940-es évek első fele között látott napvilágot. Magyarországon a következő kötetekben publikálták: A négy évszak (2000), Tájak, városok, emberek (2002), Műsoron kívül (2004), Kitépett noteszlapok (2005), Vasárnapi krónika (2005), Az írástudó (2008).
0 Megjegyzések